A finn gótikus rockzenekar, a Hateful Chains egy új dallal jelentkezett, a Lucifer-hez ráadásul videóklip is készült. A szerzemény egy mélyen személyes beszámoló a vallásosságból való kiábrándulásról, és arról, hogy néha szembe kell néznünk azzal, amit tanítottak számunkra. A zenekar énekesnője, a dal szerzője, Flora egy evangélikus keresztény kultuszban nőtt fel, amely sok furcsa, sőt, kártékony hiedelmet hangoztatott. Ez a fajta neveltetés egy ponton elkerülhetetlenül éreztette hatását, és ellenreakciót váltott ki.

„Szellemek, démonok, maga a Sátán! Mind nagyon is valóságosak voltak. És az a ’spirituális harc’ is, amellyel a keresztényeknek nap mint nap szembe kell nézniük – emlékezett vissza Flora. – Azt tanították nekem, hogy Lucifer volt a Sátán eredeti neve, a Hazugság Atyja, aki a Fény Angyalának adta ki magát, aki mindig bűnre csábítja a keresztényeket, egy ordító oroszlán, aki zsákmányt keres. Számomra ez a figura jelentette az első lépéseket kifelé, az első lázadásomat, és azt, hogy először kérdőjeleztem meg azokat a dolgokat, amelyeket magától értetődő igazságokként tanítottak nekem. Rájöttem, hogy ahelyett, hogy az igazságban éltem volna, életem nagy részében bele voltam gabalyodva a hazugságokba. Ezért elkezdtem kiirtani ezeket a hazugságokat, ezeket az Atya gyermekeit. És ha van tapasztalatotok a kultuszokról, akkor tudjátok, hogy néhány hit és dogma nagyon keményen a fejetekbe ragad. A hazugságokat, amiket magunknak mondunk, nagyon nehéz kiirtani…”

Lucifer karakteréhez hasonlóan ez a dal is tele van kettős jelentéssel és szimbolikával, amelyek megnyílnak a lelkes hallgatók és különösképp a keresztény szimbolikus nyelvezetet ismerők előtt. A klip egy újabb rétegét adja hozzá a vizuális szimbolizmusnak és a rejtett jelentéseknek, összekeverve és szándékosan kiforgatva azt.