Kiadó: Frontiers Records / Írta: Szénégető Richárd / 9
Amennyire vonzónak hatott korábban egy-egy szupergrupp, a Frontiers Records annyira elkoptatta ezt a fogalmat a sok és néha nem is túl kiemelkedő bandájával. A Crowne társulatához is egy egészséges távolságtartással álltam anno. Hiába van itt Jona Tee mester, aki a H.E.A.T. soraiban is kiváló dalokat írt, akkor is nehezen szavaztam bizalmat.
Persze, a bandában nem (csak) Jona a figyelemre méltó név, hanem ott van Love Magnusson, aki a Dynazty mellett játszott olyan ’nevesincs’ arcokkal, mint Dee Snider, vagy Joe Lynn Turner, aztán Alexander Strandell az Art Nationből, illetve az Amaranthe-ból, meg John Levén a Europe-ból és Christian Lundquist a The Poodlesból. Nem nagyon hiszem, hogy egy igazi dallamrock-fannak ez a lista nem elég impozáns. Főleg, hogy a Crowne egy kicsit talán fémesebb, itt-ott már-már neoklasszikus ízeket csempész abba a zenei világba, amit a nevek alapján várnál.
Az első lemez rendben volt, de nem váltotta meg a világot, akárcsak a folytatása, viszont a Wonderland esetében már az első single mást ígért. Legalábbis nekem. A bevált recepten nem változtattak, ismét Jona Tee a fő dalszerző, ő keverte és masterelte a lemezt, mégsem uralja le a billentyű a teret. Kicsit hajaz az anyag a két utóbbi H.E.A.T. világára, annyi különbséggel, hogy Alexander Strandell szerintem kategóriával gyengébb énekes, mint Kenny Leckremo, viszont ennek ellenére sincsen hiányérzetem egy pillanatra sem. Dalok tekintetében most érzem a csapatot a leginkább egységesnek, aminek eredménye egy már-már homogén, mégis kellően változatos lemez. Magam részéről hiányolok még pár olyan kaliberű slágert, mint a Waiting For You, vagy olyan epikusnak ható tételeket, mint a záró The Fall, de kellő mennyiségű hallgatás után rááll az ember füle a Crowne világára és akkor nem lesznek ilyen anomáliák.
Nyilván a tagok egyéb elfoglaltságai miatt sosem lesz a Crowne egy rendesen turnézó zenekar, de azért bízom benne, egyszer legalább sikerül elkapjam őket élőben is. Nem tudom, hova és mennyire futhat ki ez a projekt, de a harmadik lemezzel eljutottak oda, hogy az ígéret be lett váltva, és jól muzsikál a szupergrupp.
