Amikor először „jött szembe velem” a Gothony neve, egy gót metalos bandát képzeltem el magam előtt. Aztán, amint belehallgattam a finnek első albumába, gyorsan rá kellett jönnöm, hogy tévedtem.

A korong messze nem gót metal – de szerintem nem is melodikus death, ahogy azt a csapatra aggatott skatulya sugallná. Inkább egy heavy metalos alapokkal és károgós énekekkel teli LP-ről van szó, amely mintha a ’90-es évekből csöppent volna ide. Mondjuk, ez nem is csoda, ha tudjuk, hogy a Gothony eredetileg 1993-ban alakult…

Mindezek tükrében talán fura lehet a mostani debütálás. Nos, volt két demo az együttes történetében, ám ezeket nem követte komolyabb hanghordozó – csak egy 1999-ben bekövetkezett feloszlás. Úgy húsz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a srácok azt mondják, ideje feltámasztani poraiból a bandát. Persze, a korban már szépen benne lévő zenészeket szemtelenség srácoknak nevezni. Pláne úgy, hogy a játékuk is meglehetősen öregurasnak mondható.

Nem lenne baj ezzel az egyszerű zenélgetéssel, ha az énekes teljesítménye változatosabb, grandiózusabb lenne. De a végig erőltetett károgásnak köszönhetően alighanem kevesen fogják örömüket lelni ebben a hanghordozóban. Maximum a Gothony tagjai. Hisz’ jó három évtized után csak megcsinálták…