Az annak idején Hollandiában alakult Funeral Winds legutóbb tavaly februárban jelentkezett nagylemezzel. A Stigmata Mali után szűk egy évvel máris itt a folytatás, a 333-nek köszönhetően.

Talán a rövid időintervallum miatt a január végén megjelent korong nem sok mindenben különbözik az elődjétől. Mondjuk, abban a fajta black metalban, amit a multizenész Hellchrist Xul képvisel, nehéz is túlságosan sok újdonsággal előállni.

Egy kifejezetten visszafogottan, már-már „raw” módra szóló hanghordozóról beszélhetünk, amelyen a gyermekien egyszerű és a kíméletlenül pusztító témák egyaránt megférnek. Az kétségtelen, hogy a Domini Inferiből is ismert zenész ezekkel a szerzeményekkel tökéletesen megidézi a ’90-es évek mélyfekete szellemét, sőt, talán még a lemez szövegeinek középpontjában álló démont, Choronzont is, ám élvezeti értékkel nem igazán rendelkezik a produkciója. Sőt, ha túlságosan szigorú akarnék lenni, azt is mondhatnám, hogy a 333 olyan, mintha a Stigmata Maliról minőségi okokból lemaradó dalokat vonultatná fel. És akkor ehhez tegyük hozzá, hogy a tavalyi korong sem duzzadt a komplexitástól.

A trve fanatikusok valószínűleg a 333-t is szívesen fogják hallgatni, én viszont most inkább visszatérnék egy jó kis death metal gyaluláshoz.