A The MetalSucks Podcastben a Twisted Sister frontembere, a pénteken egy új szólóalbummal jelentkező Dee Snider többek között a Megdethből kitett David Ellefsonról is beszélt, valamint a művészek esendőségéről, és tágabb összefüggésekben az eltörlés kultúrájáról (cancel culture). Dee Snider szerint az embereknek fel kell ismerniük, hogy a hírességek is emberek, vannak hibáik, képesek rossz dolgokat tenni.
„A kreatív alkotók alapból sérült áruk. Azért választjuk a színészi, előadói, írói, művészi, festői, komikus pályát, mindezeket… mert sérültek vagyunk. És ez késztet minket arra, hogy így fejezzük ki magunkat. Nem tudom, hogy miért döbbennek meg az emberek annyira, amikor ennek a sérülésnek megmutatkoznak a bizonyítékai. Amikor Dave Ellefsont a Megadethből rajtakapják, hogy maszturbál egy videón, nos… Először is, tudod, sokan közületek ugyanezt csinálják. Másodszor, ő egy zenész. Nem egy pap. Nem várhatod el tőle, hogy papként viselkedjen; a pokolba is, még egy paptól sem várhatod el, hogy papként viselkedjen. Az emberek mégis annyira megdöbbentek…
…És azt nem értem, hogy miért dobják ki a művészetet is a művésszel együtt. Ha mondjuk kiderülne, hogy Michelangelo pedofil volt, akkor nem mennénk többé a Sixtus-kápolnába? Átfestenénk a mennyezetfreskót? Többé már nem jó művészet, mert a festőről kiderült, hogy pedofil? Ezt csak elméletileg mondom…
Minden művésznek és alkotónak van néhány elrejtett csontváza a szekrényben, és ha hirtelen meglátnánk a csontvázat, akkor azt mondjuk: ‘Hát, ő már többé nem is olyan vicces’, ‘Már nem jó színész’. ‘Kevin Spacey, az ő filmjeit többé már képtelenek vagyunk megnézni.’ Ő a korának egyik legnagyobb színésze, de számunkra meghalt, mert… És nem azt mondom, hogy igaza volt. De egy sérült, megtört emberről van szó – mindig is az volt. Ez tette őt ilyen nagyszerű művésszé. Csak azt nem értem, hogy a fürdővízzel együtt miért dobjuk ki a gyereket is, ahogy a mondás tartja.
És nem magyarázatot, mentséget vagy ilyesmit keresek bárki számára. Csak arról beszélek, hogy valakinek a művészetét pusztán azért utasítják el, dobják ki, értékelik és minősítik le, mert a művészről kiderült, hogy esendő emberi lény. Az embereknek nagyon óvatosnak kéne lenniük. A legtöbben üvegházakban élünk.
Amikor a ’80-as években a szenátus előtt tanúskodtam (azon javaslat ellen, hogy a hallgatók számára ‘sértőnek’ ítélt albumokra figyelmeztető matricákat kelljen tenni), úgy beszéltek velem, mintha a világ söpredéke lennék. Nos, ennyi évvel később, én még mindig házas ember vagyok, Gore-ék (Al Gore szenátor és a javaslatot tevő felesége, Tipper Gore) pedig elváltak. Az egyik gyereküket elkapták kábítószer birtoklásáért. Egyik gyerekemet sem kapták el. Talán csak szerencséjük volt. De a lényeg: ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek!„
