Max Cavalera lassan megszámlálhatatlan zenekar/projekt soraiban bukkan fel, és úgy tűnik, egy egész családi hálózatot működtet a metal muzsikák vonzáskörzetében. A Sepulturából való távozását követő legfontosabb csapata, a Soulfly egy ideje a fiával, Zyonnal a doboknál nyomul, a Cavalera Conspiracy-ban és a covid idején beindított Go Ahead And Die-ban pedig a Sepu-társalapító tesó, Igor mellett a másik fiával, Igor Amadeusszal fogott össze. Utóbbinál két évvel a debüt után megérkezett a folytatás.

A HC-punk/crust/death metal elemeket direkt és koszos módon vegyítő első album után a jól eltalált címet viselő kettes letisztultabb, átgondoltabb képet mutat amellett, hogy a fő csapásirány nem változott. A hangzás letisztultabb, egyben organikus, a dob szebben szól, mint korábban, a zene azonban továbbra is szigorú, kíméletlen, a dalszövegek szintúgy, keményen bírálják az emberi nemet.

Igor Amadeus a vele készült friss interjúnkban (november 18-tól az újságosoknál!) kifejtette a dalcsokor születésének hátterét, amiből érdemes megemlíteni, hogy a dalszerzés és a stúdiózás – sokan talán nem is gondolnák, de – példásan diplomatikus módon történt, a negyven(!) éve a pályán lévő Max-papa igazi csapatjátékosként vett részt a munkálatokban.

A pontszám ne legyen megtévesztő, a fenti stílusok hívei garantáltan jól szórakoznak majd a teljes anyagot hallgatva. Számomra a Drug-O-Cop és a No Easy Way Out pusztítása, a Chasm hosszabban kibontott ötletei, valamint a címadó noise-os agymenése volt igazán emlékezetes.