Kiadó: DARK ESSENCE / Írta: MILÁN PÉTER / 7
A Feversea egy új csapat a norvég fővárosból, a 2020-as alakulást követően 2023-ban született egy demó, majd idén a valódi bemutatkozás, a Man Under Erasure debütalbum. Már első hallásra bizonyos volt, hogy ez a lemez nem születhetett volna meg a ’90-es években, de a harmadik évezredben is leginkább annak harmadik évtizedére, vagyis jelen korunkra jellemzők az efféle hibridek. Ez utóbbi kifejezés egyesek számára riasztó lehet, s ugyan tény, hogy a Feversea tagsága sok zenei műfajt kedvel, amit ezen a lemezen alkottak, nem értelmetlen káosz.
Mint nem meglepő, az énekesnős zenekar nagyban merít a black metalból, ami immáron a norvég nemzeti kultúra szerves részévé vált. Ha valaki ismeri a black metalt, nyilvánvalóan nem állítja majd, hogy a Feversea black metal zenekar, azonban az „áramló” gitárok, továbbá a témák egy része, a játék hangulata, a melankolikus, sőt, sokszor kimondottan nyomott hangulat a 21. századi BM-csapatokra jellemző vonások. Nagy vonalakban azt lehetne mondani, hogy a Feversea zenéje kortárs atmoszferikus/melankolikus metal, amelyben megtaláljuk a black metalt, a darkos hangulatokat, az akusztikus részeket, s mindezt úgy tálalják, hogy néha egészen filmzenei élményt nyújt az anyag. A finálét jelentő Kindred Spirit sebes BM-részei ezt az érzést erősítik.
Ada Lønne Emberland énekesnő megmutatja kettős énjét, mivel a dallamok mellett szereti megmutatni süvöltéseit, sikolyait BM-os rikácsait. Igazából mindkét vokális eszköz a hangulatteremtés eszköze, mivel mind a cizelláltabb ének, mind a vad rikoltozások az adott zenei rész érzelmi, kisugárzásbeli hőfokát hivatottak emelni. Ilyen értelemben van vonzerő a Feversea zenéjében, azonban ami a zenei konkrétumokat, a kiugró részeket illeti, még az út elején vagyunk. Mindenesetre az elképzeléseket már felskiccelték.
–
(A lemezkritika eredetileg a 2025. júniusi digitális különszámban jelent meg.)
