Serj Tankian, a System of a Down frontembere és Tony Iommi, a Black Sabbath gitárosa a 2000-ben rögzített Patterns című dal után újra összeálltak egy szerzemény erejéig, hogy a rászoruló örmények számára pénzt gyűjtsenek.

A szám ötlete Cesar Gueikiannak, a Gibson Brands vezérigazgatójának köszönhető, aki az örmény diaszpóra argentin tagja. Cesar Gueikian Serj Tankiannal és Tony Iommival közösen dolgozott a Deconstruction címet viselő dalon, amely Gibson Band név alatt, jótékonysági kislemezként jelent meg, a Gibson Records gondozásában. A hatperces pszichedelikus doom kompozícióban Serj Tankian az ’emberi elme dekonstrukciójáról’ énekel, Cesar Gueikian masszív riffeket hoz, Tony Iommi pedig egy wah-wah-val átitatott, bluesos szólóval szeli át az egészet. A dalból befolyt összeg száz százalékát az Armenia Fund Artsakh Refugee Initiative alapítvány kapja, amely az Azerbajdzsán 2020-as inváziója után kitelepített örményeknek nyújt segítséget.

„Azt kérdeztük magunktól, hogyan használhatnánk ezt a dalt arra, hogy felhívjuk a figyelmet Örményországra és az örmény helyzetre, és pénzt gyűjtsünk az ország számára – mondta Cesar Gueikian. – A zenélés mellett Serj egy Örményországot képviselő aktivista, Tony pedig azért kötődik az országhoz, mert sok-sok évvel ezelőtt tagja volt egy ottani zeneiskolát finanszírozó csoportnak. Így mindhárman felajánlottuk, hogy a dalból származó bevételeket az Örmény Alapon keresztül eljuttatjuk Örményország számára.”

A Gibson egy egyedi Les Paul Specialt is készített, amelyen Serj Tankian Our Mountains című festménye látható. A Julien’s Auctions árverésén keresztül eladásra kínált festmény Örményország közkedvelt Ararát-hegyét ábrázolja. A Corporación América, amely az örmény diaszpóra tagjának, az argentin milliárdos Eduardo Eurnekiannak a tulajdonában van, valamint az Eurnekian család kiegészítik az összegyűjtött összeget.

„Mivel az Örmény Alapról van szó, úgy gondoltam, helyénvaló az Our Mountains festményt felajánlani adományként, amely az Ararát-hegy két azon hegyére utal, ahol Noé bárkája partra szállt – mondta Serj Tankian. – Ez Örményországnak, a kultúránknak és a történelmünknek az egyik szimbóluma. Az Örmény Alap az egyik kedvezményezettje a System of a Down adományainak is abból a két szerzeményből, amit 2020-ban, az Azerbajdzsánnal vívott háború idején készítettünk. Segítenek a veteránok rehabilitációjában.”

Cesar Gueikian megírta a dalt, de aggódott amiatt, hogy ő lesz az egyetlen ember, akit érdekelni fog. Mivel közel áll Serj Tankianhoz, úgy döntött, mindenképpen megmutatja neki, és bízott benne, ha a System of a Down frontembere ráharap, talán fel is fogja énekelni. Az instrumentális szólamokat Greg Gordon hangmérnökkel vette fel a Buenos Aires-i La Roca Power stúdióban, ahol ő gitározott, az argentin Cristian Iapolla és Jota Moerlli pedig a basszusgitárt és a dobokat kezelte. A végeredményt közel egy évvel ezelőtt elküldte Serj Tankiannak, és izgatottan várta a visszajelzéseket.

„Azt mondtam neki: ’Ha nem tetszik a dal, kérlek, mondd meg nekem!’ – emlékezett vissza Cesar Gueikian. – Meghallgatta a számot, és perceken belül válaszolt: ’Imádom a dalt! Meg akarom írni a szöveget!’.”

„Arra gondoltam, hogy ez nagyon király – folytatta Serj Tankian. – Úgy hangzott, mint egy nagyon Sabbath-szerű dal, egyfajta old school, klasszikus rock hangulatban. Amikor Cesar azt mondta, hogy ’azt szeretném, hogy énekelj benne’, és azt feleltem, hogy ’oké, benne vagyok’. A vicces az volt, hogy ahogy énekeltem, Layne Staley-hangulatot éreztem, mint az Alice in Chainsnél, ezt az igazán mély, sötét dolgot, Jerry Cantrell-féle harmóniákkal. Ahogy megcsináltam, van egy bizonyos aspektusa, ami Layne-re emlékeztet. Már-már olyan, mintha tisztelegnék előtte, ugyanis lassú, de kemény. Aztán a második rész már trippesebb volt, majdhogynem költői. De Cesarnak tetszett.”

Serj Tankian kölcsönzött néhány szövegrészt a Cool Gardens című verseskötetéből, mint például a merengő „no time to die, nor kill, nor structures of a pyramid” etapot.

„Állandóan kölcsönzök magamtól, hiszen megtehetem” – tette mindehhez hozzá nevetve.

A dalban felteszi magának a kérdést: „What is life, if today I die?”

„Olyan, mintha azt kérdezném, hogy miért vagyok itt? – magyarázta Serj Tankian. – Mit keresek én itt? Olyan, mintha dekonstruálnám a saját életemet, és feltenném az egyetemes kérdést: ’Miért vagyok én itt?’. Nem csak, hogy miért vagyok itt, hanem azt is, hogy mi a sarkalatos szerepem ebben a drámában, amit életnek hívnak.”

A dal absztrakt módon a világ ökológiájával is foglalkozik.

„Amikor a virág anyjáról, a katona apjáról, a farmer feleségéről beszélek – a Földről, a földekről beszélek. Szóval a bolygóról szól, valamint a mi sarkalatos szerepünkről benne, bármi is legyen az.”

Miután Serj Tankian már a fedélzeten volt, Cesar Gueikian megkereste azt az embert, akit „fogadott keresztapjának” tart: Tony Iommit, aki szintén gyorsan igent mondott.

„24 órán belül megkaptam Tonytól a szólót” – mondta Cesar Gueikian boldogan.

„Nagyszerű volt újra összeállni Serjjel, és Cesarral is csinálni egy számot. Azt hiszem, megpróbálja lenyúlni a munkámat! – nevette el magát Tony Iommi. – Az örmények igazán kedves emberek, és ez egy nagy élmény, egy nagyszerű ügy, és nagyon örülök, hogy részt vehetek benne.”

Cesar Gueikian úgy tartja, hogy két kedvenc művészével ugyanabban a számban szerepelni egy „megcsípős pillanatot” jelentett számára. Egyben bízik benne, sikerül rávennie a Gibson többi emberét is arra, hogy a jövőbeni Gibson Band kiadványok esetében működjenek együtt a márka művészeivel. Azt szeretné, ha a Gibson Band – akárcsak a Gibson Records, a cég könyvkiadói ága, amely az év elején adott ki egy könyvet Slashről és a videósorozat, amely mind támogatja a hozzá tartozó művészeket – a kreativitás korlátlan reprezentációjává válna.

„A daltól függően lehet, hogy mindig jótékonysági projekt lenne, de az is lehet, hogy nem – mondta. – Úgy gondolok a Gibson Bandre, mint egy platformra, de ami még fontosabb, mint egy kollektívára. Lesz egy kollektív művészekből álló csapat, akik dalokat fognak írni, és ezeket a Gibson Recordson keresztül a Gibson Band zászlaja alatt adhatjuk ki. Végső soron minden a zenéről szól.”

Serj Tankian hálás amiatt, hogy ez a szám az ő és Cesar Gueikian szülőföldjének javát fogja szolgálni. Korábban a Hegyi-Karabah, más néven Artsakh nevű területen élő örményeket az azeri megszállók elűzték otthonaikból, miután 2020-ban betörtek a térségbe.

„Etnikai tisztogatásnak és népirtásnak számít, amikor valaki támadása miatt kénytelen vagy elhagyni több ezer éves őshazádat – mondta Serj Tankian. – És mindez kilenc hónapos éhínség után történt, amelyet Azerbajdzsán kényszerített ki a hegyi-karabahiakra.”

Az énekes reméli, hogy az örmények nemzetközi bíróság elé vihetik az igazságtalanságot, amely még a szovjet időkre nyúlik vissza.

„Ám jelenleg nagyon sok humanitárius segítségre van szükség a Hegyi-Karabahból kitelepített 120 ezer örmény számára. Így ezek az adományok segíteni fognak abban a bizonyos menekültválságban, amellyel az Örmény Alap már foglalkozik.”

A System of a Down énekese annak is örül, hogy egy menő dalban is szerepet kapott. Amikor meghallotta a szerzemény kevert változatát az ő énekével és Tony Iommi szólójával, azt mondta: „Ütősen szól!”

„Nagyon örültem neki, hogy a részese lehettem! Ez valami más, és jó, hogy egy jó célt szolgál.”