Kiadó: szerzői kiadás / Írta: Kánya Ferenc / 7
Na nézz oda, egy cseh öregfiúcsapat! Hol volt idáig ez az öt marcona morva? Tudod kik ők? A ’80-as évek legvégén alakultak, két demót is felvettek próbateremben ’90-ben és ’91-ben, de mielőtt bármi történt volna velük bevonultak, a leszerelés után meg mással foglalkoztak, más zenekarban, más műfajban folytatták. Ezt mondjuk csak azért tudom, mert a biográfiájukban benne van. A második demójuk nekem is megvolt, a szüleim házának a padlásán talán a mai napig is megvan egy dobozban, amibe a másolt kazettáim tucatjai kerültek. Akkoriban ennél többet nemigen tudtam róluk, azután meg kikerültek a látókörömből.
Amikor a kezembe került az idei anyag, akkor rémlett fel ez a néhány emlékfoszlány, és ahogy belefüleltem a korábbi hangzóikba, a 2019-ben megjelent Undead EP részben vagy egészben tartalmazza a ’91-es Exitus demót, az legalábbis rémlik, hogy a Kreator People of the Lie klasszikusának feldolgozása a kazettán is rajta volt.
Néhány szóban visszatérve a leszerelés utánra, az Exitus két alapítója az Eternity nevű death metal bandában folytatta, majd amikor ez a csapat feloszlott 2018-ban, úgy döntöttek újraindítják az Exitust az egykori Eternity humán erőforrásának segítségével. A felállás az említett Undead után többször változott, a frontemberi és a ritmusszekciós posztokon is cserélődtek a társak, de ’21-re stabil volt a zenekar és megjelent az első teljes Exitus album, a Liebyrinth. Ezt a lemezt felületesen hallottam, de elmehetett mellettem, mert nemigen emlékszem rá.
A február végén érkező Killing Breed viszont az első percétől kezdve meg tudta ragadni és többé-kevésbé le is kötötte a figyelmemet. Izmosan, frissen szól, semmi por, semmi pókháló, semmi tatás metal. Nincs lassú, nincs akusztikus, nincs rockballada. Tempós, mérges dalocskák követik egymást egy visszafogottan melodikus instru kerettémába töltve. Ez a megoldás mondjuk erős korlátok közé is szorítja az anyagot, a diverzitást épp csak fenntartja egy-egy tempó- vagy témaváltás, esetleg szóló. Ez a dolog olyan tételeknél működik jól, mint a Killing Breed, a Without Identity, a To the Wall vagy a Rest in Pain, de az album többségében az olyan thrashereknek készült, akik jól tűrik a viszonylag monoton mészárlást a Kreator, a Xentrix, az Anihilated, a Vio-Lence vagy az Exodus modorában.
A csapat csatornáján a #progressivethrash taggel is címkézték az anyagot, ezt azért ne vedd komolyan, viszont ha bírod a régisulis thrash metalt, akkor már hallgathatod is.
