A HammerWorld magazin nyári összevont számának extra CD-mellékleteként jelent meg a Divided zenekar második albuma, a Behind Your Neon Eyes, a friss muzsika mellé pedig egy interjú is született.

‘Dallamos modern rock, AOR, szintetizátor és a 80-as évek neon-korszakának popzenéje rockba oltva’ – akár így is jellemezhető a Divided 2020-as albuma, amelyen Björn Strid (The Night Flight Orchestra, Soilwork) és a Pyogenesis frontembere is felbukkan vendégként. A 2017-es Modulus album utódjának kapcsán Szénégető Richárd kérdezte ki a nem éppen „tizenkettő-egy-tucat” csapat tagjait.

www.facebook.com/dividedofficial

DIVIDED:
Brother Belmont – ének
psyKlone – gitár, elektronika
Void – gitár
Sol – basszusgitár
Stalkher Jr. – dobok

2017-ben jött ki az első lemezetek, a Modulus, ami még egy kicsit más jellegű anyag volt, mint ez az új album. Nyilván banális kérdés, de milyennek gondoljátok most? Mennyire vagytok elégedettek vele?

psyKlone: „A Modulus a megjelenése pillanatában a tér és az idő azon szeletének tökéletes leképeződése, szerencsére nem bántotta egy időparadoxon sem, amibe azóta keveredtünk, volt olyan szerencsénk (vagy olyan jó fluxuskondenzátorunk), hogy a mai napig azt mutatja, ahol akkor tartottunk és ez elégedettséggel tölt el.”

Belmont: „Visszanézve vannak rajta olyan szerzemények, amelyeket személy szerint már kissé porosnak vagy túlzóan keménykedőnek érzek, de egy egész más arcát mutatta meg a társulatnak. Akkor úgy és az volt bennünk, azzal találtuk meg a saját hangunkat, de aztán eljött az új korszak.”

v0id: „Sötét, de ezzel fogtak meg. A mostani világos. Sol szerint upgrade. Szerintem kontraszt.”

Belmont: „Olyan ez, mint James T. Kirk kapitány. Először megvan a fiatalos bája, de egyre jóképűbb, ahogy öregszik.”

psyKlone: „Azért volt egy szerencsés bemutatkozás, mert úgy raktározódott el általa a kép a társaságról, hogy közönségoldali megrökönyödésre való tekintet nélkül megcsinálunk bármit, ami eszünkbe jut. Aztán kinél hogyan csapódik ez le, a kevésbé nyitott gondolkodású, tradicionális dolgokat preferáló populációnál valószínűleg sokszor sok biztosítékot sikerült kifüstölni. Nekünk viszont ez egy óriási szabadságot ad, és így szépen megágyazott a folytatásnak is, és tényleg nem tudott bezárni semmilyen skatulyába sem, annyira szerteágazó és ugyan hangulatában egységes, stíluselemeket tekintve viszont nagyon sokszínű album volt.”

Sol: „Én elégedett vagyok vele és mai napig szívesen hallgatom. Alapvetően kiérlelt, koncerteken sokat játszott dalok kerültek fel a Modulusra és jól mutatja azt, ahol akkor voltunk, mint zenekar. Másmilyen, mint az új lemez, kicsit karcosabb, tüskésebb és sötétebb, de szeretem, és 3 év után is büszke vagyok rá.”

Hogy fogadtak titeket a koncerteken? Mennyire volt könnyű belopni magatokat az emberek szívébe?

psyKlone: „Nem túlzás azt mondani, hogy évekre le kellett cövekelnünk itt a 21. század elején, mire elkezdett leesni az embereknek az a látványszínházas koncepció, amit kezdettől fogva színpadra viszünk.”

v0id: „Rendezett sorokban, tág szemekkel, érdeklődően. Ezt csak azért tudom, mert gyakran lesétálok és ellenőrzöm a küzdőterek levegőminőségét. Az értékek kedvezőek. Sokaknak fura egy nem emberi, de ember alakú lény jelenléte – de apróbb ajándékokkal a kedvükbe lehet férkőzni. Eddig a léggömbök és a napszemüvegek nyerték el az emberi faj tagjainak legnagyobb tetszését.”

psyKlone: „Eleinte furán néztek a szokatlan stíluskeveredésekre, a fix látványelemként alkalmazott, zenével szinkronban futó háttérvetítésre, és természetesen a kiállás sem annyira megszokott. Ez elsőre sokaknak inkább ellenszenves lehetett, de aztán szép lassan magunk mellé állítottuk a közönséget, megtalálták a számukra értékes dolgokat a zenében, és nagyon sokszor megkaptuk a bulik után a közösségi média felületeken különböző formában, hogy milyen nagy segítség egy-egy koncertünk a hétköznapi problémákat kikapcsolni és átadni magukat annak a flow-élménynek, amit a koncertjeinken tapasztaltak. Ez is a cél, hogy egy teljesen egyedi, sajátos világba vigyük el a nézőket, még ha csak egy órára is, ha már a technika a kezünkben van.”

Belmont: „A Watch My Dying tagjainak első reakciója: Bocsánat fiúk, mi ez az egész? Nektek senki nem szólt, hogy most Magyarországon vagyunk?”

v0id: „Tudtommal az emberek nagy mennyiségű fizetőeszközt adnak egy ilyen alternatív-valóság szeánszért. Ennek tudatában kötelességemnek érzem, hogy minél emlékezetesebb lenyomatokat hagyjunk tudatukban.”

DIVIDED – Don’t Turn Away (a 2020-as Behind Your Neon Eyes albumhoz)

Ha jól értem, pontosan tudtátok, hogy mi, azaz az emberek nagy többségben erre még nincs felkészülve, mégis belevágtatok. Nem túl kockázatos ez?

Belmont: „Ha te vagy az első fecske, akkor szerintünk nem. Nem fognak érteni, esetleg lefikáznak, vagy azt mondják, béna. Aztán amikor harapással elkezd terjedni a vírus, és népszerűvé válik a műfaji keveredés, akkor kezdődik az egész. De idáig sosem jutsz el, ha nem kockáztatsz, ha nem te oltod be magad először a kísérleti szerrel. Megszokott panelekre építkezhet bárki, nálunk ennél masszívabb kell legyen az űrhajó. Persze kellemetlen, amikor néha belefutunk lesajnáló vagy poénkodó alakokba, de hálistennek az esetek 100%-ában kiderül, hogy mi sokkal viccesebbek vagyunk.”

v0id: „Csapatunk tudósa lefuttatott 11 faktoriális szimulációt. Ez az idősík rendelkezett legkisebb veszélyfaktorral, és a legkedvezőbb rizikófaktorral. Ideális. A legrosszabb számítás veszélyes elemei gépesített őshüllőket és tömegpusztító fegyvereket tartalmaztak. Nem ideális.”

psyKlone: „De azért ott is bepróbálkoztunk, az űrhajó fekete dobozából ki is került 1-2 titkos felvétel mindenféle videómegosztókra. A hüllők nem jártak jól a végén.”

v0id: „Küllemük nem nyújtott kellemes esztétikai élményt.”

Sol: „Elcsépelt, de igaz a mondás, hogy alapvetően magunknak zenélünk és olyan dalokat írunk amiket mi is szívesen hallgatnánk. Ha ezt a közönség is élvezi az nyilván a legjobb dolog, de a kreativitást, az alkotási folyamatot nem tudjuk befolyásolni. Még ha lett is volna olyan, hogy ‘írjunk egy olyan dalt ami…’, az a folyamat során biztos számtalanszor gellert kapott volna és a végére valami más jön létre. Úgyhogy nem foglalkoztunk azzal, hogy ki mire van felkészülve, hiszen mi sem tudtuk pontosan, hogy mi lesz a végeredmény és eleve ennek vajon ki lehet a ‘célközönsége’. Viszont már a debütáló lemezt megelőzően is kiderült a számos koncert során, hogy vannak, akiknek tetszik ez a keverék és érdekes módon ahány ember, annyi féle válasz jön, ha rákérdezünk a kedvenc Divided dalra. Ez bőven hozta azt is, hogy egymástól távol álló zenei ízlésű embereknek is bejött a zenekar, mert mind talált egy olyan dalt, ami létrehozta a kapcsolatot velünk.”

A meteor tehát csak kamu? Mindent értek! Az sem volt visszatartó erő, hogy ez a produkció ilyen minőségben csak korlátozott helyszínen adható elő élőben?

Belmont: „Az a meteor jó barátunk volt, csak randizni akart egyet a nagy kék hölgybolygóval. Összevesztek, ez lett a vége. Szegény Tappancs mamája…”

psyKlone: „Eleinte ragaszkodtunk hozzá, hogy csak olyan helyre sugározzuk le magunkat, ahol minden extra feltétel adott, ám hamar be kellett látni, hogy ezzel saját magunkat zárjuk ki a számunkra elérhető helyek nagy részéről. Így némi tervezgetést követően kifejlesztettük azt a módot, hogy hogyan lehet akár a vetítés és az extra fényshow nélkül is olyat adni a közönségnek, amit azután még sokáig emlegetni fog. De a kérdés abszolút jogos, ha a teljes műsort szeretnénk átadni, akkor az bizony sok extra technikai igénnyel jár, amit sajnos sok hely nem tud teljesíteni.”

Ami a legjobban birizgálja a fantáziámat: mi történt az űrhajóban, hogy az új lemez ennyire más lett?

Belmont: „Hatalmas változás nem történt. Az egész olyan, mintha kicsit átírnád az időfolyamot, és ugyanazok a tagok valahonnan máshonnan indulnának ki, hogy kicsit máshova fusson ki a zenei jellemfejlődésük. Lehet, valami ilyesmi történt… Lehet, a frontember nem ugyanaz, mint akinek eddig gondolták, hanem egy imposztor, aki miatt elkanyarodott a stílusirány. Ha unikornisról álmodsz lemezhallgatás után, akkor gyanús, hogy valaki replikáns.”

v0id: „Belmont és Psyklone nagyon rákattantak a Föld 1980-adik évadjára. Nagyon sok ihletet merítettek innen. Emellett megengedték, hogy a kedvenc gépi zajaim által inspirált zenét csöpögtessek az egyvelegbe.”

psyKlone: „Máshova sodort minket a napszél az írás közben. Sokkal több időt töltöttünk a neonfényes késő 80-as években, mint legutóbb, amikor inkább a kietlen disztópikus ipartelepeken múlattuk az időt. Azt mondanám, hogy a hajó üzemanyaga nem változtak, csak más arányban adagoltuk az egyes adalékanyagokat, így más idősíkokban kötöttünk ki, miközben faragtuk a témákat. Az előző anyagnál sokszor szándékosan mentünk arra rá, hogy az egyes dalokon belül legyenek olyan teljesen váratlan húzások, amire tényleg senki nem számít, így simán előfordulhatott, hogy göteborgi death metal-hangulatú verze után jött egy Queensryche-ot idéző bridge, egy ritmikailag kicsit progosan megtekert refrénnel megfejelve, majd amikor már azt hitted, hogy nem lehet fokozni, akkor jött egy 90-es évek falusi búcsús techno dolgait idéző breakdown. Most inkább az egyes dalok hoznak ennyire különböző hangulatokat, dalon belül nem kalandozunk ennyit. Ettől szerintem egységesebbnek hat a nagy kép, akik megjelenés előtt hallották, szinte mind azt mondták, hogy a daloknak nagyon erős saját karakterük van egyenként, de album-viszonylatban mégis egységesebb az összkép. Szerintem lerí az anyagról, hogy nagyon élveztük elkészíteni, legalábbis szeretnénk, ha a hallgatóság ugyanolyan széles vigyorral hallgatná a lemezt, mint amikor mi előjöttünk egymás közt a különböző agyahagyott ötletekkel.”

DIVIDED feat. Björn Strid – Meteorite (a 2020-as Behind Your Neon Eyes albumhoz)

Milyen zenéket fogtatok be mostanában legtöbbször az űrhajó intergalaktikus rádióján? Voltak új és újrafelfedezések?

psyKlone: „A The Night Flight Orchestra galaktikus stewardesseinek csivitelését elég sokat hallgatjuk, nem véletlen az sem, hogy Speed kapitányt hívtuk segítségül, mikor kozmikus kalamajkába keveredtünk legutóbb. De honfitársaik, a H.E.A.T. legutóbbi lemeze is nagyon erős lett, és északi vonalon maradva a kettes-hármas Santa Cruz lemez is rendszeresen pörög elég sokat. Mellettük a new retrowave olyan előadói, mint a Scandroid, LeBrock, The Midnight, a Gunship vagy itthonról Quixotic dolgai. Meg persze a klasszikusok, Def Leppard, Winger, Europe, Dokken.”

v0id: „Nagyon elkezdett foglalkoztatni az elektronikus tánczene és a techno világa. Testpilot mixeit hallgatom sokat. Fémzene terén új kedvenceim lettek a 3teeth és a Death From Above 1979 csapatok.”

Belmont: „Sok ihletet adott a 80-as évek mozifilm slágereinek áttanulmányozása, ezért nagyon sokáig a lejátszóba szorultak az ilyen válogatások. Gyakorlatilag más sem ment a 2020-as év alatt, csak az és a saját termés. A lemezanyag összeállása utáni időszakban újra felfedeztem magamnak a korai Iron Maiden lemezek brutálisan színes világát, teljesen más így újrahallgatni őket edzettebb füllel, nameg az idei Pyogenesis lemezt úgy kajáltam, mint a világ legfinomabb lecsóját. Flo Schwarz vendégénekel is a lemezünkön, élőben is nagy a barátság, mi az ő egyik klipjükben statisztáltunk.”

psyKlone: „Ezeknek a zenéknek a hatása a hangszeres megközelítésen mindenképp hallatszik. Az előző lemezen az volt a koncepció, hogy egyik hangszer se tűnjön ki az összképből, legyen nagyon ének- és refréncentrikus az összkép, ne villogjanak a gitárok vagy más hangszer, hanem minden a lehető legalázatosabban szolgálja ki az énektémákat és inkább a hangulatteremtés volt fókuszban. Ehhez képest most – mivel a hatásaink közül mások dominálnak, mint legutóbb – kettő kivételével minden dal kapott gitárszólót és úgy egészében véve is riffesebb a zene, mint legutóbb. A gépi dolgok, szekvenszerek, szintetizátorok, amik legutóbb nagyon szilárd gerincét adták a dalvázaknak, most sokkal inkább színesítő szerepbe kerültek, és helyettük konkrétabb, karakteresebb riffek kerültek minden dalba. Ez pedig hozta magával azt is, hogy a szólók is egyrészt többen vannak, másrészt hosszabbak, kifejtősebbek és sokszor nagyobbat villannak, mint legutóbb.

Ami nem változott, az az, hogy nagyon keményen dolgoztunk azon, hogy az ének azonnal ragadja meg a figyelmet és a refréneket nehéz legyen kiirtani az agymagnóból már első hallásra is. A 11 dalból (vagyis 10-ből, ha a lemezt bevezető témát nem vesszük teljes értékű dalnak) mi úgy gondoljuk, hogy van 6-7, ami nagyjából egyenrangú slágerpotenciállal bír, alig várjuk a visszajelzéseket, hogy kinek melyik lett a kedvence. A hangszeres dolgok mellett nagyon fontos most is a hangulat, ezzel pedig egy abszolút ‘feelgood’-életérzést szerettünk volna az emberek otthonába vinni. Van rengeteg popkult-utalás a szövegekben és a zenei gegekben is, általánosságban véve pedig azt mondhatjuk, hogy mertük egyáltalán nem komolyan venni magunkat a dalírás közben, és ez a jó hangulat szerintem maradéktalanul át is jön a dalokon. Leginkább amiatt várjuk, hogy játszhassuk őket élőben, hogy leteszteljük, tényleg akkora bulihangulatot képesek-e csinálni a dalok koncerten, mint amit mi érzünk rajtuk.”

Én is maximálisan hallom a dalokban az intergalaktikus slágerpotenciált. Elég nehéz betelni velük. Mi alapján válogattatok a vendégeket és miért pont ezekbe a dalokba?

Belmont: „Érdekes kérdés ez, mert egyik dolog adta magát a másikból. Mind a The Night Flight Orchestrával, mind a Pyogenesis-szel jó tapasztalataink vannak, a Wackenben tett kitérőn személyesen találkoztunk is velük. Flo-val órákig eszmecseréltem, mint valami ideges kisgyerek, hisz a szememben ő egy igazi underground pisztolyhős. Majd behugyoztam, mikor megláttam, hogy a wackeni backstageben meghívott vendégként ott grasszál, majd amikor a Pyogenesis Magyarországon forgatott, nem volt kérdés, hogy statisztáljunk-e. Ott is volt kemény kocsmázás, aztán amikor elkezdett összeállni a lemezzáró opusz, egyértelműen adta magát, hogy Flo hangjára szükségünk van ebben a dalban, és hát olyat adott hozzá, hogy a mai napig értetlenül állunk bizonyos vokálképletei előtt.”

psyKlone: „A Meteorite-nál nagyon adta magát, ahogy már említettem is, hogy Speed legyen a vendég. Egyszerűen a Night Flight Orchestra világa miatt annyira egyértelmű volt, hogy az ő orgánumára van szükség, hogy kapóra is jött az, ami más szempontból amúgy katasztrófa, hogy az elmaradt turnék miatt lett ideje egy ilyen vendégszereplést megoldani, és mi mindenképp szerettünk volna egy olyan dalt, amiben hallatja a hangját, így a Meteorite-ot már eleve úgy írtuk meg, hogy passzoljon a karakteréhez. Érdekes, hogy egy dél-afrikai barátunk többször említette, hogy szerinte mi vagyunk ‘a magyar NFO’, én ezt azért árnyaltabban látom. Egyrészt ameddig ők a késő 70-es, korai 80-as évek AOR vonalára építették fel a saját stílusukat, nálunk a 80-as évekből inkább az évtized közepe-vége a nagy hatás, tehát a modernebb hair metal történetek. Azt mindenképp el kell mondanom, hogy a minél autentikusabb érzésvilág kedvéért a lemez gitárjainak nagyját egy 1987-es neonrózsaszín gitáron játszottuk fel! (nagy nevetés) Viszont éreztük, hogy erre a lemezre nekünk ő kell, szerencsére nagyon lelkes volt a dal hallatán, minden egyes emailváltáskor megírta, hogy mennyire élvezte a közös munkát rajta. Ami a torta habján a cseresznye, hogy még a videoklipes szereplést is meg tudtuk oldani távmunkában. Hatalmas dolog ez nekünk és óriási megtiszteltetés.”

Belmont: „Hazai viszonylatban Ethna kisasszony egyértelmű választás volt a füstösebb női hangot megkívánó énekrészekre. A Space Samurai-ba az elejétől fogva elképzeltük a japán szöveget egy gésa hangján, Vida Írisz Minami pedig nagyon szívesen segédkezett benne. A 80-as évek hair metal örökzöldjeit színpadra állító Rockstars Not Dead projektünkből Gellér Tomi, a dallamos hard rock egyik legkomolyabb hazai művelője pedig a vokáljaival és több refréntémában történő segítségével még jobban a 80-as évekbe vitte az anyagot. Vele olyan sessionünk volt, amit a mai napig nem hiszünk el, hatalmas élményként mentettük el az adatbankba. Ahogy a 15 embernyi csordavokálozást is, ami egy más/aznapos vasárnap délután történt, és volt valami elemi dolog abban, ahogy 15 ember üvölti vissza az arcodba, hogy ‘wo-oh’!”

psyKlone: „Igen, majdnem át is kereszteltük a lemezt az utolsó pillanatban wo-oh-ra, annyiszor sikerült elsütni a különböző dalokban ezt az örökbecsű egysorost. Szerencsére ez ma már nem számít akkora szentségtörésnek, mint 20-25 évvel ezelőtt.”

DIVIDED – Roll Out (a 2020-as Behind Your Neon Eyes albumhoz)

Mi az elsődleges cél ezzel a dalcsokorral? Tartományi vagy világuralom? Magyarorszag vagy külföld? Esetleg is-is? Magyar nyelvű dal ötlet szinten sem merült fel?

v0id: „A bash.hu legnépszerűbb posztját idézve: Our Goal is World Domination.”

Sol: „A cél elsősorban az volt, hogy egy olyan lemezt tudjunk összehozni mind dalok, mind egyéni teljesítmények, mind pedig külalak tekintetében, amit büszkén tudunk odatenni bármilyen nemzetközi hasonló szinten mozgó produkció mellé. Erős mozgatórugó a kreativitás és a végeredménnyel kapcsolatos igényesség. Azt gondolom, hogy sikerült hozni azt a szintet, amit elvártunk magunktól, így a feladat első része teljesítve. A második rész, vagyis az, hogy meddig akarunk és tudunk eljutni, már rajtunk kívüli dolgoktól is erősen függ. A zeneipar hatalmas változásokon ment keresztül már a Covid előtti időszakban is, és az látszik, hogy intenzív nemzetközi koncertezés és építkezés nélkül kevés az esély bármilyen Magyarországon kívüli áttörésre. A járvány ezt a nehéz terepet átrendezte és még nehezebbé tette a következő időszakra, de folyamatosan figyeljük a lehetőségeket, építjük a kapcsolatrendszert és készen állunk arra, hogy ha lehetőség adódik, akkor tudjunk reagálni.”

Belmont: „A tartományi hírnév hiányában világhírnév nem jöhet létre. Nem is akarunk meg nem is nagyon tudunk beleesni a hibába, hogy ölbe tett kézzel skandáljuk a külföld szót, hiszen ott olyan verseny van, hogy ha itthoni topként is kikerül a hanganyag, egyből megvan rá az esély, hogy C-kategóriás lesz a többiek miatt. Mindennek örülünk, amit sikerül elérni, de olyat nem szeretnénk, hogy csinálunk egy zenei terméket, amit külföldnek szánunk, majd kiadjuk itthon, és arra hivatkozva lamentálunk, hogy külföldre kalibrált a lemez, itthon nem értik, ezért van kevés koncert, az is karba tett kézzel álló közönséggel. Lőttek már szebb öngólokat mások.

Az angol nyelv pedig nem emiatt van, hanem mert a magyar egész egyszerűen nem áll jól ennek a zenének. Amint a szövegeinket átülteted magyarra, elvesztetted a feelinget. Egyes szám második személyben megírt kapcsolati nyöszörgést írni pedig nem akarunk, az például csúszópálya is lehetne. Pont voltunk a Tabánban 1992-ben, egy Machine Mouse koncertre teleportáltunk, és kihallgattuk a tagok tévés interjúját, ahol arról beszéltek, hogy miért angol a név, miért énekelnek angolul, miért nem magyarul. 1992-ben. Azóta eltelt 30 év, és a téma ugyanolyan friss. De nem, nem tervezünk magyarra átállni, mert úgy érezzük, azzal mindent elrontanánk.”

A lemez vizualitása tényleg valami elképesztően gyönyörű. Legyen szó a borítóról, a bookletről, vagy kvázi bármiről. Mennyi munka fekszik ebben a koncepcióban és a megalkotásban?

Belmont: „Rengeteg. Igazából egész életemben erre készültem. Amikor kezembe kerültek a kedvenc előadóim lemezei, mindig csalódottsággal fogott el, hogy a design és a grafika az valaki más, nem pedig egy zenekari tag. Elhatároztam, hogy bizony beleadok apait-anyait, és egy olyan anyagot rakok össze, amiben nem találok semmi kivetnivalót, sőt, még én is napokig tudom majd nézegetni. Egyedül a front borítót hagytam meg valaki másnak, mert Hidrico Rubens munkái valósággal elvarázsoltak, és azt akartam, hogy az ő alkotásai díszítsék a lemezt, egyel a normál kiadáson, majd egyedülálló módon egy teljesen különböző borítóval a digipak részen. A grafikák szervesen hozzásimulnak a dalokhoz, megadják a szinesztéziát, és egyből kötöd a hallottakat a látottakhoz. A Lerch Péter audiovizuális nagykövet barátunk jóvoltából előre beállított fényképekből hosszú hónapok munkája volt kifaragni a végleges design-t, de ez örökre elkísér majd minket, és őszintén, már vannak terveim, de egyenlőre nem tudom, hogy fogom tudni ezt a munkát felülmúlni.”

psyKlone: „A CD által dominált korszakban kevés tere van az olyan részletes, easter eggekkel bőven megpakolt borítónak és bookletnek, ami a vinylek fénykorában alap volt a vezető bandáknál. Ezt szerettük volna visszahozni, és az eredmény olyan lett, hogy én bármit megadnék azért, hogy valamikor egy vinyl kiadás is napvilágot láthasson a lemezből. De a vizualitás mellett a hangzás is házon belüli meló eredménye, ez szintén egy nagyon fontos különbség a Modulushoz képest. A megszólalásnak nagyon határozott elképzelésekkel mentünk neki, például az ének és a vokálok tekintetében szerettük volna, ha hasonlóan szólalnak meg a dalok, mint a legendás Mutt Lange által készített Def Leppard vagy Bryan Adams lemezeken, a hangszeres részeket pedig a retro hangszerelés és dalszerzési fogások mellett minél inkább maira akartuk húzni, hogy az érzés a 80-as éveket idézze, de közben az azóta eltelt időben megszokott dob-, basszus- és gitárhangzás kapcsolja az anyagot a mához. Úgy érzem, hogy sikerült jól megvalósítani, nagyon nagy élmény volt ezt a lemezanyagot produceri-hangmérnöki oldalról is összerakni. Persze maradtak apróságok, amiket végtelen idő rendelkezésre állása esetén az idők végezetéig reszelgethetnénk, de ezek nagyja szerintem olyan, hogy rajtunk kívül senki sem szúrja ki. Úgy gondolom, hogy sikerült a lemezt ilyen téren befejezni, nem csak abbahagyni.”

Normál esetben most alapos turnézás jönne, de közben itt sajnos eléggé furcsán működnek a dolgok a vírushelyzet miatt. Milyen tervek lehetnek most a dalok színpadra vitelére?

Belmont: „Ezt úgy képzelem el, hogy látjuk őket közeledni a mozgásérzékelőn, de sehol semmi. És mikor a radar azt mondja, hogy a daloknak már a próbatermen belül kéne lenniük, akkor felemeljük az álmennyezetett, és megdöbbenésünkre ott jönnek majd, berobbannak a terembe és kész, már tudjuk is őket.”

psyKlone: „A nyári fesztiválos bulijainkat ugye elvitte a vírushelyzet, remélhetőleg ezeket jövőre tudjuk pótolni. A Wacken Metal Battle hazai fordulóján is megmérettük volna magunkat, amit nagyon vártunk, reméljük, hogy jövőre is megrendezik! Ugye, volt náluk olyan, hogy kimaradt egy-egy év. Klubfronton augusztus elején már elkezdjük tolni a szekeret… Mivel a lemez elkészítésének hajrája nagyon húzósra sikerült, így próbálni esélyünk sem volt jó ideje, úgyhogy ami biztos, hogy a korábban koncerteken már elővett 5 dalt mindenképp játszani fogjuk, és mellé igyekszünk annyi újat betenni, amennyit csak lehet. A Modulus legnagyobb közönségkedvencei sem fognak természetesen kimaradni a szórásból, de a hangsúly most mindenképp a neonos új dalokon lesz. Ősszel igyekszünk országszerte minél több lehetőséget elcsípni…”

DIVIDED – [futurenation] (a 2020-as Behind Your Neon Eyes albumhoz)

Személy szerint hogy éltétek meg ezt az egész felfordulást?

psyKlone: „Nekünk olyan szempontból szerencsésen jött ki a dolog, hogy nem maradt el sok koncertünk emiatt. A tavaszt eleve a lemez hiányzó dalainak megírására, felvételeire és produkciós munkájára szántuk, így ott nem lett volna kapacitásunk eleve koncertezni, cserébe így, hogy home office-ra váltottunk, gördülékenyebben is tudtuk ezt a részét csinálni, mintha a napi munkába járás mellett kellett volna rá időt szakítani. Ami rosszul érintett, az a Rockmaraton és a Wacken Metal Battle elmaradása… Szóval ránk igazából negatív hatása érezhetően akkor lehet, ha az őszi szervezést nehezíti meg a dömping, ha rázúdulnak a zenekarok a klubokra.”

v0id: „Minden rosszban van néha egy pici jó. A közösségi oldalakon megnőtt a követőink száma, nagyon sok érdeklődő kommentet és üzenetet kaptunk, amiket ezúton is meg szeretnénk köszönni!”

psyKlone: „A különböző ‘karanténkoncertes’, illetve ‘karanténvideós’ őrületbe szándékosan nem akartunk beszállni, rendkívül károsnak éreztük ezt a trendet, és inkább azzal töltöttük az időt és az energiát, hogy egyrészt a lemez a lehető legjobb legyen, másrészt leforgattunk 2 klipet Lerch Petivel (Don’t Turn Away, Meteorite), amikkel nem a karantén farvizén, de a lemezt szeretnénk promotálni.”

Sol: „A zenekarból – egyelőre – egyedüliként családos ember vagyok két gyerekkel, így komoly feladat volt az átalakult munkavégzést és a gyerekek oktatását megoldani mindemellett készülni a lemezre, írni a témákat és időben fel is játszani a stúdióban. Fontos volt a tervezés és a napirend így végül minden fontosra jutott idő és igazából a néhány nyilvánvaló nehézség mellett szinte csak pozitív élményem volt ebből az időszakból. A sok feleslegesen eltöltött idő helyett, mint pl. dugóban várakozás vagy sorban állás, jutott idő gyakorlásra, gyerekekkel minőségi időre és egy életmódváltásra is. Különleges egy időszak volt, az biztos, de számomra több volt a jó, mint a rossz mindebben.”

Változik a színpadi megjelenés és a show valamelyest a következő időszakban?

psyKlone: „Folyamatosan finomhangoljuk a megjelenést, leginkább az alapján, hogy színpadon miben a legkevésbé kényelmetlen játszani. Mivel a lemezhez már újrahúztuk a dizájnt, így most azzal a megjelenéssel megyünk, ahogy a lemezborítóban és a promofotókon is látható a zenekar. De az biztos, hogy az idő előrehaladtával majd újra beállnak változások. Ami biztos újdonság lesz, az a vetítés, ugyanis azt mindig az adott dal hangulatához/szövegvilágához igazítjuk, és mivel most az egész zeneanyagot komolytalanabbra, poénosabbra vettük, így a vetítés is biztos fog váratlan pillanatokat okozni a közönségnek.”

v0id: „A színpadi mozgásunk mindig is spontán volt. Egymással és a közönséggel folytatunk párbeszédet szavak nélkül. Ami egyszer bevált, kipróbáljuk többször is. Maradandó élményt szeretnénk nyújtani, ami ha beugrik emlékként, mosolyt csal az illető arcára. Ezért is mászkálok le, hajolok ki, ülök le, ugrom vagy fekszem le valahova. Ez nem az a buli, ahol 5 morcos alak reszel egyhelyben. És sosem lesz az. Emellett már gyűjtöm az inspirációt a következő fellépő ruhához!” (nevet)

Belmont: „Ahogy a Roll Outban elhangzik: ‘It’s all about the motion’. Mindenben állandó változás és mozgás van, de főleg vizuális téren.”



Tegyük fel, hogy holnaptól minden újra normál kerékvágásban működik. Hogy festenek a terveitek az év hátralévő részére?

Belmont: „Hát elő a világjegyet! Psyklone-Belmont-multipass! Mi eddig sem álltunk le és most se szeretnénk hátradőlni. Tervben van egy Modulus korszakot lezáró koncert DVD, amit moziban is szeretnénk leadni. Továbbá tervezünk remixeket, collab EP-t más előadókkal, feldolgozásokat, mindent, amit a Spotify elbír. Amúgy mi az a normál kerékvágás?!” (nevet)

Sol: „Nem akarunk leállni a dalírással. Egyrészt nagyon inspiráló volt az új lemezt megelőző dalszerzési időszak és ezt az energiát, lendületet tovább akarjuk vinni, mert élveztük a folyamatot is, és a végeredmény is mindig büszkévé teszi az embert. Másrészt a Modulus után elkövettük azt a hibát, hogy jó ideig nem foglalkoztunk a dalírással és így volt némi stressz, hogy minden határidőre elkészüljön, és olyan minőségben, hogy ki is adjuk a kezünk közül.”

psyKlone: „A koncertezést nagyon szeretnénk megnyomni, az elmúlt három évben főleg Budapesten játszottunk országos szinten, szeretnénk kicsit többet mozogni a fővároson kívül is. Ezen kívül a folyamatos dalszerzés a másik, mert nem szeretnénk újra ilyen harapófogóba hajtani magunkat, mint most sikerült, hogy a fél lemezt gyakorlatilag március és május között kellett megírni, hangszerelni és felvenni. Persze hajtotta ez a kreativitást, de azért elég stresszes volt a végére.”

Ezt a DVD-t nem lett volna célszerűbb az új lemez előtt kiadni?

psyKlone: „Együtt szerettük volna egy spéci, limitált dupla kiadványként, de közbeszólt az élet és a határidő.”

v0id: „Az élet néha közbeszól. Történt pár változás, ami miatt erőforrásainkat át kellett csoportosítanunk és az új lemezre koncentrálnunk gőzerővel.”

Belmont: „Megcsúsztunk. Paul Ruddot figyelmeztette Michelle Pfeiffer a Hangya és Darázsban, hogy vigyázzon az időörvényekkel… Na, minket nem.”

psyKlone: „Nem tudtunk elkészülni a hanganyag keverésével, mire le kellett adni gyártásra, ráadásul a mozis terveinket ezzel párhuzamosan keresztülhúzta a járvány és a korlátozások. Így ez a dolog picit csúszik, de ősi napkeleti bölcsek mondták, mikor legutóbb arrafelé jártunk, hogy ami késik, eljön.”

Láttatok valamit az időugrások során azzal kapcsolatban, hogy a következő lemezt esetleg melyik korszak muzsikája ihleti majd?

psyKlone: „Mivel gyakorlatilag nem telt el egy hét azóta, hogy az utolsó hangot felvettük a lemezhez, így azt mondunk, amit csak akarunk… Bármi és annak az ellenkezője is elképzelhető! (nevet) Ezt a mostani irányt nagyon érezzük, de simán lehet, hogy legközelebb megint több dolgunk akad a Fury 161 környékén, és a hangulat is azt fogja tükrözni. Hacsak nem Deckard nyomozó 2019-ében talál minket a hajótörés, és még inkább a hardcore sci-fi disztópiában merülünk el. Szó szerint a jövő zenéje ez!”


Az interjú eredetileg a HammerWorld magazin nyári dupla számában jelent meg.

dividedband.com

Zenehallgatás online streaming felületeken:
(Spotify / Apple Music / Deezer / Tidal / Napster, Google Play Music)



DIVIDED – Behind Your Neon Eyes
(07/03 – Nail Records)

01. Descent
02. Roll Out
03. Don’t Turn Away
04. [futurenation]
05. Meteorite (feat. Björn „Speed” Strid – Soilwork / The Night Flight Orchestra)
06. Follow You
07. Space Samurai
08. The Last Starfighter
09. Teknoskeptic
10. Beam Me Up
11. Until The Stars Turn Cold (feat. Flo V. Schwarz – Pyogenesis)