Kiadó: SEASON OF MIST / Írta: MILÁN PÉTER / 8

Sokáig úgy tűnt, hogy a 2016-ban alakult portugál Gaerea csupán egy a 21. század tipikus black metal formációi közül, amelyek jó érzékkel párosítják a ’90-es évek északi irányvonalát a jelenkor disszonáns törtekvéseivel. Egyáltalán nem emlékszem, hogy az Unsettling Whispers című 2018-as debütalbummal mennyit foglalkoztam, foglalkoztam-e egyáltalán, azonban a 2020-as Limbót biztosan hallgattam. A 2022-es Mirage-zsal következett be a nagy előretörés a csapat életében, amiben a zenei teljesítménnyel párhuzamosan az intenzív turnézás is komoly szerepet játszott. Ugyan számomra kisebb csalódás volt a Gaerea legutóbbi koncertje, kíváncsi voltam, merre vezet az egyre népszerűbb csapat útja. Lesz-e kompromisszum, engednek-e a „nagy névvé válás” csábításainak, aminek sokan áldozatul esnek.

A Coma alapján úgy tűnik, nem ment szembe saját magával a csapat, legfeljebb valamennyivel több színt hordtak fel a képzeletbeli palettára. A kortárs black metal töménysége, az intenzív kavargás megmaradt, a blackes ének továbbra is meghatározó: amíg ez a kimondottan durva él megmarad a zenében, sokan nem fognak tudni mit kezdeni a bandával. Márpedig az extrém rikácsolás még a dallamosabb, áttetszőbb részek alatt is jelen van. A Gaerea a korábbi lemezeken megszokotthoz képest talán több kontraszttal él a Coma számaiban, azonban ének terén nem engednek a szorításból. Adott például a World Ablaze, ahol a gyors, brutális részek mellett lassabbakat is hallunk, néha kissé átláthatóbbá válik a kép, azonban a kegyetlen ének nem könnyíti meg a befogadást. Hasonlóan írható le a címadó darab, ahol úgyszintén hallhatunk rétegzett, lassabb részeket, de az énekes mintha lódarazsakat reggelizne, úgy gurgulázik.

Nem írnám a befogadhatóság felé tett engedménynek, hogy az említett Coma emlékezetesebbnek tűnő témákkal operál, inkább pozitívumként könyvelem el, hogy mind az említett Coma, mind az ezt követő Wilted Flower torzításmentes hangulatelemekkel váltja fel a vörösen izzó fémfolyamokat. Megjegyzem, a lemez egyik legkönnyebben befogadható tétele a Wilted Flower. Mintha kissé kitáncolna a black metal legszövevényesebb tekervényeiből. Intenzív sebessége mellett a Reborn is átlátható szerkezettel és gitártémákkal rendelkezik, tehát a Mirage-hoz képest egy fokkal tán valóban könnyebben megközelíthető a Gaerea zenéje, de a súly, a black metal-jelleg továbbra is meghatározó. A vad részeket üvegként konduló pengetésekkel váltogató Shapeshifter sem cáfol rá az elmondottakra.

Érdekes a portugálok image-e, ugyanis bár ők is a maszkos, leples, fekete kendős, pszeudo-anonim generációhoz tartoznak, az új promófotók alapján (egy egész sorozatot küldött a kiadó) olyan benyomásom támadt, mintha a fekete alakok a pantomim-mozdulatokkal, testkép-beállításokkal művészibb, „emberibb” arculatot szeretnének bemutatni, nem azt a nagyon lecsupaszított világvége/halálmadár-sugalmazást, amit a Mgła megjelenít.

Ha nem is az év lemeze a Coma, a Gaerea továbbra is a maga útját járva formálja a black metalt, ami ha extrém is, sokszor már alig ismer rá saját magára.

–

Pontozd te is az Olvasói Hangpróbán! – https://hammerworld.hu/HP/