UNDERTAKING – 1989
Az év első magyar demója – és micsoda indítás! Az eddigi legjobb magyar thrash anyag került ki a három srác – Killan György gitáros, Esztári Imre dobos és Jakab Viktor bőgős – keze alól! Bárcsak ilyenek következnének egész évben, s egy zokszót sem lehetne tőlem hallani!
Eme lelkendezés nem a titokzatos S. I. D. stúdióban készült anyag minőségére vonatkozik, mert a ritmusszekció hangzásán lett volna még mit csiszolni – a zene azonban képes feledtetni ezeket a hiányosságokat.
Ha nem ismerném meg Killan Gyuri játékát, nem biztos, hogy ki tudnám találni a produkció származási helyét. Saját hangzás, saját dallamvilág, körítve precíz pengetéssel – ezt nyújtja az Undertaking trió.
A Killan demóról már ismert Victim of the night és a The runner – mindkettő alaposan átdolgozva – bizonyítja, hogy mennyire élőbbé válhat egy felvétel, ha azon nemcsak az egyik hangszer játéka “süt”, hanem igazi zenekar játssza el. Komplex riffeléseket pihenhetünk ki egy kis klasszicizmus, a Badinerie alatt, ami már most az Undertaking koncertek egyik fénypontja. Az ezt követő Mösh?! szintén a koncertlátogatók arcára csalhat kis mosolyt, hiszen ez a bulik zárószáma, amit a közönség jelentős százaléka a színpadon táncol-tombol végig.
Politikai témájú a következő tempósabb dal, Gyuri szövegének középpontjában a hírhedt Conducator áll. Nem vesz vissza a sebességből az Undertaking ezután sem. Hűtve fogyasztandó – olvasható a vodkásüvegeken, nem nehéz kitalálni, hogy miről is szólhat a hasonló című tétel. A stúdióvételek sorát egy újabb közéleti témájú dal zárja a négyes számú reaktor robbanásáról. Az angol szövegek olyan tömörek, gyorsak, hogy inkább érezni lehet, mint érteni őket. A reaktor felrobbanása után az én kazettámon 3 koncertfelvétel is található, valószínűleg a demóval együtt ez is megszerezhető.
— Lénárd László
***
BEYOND – 1988
A gyöngyösi thrasherek második demószalagja készült el, öt új felvétel. Kidolgozottabbak, jobban felépítettebbek az új nóták, azonban a felvételtől nem estem hanyatt. A gitárok hihetetlenül vékonyak, a dob brummog, Rolland basszusjátékát pedig nem is hallom. Azonban, ha a minőségi hibákon túljutva elmerültem az anyagban, meglepő dolgokat fedeztem fel. A With crazy eyes szólója például már első hallgatásra feltűnt másságával, furcsaságával. Roppant jó dolog, hogy Beyondék próbálják kiterjeszteni a thrash stílus adta kereteket, remélem ezen az úton maradnak továbbra is. Az erőteljesen metallicás Behind the gratings által szabott irány azzal a veszéllyel fenyeget, hogy túlságosan közel kerülnek egy bizonyos roppant népszerű quartett zenei vonalához. S ugyanezt éreztem a Without leg meghallgatása közben is.
Parajdi Tamás éneke viszont a szokásos magas szintet üti meg. Angol szövegét érteni lehet, s ezt még a német zenekarok többsége sem mondhatja el magáról emellett pedig előadása is kifejező.
Kísérletezgető anyagnak érzem a Beyond új szalagját, de ez nem is csoda, ha arra gondolunk, hogy jószerivel még rendesen próbálni sem tudnak a srácok a katonaság miatt. Remélem lelkesedésük nem vész el.
— Lénárd László
***
DANCE ’89
A DANCE majdnem „beleállt a földbe” nemrégen. Ami magyarul azt jelenti, az utóbbi időben a színpadon nem nyújtottak semmi újat, a letargia kerítette hatalmába a bandát.
De aztán a Rock ‘n’ Roll Angyala úgy akarta, ezek a jópofa fickók mégse hulljanak a süllyesztőbe. Ezért elküldte hozzájuk Vértes Attilát… Na?… Naa??… Hát ez az. Tudtam, hogy az idősebbje kitalálja kiről is van szó! Bizony a HARDTOP, a STRESS majd a FÁRAÓ egykori énekese.
A DANCE-szel való egyesülés érdekes, s szerintem egészen biztató eredményt hozott.
A demó egyetlen nótájából kiderül: a DANCE ugyan elvesztett valamit a korábbi slampos r ‘n’ r hangzásból, de nyert egy kis heavy metalosabb ízt.
Ez Révi Józsi egykori énekes új gitárosi posztjának is köszönhető. Agresszívabb, töményebb lett a hangzás, zakatolósabbak a gitárok, keményebb a dob.
Vértes Attila hangja mit sem romlott azóta. Bár a Don’t Turn Your Back-ben nemigen villogtat- hatta pengeéles torkát, azt hiszem az új DANCE nóták már nemcsak a parti rock ‘n’ rollereknek, hanem a súlyosabb témákat kedvelőknek is nyújtanak érdekeset Attila hangorkánja folytán.
Ezzel a demóval új DANCE-t köszönthetünk tehát. Hogy milyen lesz az összhatás? Ez még a jövő zenéje. De a kezdés biztató!
— Cselőtei László
***
CLASSICA ’88
Nem tagadom, jólesik dicsérni magyar zenekart. Már csak azért is, mert nem nagyon volt eddig mivel dicsekedni, egy-két kivételt leszámítva. Csoda hát, ha a CLASSICA-nak sikerült másodszor is megdöbbentenie?
Egyetlen szám, a Fém Gyermekei a demó tartalma. Igen, ilyen minőséget kapunk néha Los Angelesből, New Yorkból, de Magyarországból soha! Abszolút kidolgozott, minden tekintetben átgondolt és érett munkáról van szó.
A banda lelkét Szutorisz Károly kellemesen magas, erőteljes hangja, a magyar átlagból messze kiemelkedő ének-dallamvilága és Fejes Zoltán elképesztő gitárjátéka adja. Hogyan sikerült, nem tudom, de megtalálták a megfelelő dobost – Weitner Feri kétlábdob-technikáját tanítani lehet – a stílusra kiválóan ráérző billentyűst: Szalai Tamást és a mindezt egyszerűen, de súlyosan alátámasztó basszert: Hertel Tibort.
A nótáról csak annyit, kétségtelenül kissé MALMSTEEN-ízű, de ez ma már egy irányzat, játék- technika, amit bandák tucatjai művelnek. Ilyen gitár alaptémákat itthon legfeljebb csak Ángyán Tamás (SÁMÁN) kezéből hallottam. Külön említést érdemel a hibátlan szöveg, s annak jó interpretálása is.
Meggyőződésem, ha turnézhatna ez a csapat, nemsokára összejöhetne egy lemez megtámogatására elegendő rajongó tábor!
— Cselőtei László
***
Kedves Olvasónk! Az utóbbi években már találkozhattál a magazinunkban az Old School rovattal, amelyben a harminc éve megjelent lapszámok tartalmából szemezgetünk érdekességeket. A Petőfi Kulturális Ügynökség támogatásával most elkezdtük feldolgozni az első (még Metal Hammer Hungarica, majd Új Metal Hammer H néven kiadott) évfolyamokat, amelyek ma már szinte kivétel nélkül elérhetetlenek papír formátumban. Terveink szerint ezek a régi lapszámok havi rendszerességgel kerülnek fel a digitális terjesztésbe. Akár nosztalgiából olvasod, akár információgyűjtés céljából, reméljük neked is legalább annyi örömet okoznak ezek az archív anyagok, mint nekünk. Jó szórakozást!
METAL HAMMER HUNGARICA No. 1 (1989/1) – TARTALOM
HAVI METAL – Szerkesztői gondolatok
ANTHRAX – Miért maradt el az Európa-turné? Ian és Frank mentegetőzik
SKID ROW – New Jersey-ből jöttünk
MAGYAR HÍREK – Langyos drót
HÍREK
ÉLŐ FÉM – Koncertek és tapasztalatok
DORO – Miről is szól a szőke énekesnő szólóalbuma
EDDIE TÖRTÉNETE – Hogyan változott át a külvárosi csavargó robotrendőrré?
OSSIAN – Metal-kezelés alatt a sörivók
GARY MOORE – Egy háborús veterán emlékezik
DON DOKKEN – Don túlélési receptjei énekeseknek
VIVALDI – Egy olasz zeneszerző reinkarnációja
GITÁRMÁNIA – Hogyan fejlesszük gitárjátékunkat? Mindezt és még többet elárul Szekeres Tamás
SOKKOLÓ KORONGOK – Miért jó, ami szerinted rossz
DEMO
UDO – A smirglihangú törpe visszatér
BADLANDS – A Jake E. Lee Blues Band
EXODUS – A Zetrodus visszavág
JUDAS PRIEST – A Metal Istenek is halandókként kezdték
Régi lapszámaink digitális kiadását keresd a laptapir.hu rendszerében!
https://laptapir.hu/magazinok/hammerworld
A honlapon ezen a címkén keresztül éred el a kapcsolódó bejegyzéseket:
http://hammerworld.hu/tag/hw001/
