Az amerikai rockbanda, a Godsmack egy új klippel jelentkezett. A Truth című dal a zenekar legutóbbi, Lighting Up the Sky albumáról származik. A videót a zenekar frontembere, Sully Erna és Francesca Ludikar rendezték.

„Ha valaki bármit is tud rólam, az tudja, hogy mindig a való élet olyan eseményeiről írok, amelyek érzelmi szinten hatással voltak rám, akár jó, akár rossz értelemben – nyilatkozta Sully Erna. – Sajnos ez nem tartozott a jobbak közé, viszont a lehető legvalóságosabb volt. És ironikus módon ez az esemény pont akkor történt az életemben, amikor ezt a legutóbbi lemezt felvettem és írtam. Szóval már egy-két hónapja stúdióban voltunk, ahol írtunk és felvettünk néhány dalt. És akkor ez történt velem az életemben, hogy egy hétéves kapcsolatomat elárulták. Ez leállított engem, egy pillanatra megtört. Le kellett állítanom az egész projektet. A srácok nagyon megértőek voltak, de nekem akkor el kellett mennem. Úgy hat vagy hét hónapig tartott, aztán hazamentem New Hampshire-be, és mindent feldolgoztam, majd mindent megtettem, hogy túl tudjak lépni rajta. De ezalatt a szünet alatt jött ez a dal. És ha valami ilyesmi történik velem, akkor azonnal muszáj megörökítenem, különben nagyon gyorsan semmivé válik. És tudtam, hogy ez egy fájdalmas dal lesz – nyers lesz, érzelmes lesz, nagyon sebezhető lesz. Csak ott ültem, és azt gondoltam: ’Ó, valóban meg akarom ezt mutatni a nagy nyilvánosságnak?’. De ez egy annyira gyönyörű dal, így azon gondolkodtam, hogy ’Mit tegyek?’. El akartam játszani a srácoknak, de nem igazán tudtam elénekelni nekik, csak ültem a zongoránál, és próbáltam előadni nekik, hogy érezzék, miről szól. És ez nagyon nehéz volt, ember. Nehéz volt. Sokszor összeomlottam, mert még mindig fel kellett dolgoznom ezt a sz…rt. Azt mondják, hogy azok az emberek tudnak a legjobban bántani, akiket a legjobban szeretsz. Szóval ez egy ilyen helyzet volt. De mindegy is, a lényeg az, hogy a dal elkészült. Felvettük, és csak ültünk és hallgattuk. Azt mondtuk, hogy ’Ó, ez egy igazán óriási, gyönyörű rockballada. Ezt fel kell tennünk a lemezre!’. Én meg arra gondoltam: ’Ember, tudod, mi fog történni? Ez a dal a végén egy Number One lesz. Egész életemben ezt kell majd énekelnem’, és ez mindig is az a fájdalmas pillanat lesz. De ez valóban az, ami. És ez is része annak az áldozatnak, amit művészként hozunk nektek, hogy felfedjük a lelkünket, és időnként mi is sebezhetőek vagyunk; hogy bepillantást engedünk, hogy lássátok, mi sem vagyunk mások, mint bárki más a világon. Emberek vagyunk, és emberi dolgok történnek velünk, mint bárki mással, végtére is mindannyian tudjuk, hogy a gyönyörű művészet néha sötét helyről származik.”