Kiadó: NUCLEAR BLAST / Írta: ZUBOR OLLY / Értékelés: 9

A hangzás! Röviden valahogy így jellemezhetném a Fit For An Autopsy legújabb albumát.

Amikor első ízben kezdtem el hallgatni a lemezt, rögtön megfogott annak elképesztő megszólalása. Olyan érzésem volt, mintha a felcsendülő (feldörrenő…) szerzemények csordultig telítenék az egész szobát. Mintha minden egyes zugba, minden sarokba jutna azokból a hangokból, amelyek a The Nothing That Is albumon felsorakoznak.

És ugyanez történt, amikor fülesen adagoltam magamba az amerikai deathcore-brigád legújabb szerzeményeit. A koponyám minden zugát beterítették a srácok, ráadásul úgy éreztem, mintha a füleim nem is a fejem két oldalán, hanem a szobám két falán helyezkednének el. Magyarán, akkora térrel rendelkezik ez a lemez, amekkorát én még nem (nagyon…) hallottam.

Az, hogy a jónevű producer hírében álló gitáros és/vagy bőgős (mikor mire van szükség…) Will Putney kitanulta a szakmát, a hangzás tekintetében nem is lehet kérdéses. De ugyanez lemérhető a dalok szerkezeti felépítésében is. Azaz, olyan, mintha mindent, amit a stúdiós varázsló a különféle bandákkal való munkálatai során magába szippantott volna, simán be tudott volna csatornázni a saját zenekara stílusába is. És itt nem csak a deathcore-os dolgokra gondolok, hanem mondjuk a progresszív metalosra, vagy éppen a göteborgi stílusú melodikus metal(core)osra.

Ami pedig a legdurvább az egészben, hogy a stílusok (vagy inkább stílusjegyek) közötti ugrándozások tökéletes zökkenőmentességgel tudnak működni. Pontosan olyan szépen folynak egymásba a legdurvább deathcore-os szaggatások mondjuk a tiszta énekkel megspékelt szellős, progos részekkel, ahogy az egész lemez hangzása lassan, finoman terjed szét a szobánkban és/vagy a koponyánkban. Valahogy annyira természetesnek tűnik az egész.

Az elmúlt napokban „volt szerencsém” megnézni a Tüske című, nem éppen mai horrort. Na, abban van egy szörny, aki (ami…) az áldozatai testét szépen magába dolgozza, ettől egy hatalmas monstrummá válik. Hát, ha valamihez hasonlítanom kéne Putney(-ék) fejlődési (terebélyesedési…) folyamatát, akkor biztos, hogy nem ezt a szörnyszülöttet hoznám fel példának. Amit ugyanis a Fit For An Autopsy-s zenészek letesznek az asztalra, az egész egyszerűen szép! Szép akkor is, ha a melodikus dolgokra törekszenek, és szép akkor is, amikor a brutalitást helyezik a középpontba. Ennek a korongnak egyetlen témája, egyetlen hangja sem hagy bennünk tüskés nyomokat, sokkal inkább simogató érzéseket okoznak minden egyes porcikánknak.

Szóval, valahogy így néz ki „a hangzás”!

–

Hallgasd meg és pontozd az Olvasói Hangpróbán.