Kedves Olvasónk! Az utóbbi években már találkozhattál a magazinunkban az Old School rovattal, amelyben a harminc éve megjelent lapszámok tartalmából szemezgetünk érdekességeket. A Petőfi Kulturális Ügynökség támogatásával most elkezdtük feldolgozni az első (még Metal Hammer Hungarica, majd Új Metal Hammer H néven kiadott) évfolyamokat, amelyek ma már szinte kivétel nélkül elérhetetlenek papír formátumban. Terveink szerint ezek a régi lapszámok havi rendszerességgel kerülnek fel a digitális terjesztésbe. Akár nosztalgiából olvasod, akár információgyűjtés céljából, reméljük neked is legalább annyi örömet okoznak ezek az archív anyagok, mint nekünk. Jó szórakozást!
Minden zenekarnak szüksége van kabalára. Lehet ez akár egy állatka – mint amilyen Tommy Lee dobcuccán látható, vagy akár egyszerűen egy jól eltalált, jellegzetes felirat, ábra, amiről a banda azonnal felismerhető. Az Iron Maiden esetében egy megtermett, csúnya szörnyet találunk, aki ráadásul az Eddie névre hallgat. Eddie a zenekarral együtt fejlődött, kivilágított álarcból vált misztikus alakká, átalakulásának különböző stádiumaival díszítve a lemezborítók, pólók, turnéposzterek millióit. S akkor még nem is beszéltünk arról a szerepéről, amit a Maiden roppant látványos (s hazánkban már három alkalommal bemutatott – a szerk.) színpadképének alapvető részeként játszik.
Eddie-t kalandos élete során vadabbnál vadabb pózokban, meg- hökkentő, sőt helyenként visszataszító helyzetben is láthattuk ez azonban éles ellentétben áll a Maiden zenei magasszintűségével, nem is beszélve a zenészek személyiségéről. A banda csendessége, barátságossága, valamint a muzsikájuk – amelyik a heavy metal stíluson belül az egyik legintelligensebb – minősége folytán mindenkiben felötlik, hogy miért ragaszkodnak Harrisék egy többszörösen megkínzott vadállathoz, aki arcpirulásra tudná kényszeríteni a legbrutálisabb zombie-t is.
Eddie-re azonban jelentős szerep hárult hiszen azon túl, megtestesíti a zenekar szövegeit, erősíti image-üket is, akárcsak a szegecselt bőrök tették a Judas Priesttel.
Csupán emlékeztetőül pár szó a kezdetekről… Az Iron Maident Steve Harris alapította 1977-ben London East End városrészében. Abban az időben punklázban égett a város, de Harrisék azon kevesek közé tartoztak, akik ragaszkodnak hard rock gyökereikhez, és hűek maradtak a heavy metalhoz, ahhoz a stílushoz, amelyik mára – az Iron Maidennel az élen – a legnagyobb koncerteket, és a milliós példányszámban elkelt lemezeket jelenti.
1979 decemberében írták alá az EMI szerződését és már az első sikerdaluk, a Running Free révén a BBC televíziós állomás slágerlistás műsorában élőben játszottak. S, hogy ez mit is jelentett, ahhoz egy adalék: az ugyancsak angol The Who zenekar után 8 évvel, a Maiden volt a második zenekar, aki a sok playback technikát használó popsztár között élőben nyomta el dalát a programban.
A kislemez borítóján jelenkezett először a – mára legendás Derek Riggs grafikus által létrehozott – figura. Itt csupán a háttérben láthatjuk Eddie-t egy koszos sikátorban, kezében egy törött üveggel, az előtérben pedig egy hosszúhajú metalhívő menekül futva előle. Eddie “elbújtatásának” okára csak később derült fény, a zenekar meglepetésnek szánta Eddie teljes alakját a nagylemez borítójára. Az LP 1980-ban jelent meg.
Eddie annak a fantázia-álomnak volt továbbfejlesztése, ami Steve Harris agyából pattant ki, rögtön a Vasszűz név kiötlése után. Az elnevezés semmilyen kapcsolatban nem állt a brit miniszterelnök-asszonnyal, Margaret Thatcherrel, az ötlet a Vasálarcos ember című klasszikus horrorsztori kapcsán született. A „vasszűz” egy kínzóeszköz elnevezése.
A banda egyik legkorábbi énekese, Dennis Wilcock – aki fanatikus Kiss-rajongó volt – mindenáron szeretett volna egy kis látványosságot is csempészni a koncertprogramba. Az Iron Maiden című dal alatt így kardot nyelt, miközben egy vérkapszulát elharapva, vér bugyogott ki a száján. Ennek láttán több rajongót fel kellett mosni. Ez vezette Steve-et arra, hogy egy véres szájat stilizáló logót konstruáljon. Amikor Dennis kilépett, Harris szerette volna továbbra is megtartani a show horrorelemeit, de nem egy komplett Őrült énekes alakjában.
Ekkor lépett színre a segítség Dave Beasley képében, aki később, mint Dave Lights (Lámpás Dave) vált ismertté a nagyközönség számára. Először 1973-ban, a poplari Szt. Miklós templomban találkozott vele Steve egy – Dave által szervezett – tehetségkutatón, ahol Harris még a Gypsy’s Kiss nevű bandájával lépett fel. 1976-ban futottak újra össze a canningi Bridge House-ban, ahol már az Iron Maiden játszott. A banda próbahelyet keresett, Dave pedig a lakását egy átalakított parókiát ajánlotta fel erre a célra. Steve és Dave testi-lelki jóbarátokká lettek, hosszú éveken át dolgoztak együtt. Dave fény- és füsteffektekkel segítette ki a megélhetésért küzdő fiatal csapatot, s ennek jutalmaként kapta becenevét: Dave Lights.
Dave sajátkezűleg készítette a trükkjeit és kezdeti próbálkozásai bizony elég kezdetlegesek voltak; átalakított ablakkeretek, villanykörték és virágcserepek alkották az alapelemeket. Micsoda különbség, ha az ember a mai monumentális fényberendezésekre gondol!
A porszívókból készített füstgépek és az egyéb pirotechnikai ötletek is sok kívánnivalót hagytak maguk után. Robbanóeffektjeik, ahelyett, hogy a koncertek hangulatát fokozták volna, rendszerint inkább leperzselt szempillákat eredményeztek és esetenként még a terem kigyulladásának veszélyével is fenyegettek.
Dave talán legjelentősebb hozzájárulása az Iron Maiden legenda kialakulásához a Fej (The Head, londoni kiejtéssel The ‘Ead) életrehívása volt. Ez a fortély közvetlenül Dennis Wilcock távozása és a brutális show után született. A zenekar mögé felszerelt egy villogó villanykörtékkel ékesített ablakkeretet, amelyben a Maiden logo mellé még egy a képzőművészeti suliból eltulajdonított – álarcot erősített. Az álarc az egyik diák arcát mintázta és szemtanúk állítása szerint förtelmesen csúnya volt. Dave barátunk mindezt azzal tetőzte, hogy az álarc szájrésén keresztül – egy akváriumból származó levegőztetővel – “vért” pumpált ki az Iron Maiden című szám alatt.
Gary Bushell a Running Free címet viselő, s a Maiden történetét bemutató könyvében a következőképp magyarázza az Eddie név születését: „Egy korabeli vicc adta az ötletet Dave számára a keresztelőhöz, ebben egy asszonynak csupán egy fejből álló gyermeke születik. Az orvosok megnyugtatják, hogy öt év múlva készítenek egy testet a srác számára. 5 év múlva Eddie, a Fej (the ‘Ead)) a kandallón üldögél, mikor az apja belép és így szól: Fiam, a mai nap csodálatos számodra, születésnapod van és mi hoztunk neked egy kis meglepetést. Mire Eddie így szól: Jaj, csak nem egy újabb sapka!?”
Így született az első Eddie, s ez később az „Eddie-k” egész generációjához vezetett, állandó változásokkal kísérve egészen a mai napig is. Mára már szakértők egész csapata mozgatja a szörnyet a koncerteken.
A második Eddie a Fej kissé megnagyobbított változata volt, üvegszálas villogó szemekkel, a szájából kiömlő vörös festékkel. Kicsit hasonlított Munch világhírű alakjára a Sikoly c. festményből. Egészen Derek Riggs grafikus érkezéséig Eddie testetlen teremtmény maradt, s az újsütetű Maiden-fanatikusok állandó dilemmáját jelenti, hogy hogyan s miből alakult ki Eddie alakja….
Eddie megjelenése kalandok egész sorát indította el a koncerteken, 1980-ban például egy belga heavy metal fesztiválon a füst túlnyomása következtében az egész fej ágyúgolyóként szállt el a zenészek felett.
Azonban nemcsak Eddie-vel történtek változások, hanem a zenekar sorsa is kedvezően kezdett alakulni a 70-es évek végén. Az akkoriban csak postai úton megrendelhető Soundhouse Tapes mini album – mely az első demo alapján készült – mára minden Maiden lemezgyűjtő álma. A brit HM új hullámának híres rádiós lemezlovasa, Neal Kay biztosította számukra a préselés és kiadás lehetőségét. Ugyancsak ő volt az, aki az 1978 decemberében a Cambridge-i Spacewood stúdióban felvett demót elsőként játszotta műsorában. A mini album, melyen az Iron Maiden, az Invasion és a Prowler voltak hallhatók, 3000 példányát egyetlen hét(!) alatt elkapkodták. A Soundhouse-beli koncertek hangulata olyan forró volt, hogy Eddie gyakran önállósította magát, és volt amikor a vérutánzat” teljes egészében az akkori dobos, Doug Samson fejére ömlött.
Ő később Clive Burrnek adta át helyét, akit 1983-ban Nicko McBrain váltott fel a dobszerkó mögött. A Maiden második albumának, a Killersnek megjelenése (1981) után Paul Di’Anno énekes távozott tőlük, és ez könnyedén vezethetett volna katasztrófához, de a Samsonból érkezett Bruce Dickinson személyében profi énekest nyertek Harrisék, s ez megoldott minden problémát. Ezt az eddigi egyik csúcspontjuk, az 1982-es keltezésű The Number of the Beast album is bizonyítja.
Már jóval a felállás stabilizálása előtt került a zenekar az igencsak ügyes üzletember hírében álló Rod Smallwood menedzser keze alá. Derek Riggs grafikussal is Rod hozta össze őket, mégpedig úgy, hogy Rod véletlenül pillantott meg egy Riggs által készített képet egy irodában. Rögtön bele- szeretett, hiszen a zenekar ötleteihez tökéletesen illeszkedett a kép stílusa. Derek ezután a Maiden irodájába volt hivatalos sci-fi rajzaival együtt, amik között a zenekar örömmel fedezett fel egy villogó szemű szörnyet, akiben mintha a képzeletbeli Eddie kelt volna életre. Kisebb kiegészítésekkel ez lett az Iron Maiden első nagylemezének borítója…
A zárkózott Derek Riggs – aki arról híres, hogy nem szívesen nyilatkozik újságoknak – karrierje ezzel kezdődött. Az „Eddie”-k különféle alakokban elárasztották a posztereket, turnéprogramfüzeteket, pólókat, úgy tűnt, hogy mindenhol jelen vannak. Még a dortmundi Metal Hammer iroda is az Oliver Klemm által, faltól-falig feltett Maiden-poszterekkel volt kidekorálva, mígnem a közelmúltban egy nagytakarításkor le nem szedték őket.
Eddie első nyilvános jelentkezése 1980 februárjában történt, a már említett Running Free kislemez megjelenésével. Az Iron Maiden című kislemez egy hónappal később követte ezt, majd jött a Sanctuary és vele a botrányok is. A borító ugyanis Maggie Thatchert ábrázolja egy sikátorban a földön fekve, felette pedig egy véres késsel áll a gonosz Eddie. Maggie-t azért érte utol végzete, mert egy Maiden-plakátot merészelt letépni a falról. Nem csoda, hogy az országos napilapok az első oldalakon hozták le a sztorit, a konzervatív párt pedig a haját tépte.
Derek azonban igazságos volt és Maggie-nek a Woman in Uniform borítóján megadta a lehetőséget a bosszúállásra. Itt Maggie egy sarkon rejtőzve, gépfegyverrel a kezében várja Eddie-t, aki két csinos lánnyal – egy ápolónővel és egy diáklánnyal – közeledik. A dal szövege alapján újabb támadások érték a csapatot, ezúttal feminista körök tiltakoztak a túlságosan is nemi indíttatású téma miatt.
Eddie azonban nem zavartatta magát, hiszen a Maidennel együtt ő is nemzetközi népszerűségre tett szert. Világturnék következtek, amelyek során mindig az adott helynek megfelelő- en öltözködött vagy viselkedett hősünk. Így Texasban meglátogatta az Alamo erődöt, Japánban pedig szamurájkarddal a kezében küzdött. Az angol BBC állomás vezetői ki is tiltották szegény Eddie-t a műsorból, attól tartva, hogy a nézőket halálra rémisztheti a szörny megjelenése.
Az 1981-es Killers album borítóján Eddie ismét egy szörnyű tett elkōvetése után látható, kezében vértől csepegő fejszét tart. Ez a kép minden képzeletet felülmúlóan népszerűvé vált a rajongók között, különösen az Egyesült Államokban, ahol az Eddie képével díszített tárgyakból rekord- mennyiségeket értékesítettek, sőt rengetegen még Eddie képét is a testükre tetováltatták.
Az 1982 márciusában kiadott The Number of the Beast borítója Eddie-t már óriásként ábrázolja, aki az ördögöt bábuként mozgatja. Azonban, hogy a kép teljes legyen, az ördög hasonló módon egy kis Eddie-t irányít. A kisle- mezként kiadott Purgatoryn is ezt az ördögi ötletet fejlesztették tovább. Itt Eddie fél arca átalakult egy gonoszul vicsorgó ördögpofává. Az egész LP megjelenése olyan folyamatot indított el, amelynek során eszelős mértékben jelentek meg a sátánista szövegek a kevéssé fantáziadús zenekarok között.
A Beast-turnén már egy több mint három méter magas Eddie riogatta a színpadról a közönséget a koncert fénypontjaként. Ez látható a Number of the Beast videóklipjén is, azonban az MTV egy idő után megtagadta a klip újrajátszását programjában, a tiltakozólevelek hatására. Az amerikai turné alkalmával újabb érdekes Riggs-grafikák jelentek meg. Így a New York-i koncert reklámképén Eddie egy levágott fejet tart kezében, mégpedig Ozzy Osbourne-ét! Ezt természetesen nem sértésnek szánták, hanem tiszteletüket rótták le a mester előtt, aki, mint köztudott, egyik amerikai koncertjén egy denevér fejét harapta le. Egy másik kép az Empire State Building tetejére mászó szörnyet mutatja, kezében egy szörffel szóval Eddie kedves és vicces is tudott lenni…
Derek fantáziája egyszerűen nem ismert határokat. Az 1983-as kiadású Piece of Mind már egy rövid hajú Eddie-t mutat, akit egy gumiszobába láncoltak, miután megszabadították agyától. Kínjait láthatóan megsokszorozta a ráadott kényszerzubbony, az ember szinte sajnálta őt. A koncerteken már egy Warren nevezetű fickó mozgatta belülről a monstrumot, míg korábban csak álarcos technikusok személyesítették meg őt. Számtalan rajongó felháborodása kísérte azt az akciót, ami az 1983-as dortmundi fesztivál színpadán zajlott le. Ez ugyanis a turné utolsó estéje volt, és jelképesen elpusztították mindenki kedvencét. Nicko, dobverőit használva megvakította, Dave Murray gitárjával csépelte a földön fekvő, védtelen Eddie-t, Bruce pedig szétszaggatta a koponyáját. (A magyar televízió is gondosan kihagyta közvetítéséből ezt a feleslegesen erőszakos jelenetet – a szerk.)
A Powerslave (1984) újból mestermunka volt a javából. Eddie, mint egyiptomi isten – ez új távlatokat nyitott a színpad megépítése terén. Ízlésesebb és jóval szelídebb volt a borító, mint korábban, de az ismerős vicsorgó pofa sem tűnt el egészen – legfeljebb a kislemezekről köszönt vissza. Láthattuk veszett pilótaként, és a háború rémével fenyegető fegyveresként is.
A dupla koncertalbum, Live after Death címmel jelent meg 1985 folyamán. A grafika itt egy temetőt ábrázolt, ahol az egyik sírból szinte kirobban a zombie-kra emlékeztető, ismét hosszúhajú Eddie.
1986 ismét meglepetést hozott: a szörny a jövőbe látogatott, valahol az időben találjuk őt. Derek itt nem is titkolja, hogy a Blade Runner című film (itthon Szárnyas fejvadász címmel játszák a szerk.) díszletei ihlették meg, Eddie-t is beöltözteti robotzsarunak, aki ijesztő pózban fenyeget pisztolyával. Az egész borító csemege az igaz Maiden-hívőknek, órákig lehet böngészni a pompás humorral megrajzolt apró részleteket, amelyek mind a zenekar egy-egy korszakára, vagy jellegzetes vonására utalnak.
És ezzel elérkeztünk a mához, azaz a 88-as Seventh Son of a Seventh Son albumhoz. Ez már szürrealista, Eddie életet ad egy új szörnynek, de ezzel párhuzamosan maga lassan eltűnik, a háttérben pedig legismertebb formáinak megkövesedett maradványai láthatók.
Jövőjéről találgatni semmiképp nem érdemes, hiszen talán még Derek Riggs sem tudja, hogy mivé fejlődik Eddie-nk legközelebb. Hiszen tarka képzelete segítségével fejlődött csavargóból olyan teremtménnyé, amilyet talán csak Salvador Dalitól vártunk volna. Csak abban lehetünk biztosak, hogy visszatér és ismét magával ragad mindannyiunkat!
Chris Welch
METAL HAMMER HUNGARICA No. 1 (1989/1) – TARTALOM
HAVI METAL – Szerkesztői gondolatok
ANTHRAX – Miért maradt el az Európa-turné? Ian és Frank mentegetőzik
SKID ROW – New Jersey-ből jöttünk
MAGYAR HÍREK – Langyos drót
HÍREK
ÉLŐ FÉM – Koncertek és tapasztalatok
DORO – Miről is szól a szőke énekesnő szólóalbuma
EDDIE TÖRTÉNETE – Hogyan változott át a külvárosi csavargó robotrendőrré?
OSSIAN – Metal-kezelés alatt a sörivók
GARY MOORE – Egy háborús veterán emlékezik
DON DOKKEN – Don túlélési receptjei énekeseknek
VIVALDI – Egy olasz zeneszerző reinkarnációja
GITÁRMÁNIA – Hogyan fejlesszük gitárjátékunkat? Mindezt és még többet elárul Szekeres Tamás
SOKKOLÓ KORONGOK – Miért jó, ami szerinted rossz
DEMO
UDO – A smirglihangú törpe visszatér
BADLANDS – A Jake E. Lee Blues Band
EXODUS – A Zetrodus visszavág
JUDAS PRIEST – A Metal Istenek is halandókként kezdték
Régi lapszámaink digitális kiadását keresd a laptapir.hu rendszerében!
https://laptapir.hu/magazinok/hammerworld
A honlapon ezen a címkén keresztül éred el a kapcsolódó bejegyzéseket:
http://hammerworld.hu/tag/hw001/
