Kiadó: Scarlet Records / Írta: Szénégető Richárd / 10
A Death SS tributeként induló olasz okkult horror metal brigád igen figyelemre méltó minden szempontból. Amennyiben rájuk szánod a kellő figyelmet, akkor bizony nagyon sok értéket felfedezhetsz bennük, annak ellenére, hogy egyediséggel nem igazán vádolható a zenekar. A Damnatio Aetera azonban még úgy is meglepett, hogy nem most ismerkedtem meg a bandával.
Előre mondom, ha rosszul vagy a pózerkedős, giccses horror rocktól, akkor már most hagyd abba a kritika olvasását is, mert ez bizony tökéletesen olyan. Patikamérlegen kimérve minden, pontosan úgy, hogy a végén egy szavad se legyen, azt kaptad, amiért fizettél. Itt gyorsan meg is jegyezném, az ilyen típusú zenéknél én például pontosan erre vágyom és így, ahogy a sajtburgernél sem lepődöm meg, hogy sajt van benne.
Ha csíped a Ghost, slágeresebb Paradise Lost, Anette Olzon-féle Nightwish-vonalat, esetleg pici Type O-val fűszerezve, modern hangzással, de határozottan poposan előadva, akkor jó helyen jársz. Persze az összkép lényegesen bonyolultabb ennél, mert az első single-ként kijött Spiritus Sanctus Diabolicus orgonás-kántálós dolgai és szigorúbbnak mondható riffjei mást ígérnek, mint amit a refrén hoz és ez a dal remekül prezentálja a banda legfőbb erejét: Steva Deathlesst. A hölgy valami elképesztő orgánummal rendelkezik és nagyon érzelemdúsan énekel, amitől ez az egész katyvasz tényleg egyedi és fülbe ragadó lesz. A Get On Your Knees bluesos dallamai a zongorás futamokkal egyenesen slágeresek, a Communion zaklatott riffjei és gyönyörűen felépülő verzéit megkoronázó refrénje olyan dimenziókat mutat, amik után nem értem, ez a zenekar miért nem saját jogon turnézik több ezres helyeken? Bár ezt a kérdést már az előző lemeznél is feltettem. Mondjuk, amíg olyan frontcsajos okkult bandák, mint a Saturday Night Satan és a Lucifer „senkit” nem érdekelnek, nincs min csodálkozni…
Száz szónak is egy a vége: a Damnatio Aeterna a Deathless Legacy vastagon legjobb lemeze eddig, ami esélyen behúzza nálam a hónap albuma címet! Nagyon örülök, hogy ilyen minőségű lemezek születnek a műfajban még 2025-ben is! Könyörgöm, valaki hozza el őket Magyarországra!
–
(A lemezismertető eredetileg a márciusi digitális különszámunkban jelent meg.)
–
„Súlyos és sötét metalba oltott okkult pszichrock orgonával meg két boszorkánnyal. Nagyon kitalálták a dizájnt az olaszok, de jól is csinálják. A hagyományos okkult rockot mondjuk őszintébbnek tartom, de ez is hatalmas atmoszférájú zene!”
– Kánya Ferenc 9
„Közel húsz éve tolja az egyszerre karcos és jól hallgatható okkult rock/metalt a csapat, és bár elég ghostos a zenéjük, nekem a The Abbey is eszembe jut róluk, ami plusz pont.”
– Gáti Viktor 8
„Itália válasza az Avatariumra, mondhatnám – és mondom is. Habár itt kicsit riffelősebb, tempósabb és monumentálisabb az összkép, sok ponton mégis a svédek zenéje ugrik be a Damnatio Aeternát hallgatván – már csak Steva Deathless énekesnő hangja miatt is. Jó album ez, jó dalokkal. Kellemes meglepetés!”
– Schmidt Péter 8
„Az olaszok szeretik a teátrális, beöltözős/jelmezes metalt csinálni. A Deathless Legacy, ha zeneileg nem is, de vizuálisan nagyon erős. A magát okkult horror metalnak aposztrofáló, héttagú fogat zenéjét talán King Diamond munkásságához lehet hasonlítani… a sikolyok nélkül és sokszor szinte poposan slágeres refrénekkel.”
– Cselőtei László 7
„Karakteres énekhang, alvilági hangulat, mértéktartóan adagolt drámai érzék. Akár kiemelkedő is lehetett volna az olaszok új albuma, de ezt a zenét a napfényes Itáliában nehéz lehet hitelesen játszani. Nekik sem sikerült igazán, ez az album inkább tűnik a mester vázlatait szemérmetlen pimaszsággal felhasználó tanítvány jól sikerült festményének, mintsem igazi műalkotásnak.”
– Gyuricza Ferenc 7
„Emlékszik még valaki a Luciferian Light Orchestrára a Therion főnökétől? Az volt ilyesmi.”
– Kiss Gábor 7
„Úgy elzenélgetnek az olaszok. Nem azt mondom, hogy mellettem, sokkal inkább úgy fogalmaznék, hogy nem zavar, ahogy ezt a nagyívű, énekesnős heavy metalt tolják, hiszen egy pillanatra sem esnek túlzásokba. Ugyanakkor nem is nagyon találok olyan dalt a korongon, amire felkapnám a fejem. Nem baj, ha szól a lejátszómban – de az sem, ha nem…”
– Zubor Olly 7
„Ha nem látom a körítést, akkor egy kb. sima énekesnős rock/metal zenekart hallanék. OK, de nem kiemelkedő dallamokkal, némi kis hangulattal, itt-ott pár tetszetős retro témával.”
– Uzseka Norbert 6
„Olaszország groteszk, sokkoló gothic metal zenekara elsőre jókora meglepetést okozott rém eredeti, ördög(lányos?) borítójával. A meglehetősen intenzív zenei produkció az extrém okkult témákat helyezi a fókuszba – így viszont már érthető az elsőre váratlannak ható vizualizáció. Nagyon ötletes és találó, ezzel meg is érkeztünk 2025-be!”
– Pintér Miklós 5
