Október 22-én jelenik meg a Dream Theater legfrissebb sorlemeze, a hét epikus új szerzeményt tartalmazó A View From The Top Of The World. A prog metal világ vezető zenekarának tizenötödik stúdióalbumával kapcsolatban John Myung basszusgitáros adott exkluzív interjút a HammerWorld magazinnak.
John Petrucci egy ideje egy vadonatúj, nyolchúros gitárról beszél az interjúkban a lemez kapcsán. Mit kell tudni erről a csak ‘8-string project’-ként emlegetett dologról?
„John kapott egy nagyszerű lehetőséget az Ernie Ball Music Mantől, hogy a céggel közösen fejlesszen ki egy nyolchúros Majesty signature modellt. Az új lemezen a gitár prototípusa lesz hallható. Az Awake lemezen játszott először héthúros hangszeren, ez megint egy érdekes változtatás, úgyhogy szerintem hasonlóan érezheti magát most, mint akkoriban. Izgalmas időszak ez neki, ebben biztos vagyok!”
Te használtál bármilyen különleges hangszert az új lemezen?
„Én hathúros basszusgitáron játszom már egy ideje, a legfrissebb modell, az Ernie Ball Music Man Artist Series Bongo 6 HH épp mostanában, augusztus vége felé ünnepelte az egyéves születésnapját. Ez a hangszer teljesen rám van szabva, az én igényeim szerint építették meg, pontosan olyan lett, amilyet mindig is akartam. Imádom a hangját!”
Zenei szempontból milyen kihívások elé állított John Petrucci nyolchúrosa?
„A nyolchúros gitár elég komolyan belemászik azokba a mély tartományokba, ahol a hathúros basszusgitárom megszólal. Alapból kioltják egymást, így természetesen a két hangszert össze kellett egymással hozni anélkül, hogy komoly kompromisszumokat kötöttünk volna. Semmi kedvem nem volt ahhoz, hogy áthangoljam a basszusgitáromat. John ötlete volt, hogy használjak capót. Úgyhogy feltettem egyet a második bundhoz, így az üresen pengetett E húr egy hanggal magasabban, Fiszként szólalt meg. És az ötlet abszolút bevált! Lássuk be, a legutolsó dolog, amire szükségem lett volna, hogy legyen még plusz két húr a basszusgitáromon!” (nevet)
A lemez címadóját, a húsz percet is meghaladó A View From The Top Of The World dalt a basszusgitározás szempontjából a Dream Theater legnehezebb öt száma közé soroltad a minap. Miért jelent neked kihívást elsősorban ez a tétel?
„Bizony, azt tényleg kihívást jelent eljátszani, és nem csupán azért, mert hosszú és fejben kell tartani az egészet. Technikai szempontból egyébként ez egy klasszikus darab, amelyben egy Mozart-szerű betét is van a dal második részében. Ott nagyon kell koncentrálnom.”
Az Images And Words, a zenekarotok legsikeresebb albuma, jövőre lesz harmincéves. 1992-ben, a legnagyobb grunge-hisztéria közepén jelent meg, mégis 500 ezer példány felett kelt el és aranylemez státuszba jutott az Egyesült Államokban. Hogy emlékszel vissza arra az időszakra?
„Mi egyszerűen csak a saját dolgunkat csináltuk. A grunge-mozgalom valóban hasított, így sajnos az album megjelenésének időzítése nem volt a legszerencsésebb. Kihoztuk a lemezt és azt kérdeztük: hogy a fenébe fogják így játszani a dalainkat a rádiók? A producerünk David Prater volt, aki együtt dolgozott egy csomó olyan előadóval, akiknek a lemeze akkoriban Top 40-es volt. Az Images And Words pedig teljesen másképp szólt, mint amit az akkori trendek mutattak. Jött egy csomó banda, akikről soha nem hallottunk korábban. A grunge mindent megváltoztatott a zenei világban.”
Az Images And Words utolsó felvételének szövege, a Learning To Live, a te nevedhez fűződik. Kollégánk, Szarka Joseph, pár hónapja egy egész cikket szentelt a dalnak, ami a Kulcsdalok című könyvében meg is jelenik majd.
„Azokat a dalokat, amelyek az Images And Words-ön hallhatók, éveken keresztül játszottuk már, így a Learning To Live-et is. Nem turnéztunk akkoriban valami sokat, csak egy maroknyi koncertet adtunk, hogy valamennyire megtámogassuk az első lemezünk, a When Dream And Day Unite megjelenését. Valójában az Images And Words kiadásáig nem történt semmi különös velünk, a dolgok csak a lemez megjelenése után kezdtek el beindulni. Rengeteg időnk volt, heti öt napot próbáltunk: főként a már meglévő dalokat játszogattuk és finomítgattuk. Az Images And Wordsön tehát évekig dolgoztunk, 1989-től egészen a ’90-es évek elejéig, vagy talán még tovább is. Ebben az időszakban teljesen leálltunk a koncertezéssel, de produktívak maradtunk.”
Számtalanszor játszottatok már nálunk, Magyarországon. Milyen emlékeid vannak Budapestről?
„A fővárosotok, Budapest, gyönyörű hely, az egyik legszebb a világon. Szeretek hozzátok újra és újra visszatérni. Alig várom, hogy jövő tavasszal ellátogassunk hozzátok és bemutathassuk az új albumot!”
A teljes interjút megtalálod a HammerWorld magazin októberi számában!
DREAM THEATER – The Alien (a 2021-es album előzeteseként)
DREAM THEATER – Invisible Monster (a 2021-es album előzeteseként)
DREAM THEATER – A View From The Top Of The World
(10/22 – InsideOut Music/Sony Music )
01. The Alien (9:32)
02. Answering The Call (7:35)
03. Invisible Monster (6:31)
04. Sleeping Giant (10:05)
05. Transcending Time (6:25)
06. Awaken The Master (9:47)
07. A View From The Top Of The World (20:24)
