Kiadó: FRONTIERS / Írta: CSELŐTEI LÁSZLÓ / 10
Megszólalt az első dal és elolvadtam. Tiszta libabőr lettem. Igen, van még remény, maradtak még bandák a klasszikus időkből, amelyek értik és tudják, hogyan kell finom, elegáns rockzenét csinálni! Utóbbi szóról egyébként két angol kifejezés is eszembe jut: az egyik az old world elegance, azaz a régi világ eleganciája. Ezt általában lakóterekkel, lakásokkal, házakkal kapcsolatban emlegetik. Jobbára a klasszikus, századelős polgári környezetre használják, amikor még míves házakat építettek, szemet gyönyörködtető arányrendszerrel és díszítésekkel, ahol finoman kidolgozott, nemes anyagokból készült bútorok és lakástextilek között éltek az emberek, ahol volt könyvtárszoba, neves festők képei lógtak a falakon és kézzel szőtt perzsaszőnyegek terültek el a lakkozott parkettán. A másik kifejezés az old money, ami konkrétan régi pénzt jelent, de arra a világra, és azokra az emberekre használják, akik beleszülettek a gazdagságba vagy megtanulak úgy élni, ahogy a született és sok-sok ideje gazdag emberek. Elegánsan, de nem hivalkodóan öltöznek, finom anyagokból készült, jó szabású ruhákat viselnek, tudnak késsel-villával enni, jól választanak bort a könnyű vagy nehéz ételekhez, előre engedik a hölgyeket az ajtóban és szükség esetén felsegítik rájuk a kabátot, valamint kinyitják előttük a kocsi ajtaját. És nem a Mansorytól vásárolják a tuning Rolls-Royce-ot.
Nos, a Giant zenéje maga az old world elegance és old money. Elképesztően elegáns, hordozza mindazokat a jegyeket, amelyeket csak azok ismernek, akik maguk is ott voltak a klasszikus időkben és már akkor is ők diktálták a trendet. A Giant az amerikai dallamos hard rock iskolapéldája, olyan kifinomult ízléssel megírt, igényesen hangszerelt és tanítanivalóan feljátszott muzsika, amely örökérvényű, bármilyen korban, bármilyen környezetben megtalálja a helyét. Bár az alapító testvérek közül ma már csak a dobos Dave Huff tolja a bandában, de Dann, aki egykor énekelt és gitározott is, továbbra is ír dalokat a csapatnak. Ez hallatszik is, sokszor, mintha csak az 1989-es debütáló albumot vagy az igazi klasszikussá érett 1992-es Time To Burnt hallgatnánk.
David Huff és a szintén a kezdeti idők óta csapattag Mike Brignardello basszusgitáros az új albumra két olyan muzsikust talált (nyilvánvalóan a Frontiers kiadó tulajdonosának, a “zenésztalálásban” zseniális Serafinonak a segítségével), akik maximálisan betöltik a küldetésüket. A svéd Kent Hilli énekes a Perfect Plan zenekarból olyan klasszikus kvalitásokkal bír, mint egykor maga Dann Huff. A finn születésű Jimmy Westerlund gitáros (One Desire) pedig a legszebb AOR/hard rock hagyományok szerint bűvöli a hangszerét. A tudásuk és közös munkájuk pedig egy tökéletes hard rock/AOR albummá nemesült a kezeik között.
Nem emelek ki dalokat, nem elemzem a részleteket. Ezt minden kíváncsi, a műfajra nyitott érdeklődőnek hallania kell! Egy biztos: csalódás kizárva! Aki ismeri a Giant munkásságát, az is elismerően bólogat majd, aki pedig még nem, az innentől biztosan szeretné majd utólag feldolgozni és magáévá tenni a banda életművét.
Képzeljünk el egy autentikusan, teljes pompájában felújított rózsadombi villát, amelyre a gondosan ápolt kertben évszázados fák vetnek hűs árnyékot. A ház előtt pedig egy homokarany színű, bézs belsős Rolls Royce Phantom parkol méltóságteljesen. Hát ilyen az új Giant-album!
–
A lemezkritika eredetileg a 2025. májusi digitális különszámunkban jelent meg.
–
„Az időutazáshoz ma már DeLorean és fluxuskondenzátor sem kell, elég csak meghallgatni a Giant új lemezét! Amerikai csúcs-rockzene pazar dallamokkal, óriási gitárszólókkal, szuperszonikus hangzással. Spanyol viasz? Felejtsd el! Totál nyolcvanas évek.”
– Pintér Miklós / 9
„Az ehavi kötelező dallamos hard rock/AOR adagot a Giant szállította le. Feelinges, a stílusa határait gondosan kihasználó muzsika.”
– Gáti Viktor / 8
„A Giant neve azonos a minőség szinonimájával az AOR / hard rock színtéren. Az új album is ennek megfelelő, nagyvonalúan elegáns dalgyűjtemény.”
– Gyuricza Ferenc / 8
„A név kötelez! A Giant ebben a felállásban is magas minőséget képvisel.”
– Kiss Gábor / 8
„Meg kell hagyni, ez igencsak ’giantikus’ hard rock muzsika. Sokatmondó lehet, hogy ez is egy olyan album, amit az elejétől a végéig maximális figyelemmel és élvezettel tudtam hallgatni. Változatos hangulatok, jóféle dallamok – és hát, ott van benne a kölyökkorom… A háttérben szóló zenék, a nyári éjszakák… Mi kell még?”
– Zubor Olly / 8
„Nálam az ehhez hasonló AOR-os hard rock muzsikák hallgatása inkább hangulat kérdése, nem életforma. Kétségtelen, hogy erre az albumra is írtak hatalmas ívű slágereket, vannak viszont eléggé sablonos témák is szép számmal.”
– Kánya Ferenc / 7
„Bár ez már nem a klasszikus felállású Giant, a hangszeres játék és a vokális teljesítmények azért nagyon rendben vannak, mint ahogy a totál ’80-as évekbeli AOR hangulat is ül. Ugyanakkor a hangzás nekem nagyon túlpolírozott, és hát a zenei fordulatok jó részét is hallhattuk már korábban – nem csak tőlük.”
– Schmidt Péter / 7
„Egyfelől tök jó muzsika. Másfelől annyiszor, de annyiszor hallottuk már.”
– Uzseka Norbert / 7
