A The Ex-Man Podcast vendégeként Dave Lombardo dobos a Slayerről és a banda búcsúturnéjáról is beszélt, többek között. Lombardo 1981 és 1986, majd 1987-ben és 1992-ben, végezetül pedig 2001 és 2013 között dobolt a Slayerben, legfrissebb munkája pedig a Mr. Bungle novemberben megjelenő lemezén lesz hallható, a The Raging Wrath of the Easter Bunny Demo című anyag dalaiban.

Arra a kérdésre, miszerint sajnálja-e, hogy nem vett részt a Slayer 2019 novemberében zárult búcsúturnéján, Dave így felelt:

„Amikor még a bandában voltam (2013-ig), tudtam, hogy Tom (Araya) vissza akar vonulni. Tudtam, hogy le akar állni. Valójában Kerry (Kerry King gitáros) és én egy új bandát akartunk elkezdeni Tom visszavonulása után, és kutattunk is gitárosok után. Amikor a Slayer a Hellfesten játszott, mentünk is megnézni az Exodust. Kerry-vel átsétáltunk ahhoz a színpadhoz, és a színpad széléről néztük az Exodust, együtt néztük Gary Holtot. Jeff (Jeff Hannemann gitáros) akkor még a bandában volt, Jeff még játszott, minden rendben volt vele…

…És akkor mondtam is Kerrynek, hogy ‘Ott az emberünk, látod! Ő az a gitáros, akire szükségünk van’. És aztán úgy is alakult, ahogy zajlott tovább az élet, hogy szükség volt Jeff pótlására. Garynek nem mondtuk el, szerintem nem mondtuk meg Garynek, hogy Kerry-vel egy új bandát fogunk elindítani, de elsőként esett rá a választásunk, amikor eljött az ideje. És mindenki egyetértett ezzel. És Jeff is egyetértett ezzel, mert tudta. Ő is tudta.

Ami engem illet, én doboltam az első koncerten az eredeti Slayerrel, és én doboltam az utolsó koncerten is az eredeti Slayerrel, és ezzel én elégedett vagyok. Az egy briliáns banda volt. Történelmet írtunk, ha úgy tetszik. És a legjobbakat kívánom nekik. De ennyi az egész. Elégedett vagyok a saját világomban. Az a legjobb, ha mindig előrefelé haladsz. Én a jövőbe nézek.„

A beszélgetés során a dalszerzés kérdése is felmerült, hiszen Lombardo neve nem szerepelt a daloknál, noha a dobolása kulcsszerepet játszott.

„A rajongók nem igazán értik a dalszerzésnek ezt a szempontját. Ha dobos vagy, és ezt én magam is csak a pályafutásom egy jóval későbbi szakaszában értettem meg, tehát ha dobos vagy, és egy bandában elkezdesz zenét írni, elkezdesz dolgozni egy gitárossal, elkezdesz dolgozni a témákon, a témák összeillesztésén… Akkor lényegében az adott nóta egy részét te írtad. Minden egyes Slayer albumnál, ahol én is részt vettem a munkában, az adott nóta kezdeti szakaszától együtt voltam Kerry-vel. Írt mondjuk két vagy három riffet, és kitalált hozzájuk valami tempót, ami aztán dupla lábgépbe ment át.

Rendben, ennyi jött tőle, más egyebet illetően nem mondott semmit, nem mondta meg, hogy mit csináljak. Szóval, ha szakszerűen nézzük a dolgot, a dalszerzésre vonatkozó szabályok szerint, akkor ha együtt dolgozol valakivel, együtt dolgoztok egy zenei darabon, akkor lényegében társszerzők vagytok.

Itt azonban, az első naptól kezdve azt ültették a fejembe, hogy mivel nem húros hangszeren játszottam, én nem voltam dalszerző. Amikor a Slayerbe kerültem, és elkezdtünk zenéket írni, 17 éves voltam, vagy még csak 16. Kölyök voltam még, fogalmam sem volt a szerzői jogokról. Az internet meg tele van Rambókkal… ‘Ó, Dave nem is írt semmit’. Tudod, mi az ábra? Az, hogy ott voltam a kezdetektől, az összes nótában.

Az utolsó két Slayer lemezemnél, a Christ Illusionnél (2006) és a World Painted Bloodnál (2009) vannak olyan dalok… azoknál a lemezeknél kapom is a jogdíjat jó néhány dal után. Ez rendben is van, és ez volt az egyetlen dolog, amit kértem, amikor visszatértem a bandába. Ez nem túl sok, de mégis valami…„