Kiadó: SEASON OF MIST / Írta: MILÁN PÉTER / 8
Gaahl a norvég black metal ismert figurája, aki először a Trelldom élén ismertette meg magát a színtéren a ’90-es években, majd igazán hírhedtté a Gorgoroth frontembereként lett. Kár szépíteni, az első két albumot leszámítva, amelyek valamelyest fontosnak nevezhetők a legpőrébb norvég black metal kapcsán, a Gorgoroth soha nem a zene színvonala, inkább a botrányok és a látványos, blaszfém koncertek révén forgott a köztudatban. Gaahl azonban mióta kivált Infernus átjáróháznak is nevezhető csapatából, jobban odafigyel a minőségre; úgy is fogalmazhatok, hogy egy ideje zenei szempontok is foglalkoztatják. Ennek jegyében készült el a Trelldom tavalyi albuma, a …by The Shadows…, és a Gaahls Wyrd is ezért született meg tíz évvel ezelőtt.
A 2019-es GastiR – Ghosts Invited jól sikerült debüt volt, a nyers black metal-darabok mellett a fülbemászó Carving The Voices jelezte a csapat terjeszkedési hajlandóságát. Ez a törekvés a Braiding The Stories című kettes albumon hatványozottan érhető tetten. Mind a Trelldom tavalyi albuma, mind az új Gaahls Wyrd azt mutatja, hogy Gaahl számára van világ a black metalon túl is, s ugyan a BM a metalon belül a legtöbb lehetőséget nyújtó irányvonal, Gaahl valószínűleg már rég nem foglalkozik ilyesmivel – sem műfajokkal, sem más klasszifikációkkal. A kilenc új tétel alapján ezt szűrtem le elsőként.
Mindjárt a bevezető The Dream utáni címadó szám egy hangulatos darkos, gótikus hangulatú szerzemény, amiben semmi durvaság nincs, inkább a zenekar atmoszferikus oldalát kívánja kidomborítani, aminek a megléte már az első lemezen is egyértelmű volt. Most határozott lépések történtek ebbe az irányba, ezzerl párhuzamosan a nagyon „kő”-metal részek, a „konkrétabb” riffelés visszaszorult. Lust Kilman sokszor inkább hangulatosabb, álmodozósabb témákat penget, vagyis ez nem feltétlenül lesz a konvencionálisabb metalhallgatók lemeze.
A fentiek fényében valamint a zenével való szimbiózis okán Gaahl többet hallatja dallamos hangját, mint bármikor korábban, s úgy tűnik, magabiztosabb ezen a téren, mint valaha. Igyekszik kiaknázni az lehetőségeit, adottságait. Ha érces ének kevés is van az albumon, a fémes gitárok hiányától sem kell kimondhatatlanul szenvedni, hiszen a Time And Timeless Timeline-ban vagy Root The Willben Lust Kilman szikár és pengeéles metalriffelést mutat, s témái ha nem is feltétlenül black metalosak, de a thrashsel és a heavy metallal határosak, a fémes cirádákat hozzáforrasztják az albumhoz.
Összességében mindenképpen jónak tartom az új Gaahls Wyrd-albumot, ha a debüt erősebb is volt, de tekintetbe kell venni, hogy ez egy formálódó félben lévő alakulat, pontosabban zene. Lehet, hogy az adja majd a speciális ízét, hogy minden lemez az aktuális változások lenyomata lesz.
–
(A lemezkritika eredetileg a 2025. júniusi digitális különszámban jelent meg.)
