A francia Dark Sanctuary 1996 és 2009 között működött, de két évvel ezelőtt újjáalakult. A nagyjából a neoklasszikus/darkwave-vonalra ráültethető zenekar szép diszkográfiával rendelkezik, s aki szereti az olyan csapatokat, mint az Arcana, az Elend, a Die Verbannten Kinder Evas, vagy a Dargaard, biztosan a Dark Sanctuary is a látóterébe került valamelyik lemez kapcsán. A franciák a metalt is kipróbálták a 2017-es Metal című albummal, de nem állt jól nekik, remélem, csak egyszeri próbálkozás volt. Iterum címmel 2021-ben megjelent egy EP három szerzeménnyel, s a kitűnő anyagot rendszeresen hallgatom. 2009-ben jelent meg a Dark Sanctuary utolsó normális lemeze – a Metalt nem sorolom ezek közé -, s tizennégy év elteltével készült el a folytatás. A Cernunnos kelta istenről elnevezett új album tizenegy tételben szólaltatja meg a Dark Sanctuary zenéjét.
Olyan a Dark Sanctuary és a hasonló csapatok művészete, mintha a klasszikus zenék mai továbbélését hallanánk, még ha ebben van is némi túlzás. Olyan értelemben is kiegészítésre, pontosításra szorul ez a kijelentés, hogy ezek a csapatok, jelesül a Dark Sanctuary, egyéb zenei elemekkel dúsítják fel a hangzásukat. Ilyenek a népzenei formák, a dark ambient, vagy az elektro-hangzások. A Dark Sanctuary nem él túl sok ehhez hasonló külső befolyással, de a sorok között néha érezni a népzenei hatásokat. Ezt is mértékkel, ízléssel, ahogyan a tematika megköveteli.
A Dark Sanctuary hangzásvilágában eminens szerepe van az éneknek, ami természetesen női és valójában uralja az egész produkciót. Ezt jó értelemben kell venni, ugyanis az énektémák igazán változatosak, sokrétűek, a zenével erős szimbiózisban leledznek. Hallgassuk meg a Sólstöður című dalt, melynek folk-ihlette éneke, sámánszerű hangulata üde színfoltja az albumnak, de az Un Jour is szép, melyben a vonós hangszerek dominálnak, egy kicsit teret engedve a zenének, kvázi „felszabadulva” az ének alól.
A Cernunnos, miképpen a hasonló karakterű lemezek, számos meghallgatást igényelnek, hogy az ember átlássa, éppen merre kanyarognak a szerzemények folyói; hogy a „kacskaringós” énektémák legalább részben ismerősként csengjenek a következő alkalommal. Úgy tűnik, a zenekar folytatta a korábbi utat, de mintha új színek, fénynyalábok is rákerültek volna a palettára, a zenei tájképükre. Tán korai elhelyezni a Cernunnost a teljes életműben, de ennek nincs is nagy jelentősége. A lényeg, hogy folytatódik a zenekar Odüsszeiája.
