Kiadó: HAMMERHEART / Írta: MILÁN PÉTER / 9
A legkitartóbb, legaktívabb underground zenekarok nem ritkán átlépik a tízes határt, ami a megjelentetett nagylemezek számát illeti. 2025-ben ebbe a képzeletbeli klubba lépett be a 2003-ban alakult svéd Ereb Altor. A mai napig emlékszem, amikor először hallottam a 2008-as By Honour debütalbumot. Semmit nem tudtam a csapatról, meglepett a maximális Bathory-elkötelezettség, ezen belül is a viking-korszakot idéző epikus zene. Szép lassan megkedveltem a lemezt, mivel nem egy középszerű brigád fénymásolatáról volt szó. A svédek meghálálták a bizalmat, a sűrűn érkező lemezek igazolták, hogy a zenekarban nagy potenciál rejtőzik, amelyet fokról fokra bontakoztattak ki, s teszik ezt a mai napig.
A korai albumok „vikinges” dallamos korszaka után a 2012-es Gastrike-kal beérkezett a gyors, vad black metal, az Ereb Altor azóta is folyamatosan tágítja zenei látókörét. A kvartett régóta saját hangzással rendelkezik, a Hälsingemörker újabb állomás az úton, amelyen rajtuk kívül nem halad senki. Nem azt állítom, hogy nincsen hasonló zenét játszó csapat a színtéren, azonban aki ismeri az Ereb Altor gazdag diszkográfiáját, tudhatja, hogy a Gävle városában székelő zenekar minden elemében felismerhető, karakteres arculattal rendelkezik. Elég nagy szó ez a metal kliséhegyekkel, panelek áthatolhatatlan szemétdombjával teleszórt világában.
A hétszámos lemez (a CD-n hét, a dupla LP-n tíz dal hallható) felvonultatja az Ereb Altor világának ismert elemeit, de nem azt tartom igazán fontosnak, hogy az anyag milyen összetevőkből áll, inkább azt, hogy a remek dalszerzésre irányítsam rá a figyelmet. Mats frontember/gitáros ezúttal is nagyszerű szerzeményekkel állt elő, amelyeknek az a „titka” – miként a korábbi lemezeknek -, hogy az ember újra és újra szívesen veszi elő a(z esetemben) CD-t. Örvendtem, hogy a kiadó hamar megküldte a végleges verziót, így újfent megállapíthattam, hogy milyen szépek az illusztrációk, a kis füzet képei, festményei, amelyek Christine „Tomarúm” Linde keze munkáját, tehetségét dicsérik. A művésznő kitűnően csípte el a zene sehol sem nyomasztó, ám jellegzetesen északi, komor fenségét. Kiemelendő, hogy sem a zenében, sem az illusztrációkban nincsen semmi giccsesség. Aki kedvel, ismer északi művészeket, festőket, akár az illusztrációk hatásaira is ráismerhet.
Nem fontos minden dalt cím szerint kiemelni, de a Vi Är Mörkret black metalos éle, a monumentális Ättestupan, vagy a megkapóan hömpölygő eposzi black/doom-tétel, a The Waves, The Sky And The Pyre külön is megérdemlik a figyelmet. Egyúttal arra is bizonyítékot szolgáltat az album, hogy az Ereb Altor a saját világában nem fél attól, hogy új elemekkel gazdagítsa a palettát. Mats folyamatosan fejlődő énekhangja, amely egyszerre dallamos és karcos, a dinamikus hangzás és a változatos zenei látkép egyaránt egy kreativitásban kiemelkedően erős zenekart mutat.
Epikus blackes metalt ugyan a 21. századra már nagyon sokfelé játszanak, de észak legtehetségesebb fiai képesek megmutatni, hogy ez a láng hol gyúlt ki legelőször.
–
–
„Nagyívű-nagyszabású, ám giccsmentes viking metal, aminek az eredője a Bathory epikus érája körül keresendő, de egy csomó más forrásból is táplálkozik. Erőteljes, részletgazdag, megkapó atmoszférájú északi fémzene ez, ezen a vonalon kevés ilyen színvonalú, valóban ihletett album születik.”
– Schmidt Péter 9
„Én a svéd vikingek ajánlásának megfelelően első ízben fejhallgatóval kezdtem el fülelni a lemezt. És pár hang után tényleg úgy éreztem, hogy már ott is vagyok az Ereb Altor világának közepén. Persze, ez a fajta muzsika a hangfalakból megdörrentve is nagyon hatásos tud lenni! Na, most megyek, keresek valami magas domb- vagy hegycsúcsot, és a srácokhoz hasonlóan én is teljes erővel kiáltom ki magamból a világnak a bánatom.”
– Zubor Olly 9
„Az Ereb Altor folyamatosan a Bathory szellemiségének magvát keresi, amelyet bár megtalálni sosem fog, mind közelebb kerülhet hozzá, ahogy talán most is. Azért arra kíváncsi lennék, Nemtheangáékkal közösen mire jutnának…”
– Gáti Viktor 8
„A Bathory viking korszakának örökségében gyökeredző, helyenként feketébe mártott, de alapvetően epikus, folkos Ereb Altor egyik, ha nem az eddigi legkiforrottabb albuma a Hälsingemörker. Hallgattatja is magát rendesen, de még mindig úgy érzem, hogy a kissé más vonalról indult, ám hasonló elképzelések mentén dolgozó Skálmöld például ennél karakteresebb dalokra képes.”
– Gyuricza Ferenc 8
„Igényes, változatos, epikus viking zene. Haladó szellemű dalok sok-sok germán meg szláv pogány zenei hatással, de bizarr módon valami görög-bizánci liturgikus énekre hajazó kántálás is hallható néhány dalban. Hangulat és idő kell a hallgatáshoz.”
– Kánya Ferenc 8
„Erős a hangulata, jók a dallamos és brutálabb részek is, de kicsit talán hosszabb a kelleténél.”
– Uzseka Norbert 8
„Nem kenyerem a viking metal, de ez egészen kellemes.”
– Kiss Gábor 7
„Kiváló dalok, elképesztő atmoszféra, de a ’hangzás’ miatt kénytelen vagyok levonni minimum két pontot. Nagy kár érte.”
– Szénégető Richárd 7
„A svédek régóta nyomják a viking metalt. De ez az a zene, ami engem a legkevésbé sem érint meg. Biztosan epikus, monumentális, horzsoló és egyben szimfonikus is. Nekem lapos, mint az Alföld.”
– Cselőtei László 6
„Különösen a svéd nyelvű dalok fogtak meg az albumon, ott jön át igazán, miről is szól ez a zenekar valójában! Érdekes, hogy atmoszférájánál fogva nálam napközben az éhesebb Ättestupan (Az ebédlő), míg a késői órákban az árnyaltabb Vi Är Mörkret (Mi vagyunk a sötétség) működik igazán, de elfogadom, ha másnál másképpen alakul ez, nem vagyunk egyformák!”
– Pintér Miklós 6