Reborn címmel a múlt hónapban jelent meg az új Ektomorf album, a csapat első lemeze a Napalm Records-nál, az ‘újjászületés’ cím pedig azt jelzi, hogy ez egy új fejezet az Ektomorf pályafutásában, ugyanakkor egyfajta „vissza a gyökerekhez” lemezről van szó.

Ha a hazai zeneipar szóba kerül, mindig felmerül a nagy kérdés, hogy lesz-e valaha világhírű magyar zenekar? Ezt a kérdést persze csakis azok tehetik fel, akik nem követik a hazai keményzenei színteret és nem tudják, hogy amúgy már jó pár éve egy mezőkovácsházi banda meghódította a világ klub és fesztivál színpadait is, nemzetközileg elismert produkcióvá váltak, rajongótáboruk összetétele jócskán túlmutat Magyarország határain.

Kővári Piros a demedia.hu számára készített interjút Farkas Zolival, az Ektomorf frontemberével.

www.facebook.com/EKTOMORF.official



A leghíresebb magyar zenekart Ektomorf néven 1994-ben alapította meg egy testvérpár. Azóta jelentősen átalakult a csapat összetétele, a testvérpár útjai is szétváltak. A nevet Farkas Zoltán zenekarvezető vitte tovább, akinek kitartó és makacs munkájának köszönhető, hogy ma már nemzetközi szinten is elismerik a metal bandát. Vele beszélgettünk a nemrég megjelent Reborn című új lemezük kapcsán.

Mille Petrozza (Kreator) is kifejezte elismerését az új albumról. A zenekar havi hallgatottsága egy hónap alatt több mint hatvanezerre ugrott a Spotify-on. Milyenek még a visszajelzések a Rebornra?

„Nem tudtam, hogy ez lesz. A biztos az volt, hogy nekem tetszik az album. Mindig később derül ki, hogy a közönség hogy reagál rá. Elég radikális változások vannak a többi albumhoz képest. Van, aki hiányolja a groove metalt. Valahol jogos, mert ez tényleg nem az. Ez thrash. De a visszajelzések összességében kegyetlen jók. November eleje óta interjúzom, és azóta egyfolytában keresnek. Például visszakerültünk a német Metal Hammerbe (mert az Outcast óta nem igazán volt rólunk szó benne) és az ottani podcast-ben szinte csak rólunk beszélgettek. Szóval jó kritikát kaptunk ott is.

A Spotify-on, amikor kijött a Reborn single, a havi hallgatottság 24.000-ről indult, most több, mint 60.000. Nem gondoltam volna. Mindez úgy, hogy nincs élő bemutató. Persze tervezünk koncerteket. Február végén kiírjuk a lehetséges turnédátumokat, de hogy mi lesz belőle, majd eldől. Szóval sok munka van az albumban. 14 számból végül 8 jött ki. A 26 éves karrierem alatt, ilyen pozitív visszajelzéseim nem voltak. Még az Outcastra sem. Mindenki azt mondja, én is, hogy az volt a ‘hit’ album, de ez most ráver. Nagyon örülünk neki!”


Technikásabb zenét hallunk. Ez azt jelzi, hogy kitoltad a határaidat. Mi inspirált erre?

„Természetesen jött. Eszméletlen sokat hallgattam, meg hallgatok ma is Metallicát. A Master Of Puppets, a Ride The Lighting lemezek a kedvenceim. Amikor gitározom, hasonló témájú vagy hangulatú ötletek jönnek, mint amiket hallgatok. Próbálok nyitni új zenekarok felé is. Nem vagyok konzervatív, az újakat is szívesen meghallgatom, de az igazság az, hogy egyik sem fog meg.

Amikor leültem dalokat írni, úgy gondoltam, nem állok meg a megszokott technikáimnál. Majdnem az egész lemezen sokat variáltam. Hozzányúltam, kivettem belőle, hozzátettem, szétszedtem, szóval addig csináltam, amíg tökéletesnek nem gondoltam. A címadó dal volt olyan állapotban, amikor 8 perces volt. A Smashing The Past az egyetlen, amihez nem kellett pluszban hozzányúlni, az teljesen originál. Többet akartam kihozni magamból, mint eddig. Ki akartam lépni a komfortzónámból, mert a néhány akkordos dolgok egyszerűen nem jöttek. Túl egyszerűnek éreztem, nem mintha lenézném a saját zenémet, mert az Outcast lemezt atomnak tartom a mai napig. Csak felfedeztem a gitár nyakát! (nevet)

Nem mondom, hogy én vagyok a következő Malmsteen, de ahhoz képest, amiket régen csináltam, már azt mondom, hogy nem is megy rosszul. Persze ehhez le kellett ülni, és órákig foglalkozni vele, gyakorolni, tanulni a skálákat. De nem sajnáltam rá az időt. Oké, szólóversenyt sem akarok nyerni. Csak annyira képzem magam, amennyire nekem jól esik. Szeretek olyat csinálni, miről tudom, hogy előre fog vinni. A Reborn ezért lett ilyen. Nem hagyom abba ott, ahol egyébként abbahagynám. Van, akinek nem tetszik a lemez, de azzal nem tudok mit csinálni, hallgassa a régit.

Amikor a Machine Head kihozta a Locust lemezét, azt hittem, vége a Machine Head-nek. Nagyon nem tetszett, de később többször meghallgattam, és most már azt gondolom, hogy egy brutálisan jó lemez. Rengeteg minden van benne. Zeneileg, szövegileg, ötlet szinten, mindenhogy. Szóval az inspiráció a kihívás volt. Mondtak egyébként olyanokat is, hogy mennyire sötét a lemez és milyen brutálisak a szövegek. Én nem találom annyira sötétnek, de nyilván nem popzene.”


A teljes interjúhoz kattints ide!

EKTOMORF – Reborn (a 2021-es album)