Az 1994-ben alakult, s albummal (Embrace The Emptiness) 1998-ban debütált Evoken toronymagasan emelkedik ki a jó zenekarokban egyébként nem szűkölködő egyetemes doom metal-színtérről, s e tekintetben minden egyes megjelenésük, lemezük egy-egy újabb mérföldkő. Nem kivétel ez alól az októberben megjelent hetedik album, a Mendacium sem. A teljesen egyedi hangzású Evoken a funeral doom metalt, a death metalt, az ambient hangzásokat egyidejűleg dolgozza át egy sajátosan komor, ám dalszerű eleggyé, s végez olyan kísérleteket, határtágító zenei útkereséseket, amelyek soha nem ássák alá kompozícióik kidolgozott, kerek egész mivoltát, mi több, különleges fogósságot is biztosítanak azoknak. Milán Péter kérdéseire Vince Verkay dobos válaszolt.
Egy személyes kérdéssel kezdeném, ha nem bánod. A „Verkay” név számomra magyar csengésű. Vannak magyar felmenőid? Mit tudsz a gyökereidről?
„Nem tudok magyar családi gyökerekről. Eredetileg Verkayk volt a családnév, de a dédszüleim elhagyták a „k”-t, miután megérkeztek az Egyesült Államokba Hollandiából.”
Csakúgy, mint a korábbi lemezeken, az Evoken a Hypnagogia című előző albumon is kipróbált új dolgokat, például valamivel több dallamot, vagy női éneket a kórusokban. Hogyan vélekedsz most a Hypnagogia anyagáról?
„Létezik egy olyan mondás, hogy: „te vagy önmagad legrosszabb kritikusa”, és ugyan büszke vagyok a Hypnagogiára, bizonyos pontokon még dolgoznunk kellett volna. A női ének használatának eredeti ötlete nagyon messze áll attól, mint ami a lemezen hallható. Csak annyit tehetünk, hogy tanulunk a hibáinkból, következésképpen fejlődünk.”
Miután tucatszor meghallgattam a Mendacium címet kapott új albumot, engem leginkább a Quietus és kisebb mértékben A Caress Of The Void albumok világára emlékeztet. A hangzás ezúttal lecsupaszítottabb, mint korábban, ám az Evoken ismert jegyei, úgy, mint a jellegzetes fél-akusztikus témák, az ambient-részek, most is megvannak, ezek ellenpontjaiként pedig a súlyos death metal-riffek. Ilyen kompozíciók összeállításához idő kell. Mikor fogtatok hozzá a dalszerzéshez és hogyan oszlott meg a feladat? Úgy tudom, Johntól származik az ötletek zöme…
„John és én 2020 végén, 2021 elején kezdtünk írni. A többi zenekartag 45-60 percnyire lakik tőlünk, a lezárások miatt nehézkes volt az utazás, de John csak pár percre lakik a próbahelyünktől. Való igaz, a zene 90 %-a Johntól származik. Mi túl csökönyösek vagyunk ahhoz, hogy file-küldözgetés útján írjunk, ez számunkra nem járható út. Nekünk szükségünk van arra, hogy egy szobában legyünk a közös munkához, az ötletek kicseréléséhez. Egy telefonnal rögzítjük a próbáinkat, ami segít annak eldöntésében, hogy mi működőképes és mi nem az. Vannak spontán módon felbukkanó ötletek is, amikor már a felvételeknél és/vagy a keverésnél tartunk.”
Egyik részről a brutális death metal, másikról pedig a hátborzongató ambient-részek keretezik az Evoken stílusát, de hogy dől el, hogy egy dalnak egy zúzós riff, avagy egy hangulatosabb ambient-rész lesz a kiindulópontja?
„Az egész az érzésről szól. A dalnak arra van szüksége, hogy együtt áramoljon az egész dinamikával. Eme összetartó áramlás nélkül kusza és zavaros lenne minden. Soha nem kötünk kompromisszumokat, vagy emelünk korlátokat magunk köré dalszerzéskor. A hibákon keresztül tanulunk.”
Bár az Evoken zenéje súlyos és sötét, a szerzeményeitek tele vannak fogós részekkel, memorizálható elemekkel, ami sok doom-zenekartól megkülönbözteti az Evokent…
„Ez szükségszerű számunkra. Meg kell lennie a dalokban az apály-dagály kettősségének, hogy fenntartsák a hallgató érdeklődését. Ez egy kifinomult egyensúly; ha túl sokáig időzünk egy riffel, az alááshatja ezt a szándékot.”
Őszintén szólva, először meglepett a Mendacium hangzása, főleg a doboké. Újra Ron „Bumblefoot” Thallal dolgoztatok, aki utoljára az Antithesis Of Light anyagát producelte, keverte és maszterizálta. Milyen volt újra a közös munka?
„Így igaz, az Antithesis Of Light volt az utolsó lemezünk Ronnal húsz évvel ezelőtt. Nagyszerű vele dolgozni, mivel érti a zenei célkitűzéseinket, és mindenekelőtt jó barátunk. Ron rendkívüli személyiség, szerencsések vagyunk, hogy újra vele dolgozhattunk. Ronnak köszönhetően ez volt az eddig legkönnyebb lemezfelvételünk. Kreativitása és széles látóköre ragadós. Húsz év telt el, de olyan volt, mintha húsz perc lett volna.”
Hogy áll jelenleg a másodgitáros pozíciója az Evoken soraiban? Az új klipben, valamint a promó-fotókon Randy Cavanaugh látható, aki a koncerteken is játszil, azonban a Metal Archives szerint hivatalosan Chris Molinari a gitáros. Ki játszott a Mendacium albumon?
„Randy ugrott be Chris helyére pár koncerten, amikor Chris nem tudott eljönni. Most Randy a zenekar állandó második gitárosa. Részt vett a Mendacium felvételein és a dalszerzésben is. Chris számára mást hozott az élet, hiányzik a zenekarból és hiányzik emberileg is. Floridában kezdett új életet, és nem is örülhetnénk jobban, hogy sikerült neki. Továbbra is nagyon jó barátunk, mindhalálig szeretjük a fickót.”
Talán váratlan a kérdés, de van tudomásod róla, hogy mi a helyzet Nick Orlando ex-gitárossal, aki az Evoken alapítója volt?
„Abszolút. Ma is kapcsolatban vagyunk Nickkel. Jól érzi magát a családjával, és az Evoken-családnak is mindig része lesz. Ő indította el ezt a zenekart, megtapasztalta a csúcs-, és mélypontjait annak, amikor a semmiből hozol létre valamit. Nagyszerű időket éltünk át együtt. Nick nagyszerű fickó, és reméljük, találkozunk még valamikor az úton.”
A promó-lapon olvastam egy rövid összefoglalót a Mendacium szövegeiről, de megosztanál néhány gondolatot a tematikáról? A Mendacium klasszikus értelemben konceptalbumnak tekinthető? Érdekes, hogy a zenekar történetében először minden dalcím egyetlen szóból áll…
„Ez érdekes, eddig észre sem vettem. Ahogy írod, ez egy konceptalbum. A megcsalás, manipuláció, hazugságok, harag, bűn, és a látszat minden áron való megtartásának a története. Megkérdőjelezi a valóságérzékelést a fejlődésünk által korlátozottan. A történelem a legjobb tanítónk, de sajnos az emberek gyakran csak az önteltséget tanulják meg. A szokások rabjai vagyunk, hajlamosak az összeomlásra, amikor a szokások már széthulltak.”
Kimondottan nyomasztó a borítókép, ami nyilván kapcsolatban áll a koncepcióval. A ti ötletetek volt ez az illusztráció, vagy a Worthless nevű alkotóé?
„Worthless festette, aki remek munkával egyesítette a zenét, a szövegeket, a háttértörténetet, és néhány ötletjavaslatot a maga interpretációjával. Minden hallgató, vagy olvasó saját értelmezésére van bízva, hogy a borító mit idéz fel benne. Értelmezésekre lehet bukkanni úgy, ha valaki mindenben észreveszi az összefüggéseket, amit hall és olvas. A szövegek csak kis darabjai egy nagyobb kirakósnak, és ha valaki utánanéz információknak, akár úgy, hogy egészen mélyre ás, még több mindent fedezhet fel.”
A szövegek a középkori Európába repítenek vissza bennünket. Te, vagy bármelyik Evoken-tag szeret olvasni az európai kultúra, hagyomány területeiről?
„Nem beszélhetek a többiek nevében, de én szeretek olvasni és tanulni a régi európai kultúrákról, és másokról is, amelyek jöttek és mentek.”
Kisebbfajta történelmi eseménynek tudható be, hogy elkészült az első Evoken-videóklip a None dalra. Miért vártatok ezzel ennyi ideig?
„Nem voltam nagy rajongója a zenei videóknak. Az ötletek megvalósítása túlontúl költségesnek tűnt. Mindazonáltal végül beláttam a szükségességüket. A zenei túltermelésben egy videó elengedhetetlen az új lemez reklámozásához. Mi szerencsések vagyunk, mert a zenekar pályafutása során rendkívül tehetséges emberekkel találkoztunk. A rendező/producer Eva Tusquets széleskörű filmkészítési tapasztalatokkal rendelkezik, a filmezés és gyártás területén nagyon felkészült, professzionális szakemberekkel vette körül magát. A videót két helyen forgatták: az egyik helyszín hozzánk közel volt New Jersey-ben, a másik Brooklynban, New Yorkban egy brutális hőhullám idején. Fantasztikus lett a végeredmény. Eva nélkül a költségeink messze túlnőttek volna a keretünkön. Nem lehetünk elég hálásak neki, a stábnak, és a színészeknek (Joe és Chloe).”
Úgy vélem, a régi Evoken-logó visszatérése is a súlyosabb hangzáshoz kapcsolódik, valamint úgy tűnik, hogy az erős vizualitás – borítók, illusztrációk – fontosak a zenekar számára…
„Ez ugyanolyan fontos, mint a zene. Miközben sok ember streameli a zenét, borítót, illusztrációkat készíteni idejétmúlt dolognak tűnik, de a metal-kedvelők értékelik, nagyra becsülik azt, hogy az egész több, mint a részeinek összessége.”
Az AI, a mesterséges intelligencia jelensége egyre inkább teret hódít napjainkban, s aggasztó, hogy a zene területére is beszüremkedik: zenét „ír” emberi lények helyett. Mi a véleményed a mesterséges intelligencia problémájáról?
„Ez csak akkor probléma, ha hagyod, hogy idegesítsen. Az AI mindenütt jelen van, emiatt értelmetlen panaszkodni. Csak azért, mert az AI hozzáférhető, nem azt jelenti, hogy használnunk kell. Minden szinten a független művészeket támogatjuk, és ezután is a magunk módján fogjuk végezni a dolgainkat. Ha valaki, vagy valami az AI felhasználásával akar sikert elérni, ám legyen. Mi más utat választunk.”
Úgy gondolom, a legjobb doom metal olyan karakterisztikumokkal, értékekkel, hangulatokkal rendelkezik, amelyek messze túlmutatnak a metalon, hogy csupán a metal egy alstílusának tekintsük. Egy olyan lemez hallgatása közben, mint a Mendacium, megjelenik az időtlenség, a határtalanság; olyasvalami, ami mérhetetlen, és nem ragadható meg a puszta érzékekkel. Nem tudom, érted-e, mire gondolok, de az igazán jó doom metal képes lebontani a határokat, műfajok, irányzatok között, és tágíthatja a határokat. Mit gondolsz minderről?
„Ez egy csodálatos definíció. Ez az egész többről szól, mint hangszerekről és riffekről – túlmutat a kezdeteken és a bevégződéseken. Ez egy olyan hely, ahol az atmoszféra támogatja az eszképizmust, lehetővé teszi, hogy az ember a maga világában létezzen, távol az időtől és a földi gondoktól. Biztonságos teret tud létrehozni, ahová csak te tudsz belépni. Ugyanakkor a Mendacium a nyugtalanság érzését is előhívja, ami szükséges annak felfedezéséhez, hogy a félelemmel való szembenézés elősegíti az eloszlatását.”
Lesz európai turné, netán magyarországi koncert?
„Igen, most állnak össze a turnédátumok. Remélhetőleg Magyarország a listán lesz, vagy legalább egy hely a közelében. Megtisztelő lenne odalátogatni, találkozni a rajongókkal és a magyar kultúrával.”
Fotók: Eva Tusquets
