Kiadó: Napalm Records / Írta: Gyuricza Ferenc / 8
A viktoriánus kor szerelmeseként ismert, s a vámpírlegendák iránti fogékonyságának folyamatosan jelét adó Dani Filth az egyik legmegosztóbb alakja a rockzenei színtérnek. Bár az angol énekes és csapata a kilencvenes években tökélyre fejlesztett egy azóta is tömegeket elérni képes stílust, ám magát az embert sokan képtelenek elviselni annak teátrális kiállása, kvázi pózőrsége, egyes megnyilatkozásai, illetve énekhangja/stílusa miatt. Mindez persze kevésbé zavarja őt, köszöni szépen, így is jól megél a saját szubkultúrájában, s egymás után ontja ránk lemezeit.
A The Screaming Of The Valkyries immár a tizennegyedik albuma, amely jelentős változást nem hozott az előző, 2021-es Existence Is Futile című koronghoz képest, hacsak abban nem, hogy ezúttal mintha egy hajszálnyival erősebben lennének jelen a dalokban a zenekar múltjába visszanyúló hangulati elemek. A billentyűs színezések, vagy az ezúttal szinte valamennyi dalban felbukkanó női kórusok, illetve a szintetizátor mögé állított Zoe Marie Federoffal megosztott énekszólamok is ezt az érzést erősítik a hallgatóban, mint az történt az Existence Is Futile esetében is.
Dani az album felvezetéseként saját maga hivatkozott az olyan korábbi műveire, mint a Dusk… And Her Embrace vagy a Midian. Az eleve nyilvánvaló volt, hogy azok a korszakok már soha nem jönnek vissza – a magam részéről nem is bánom, hiszen sosem voltam híve az önismétlésnek –, de azt el kell ismerni, hogy hangulatilag tudott deja vu érzést okozni az új album.
A lényeg azonban mégsem ez, szerintem ez csupán körítés. Sokkal fontosabbnak tartom, hogy a Cradle Of Filth dalainak alakításában egyre markánsabb szerepet kapnak a klasszikus metal műfaja által is megihletett gitárosok. Bár sokáig úgy tűnk, ebben a zenekarban Dani Filth mellett minden más tag csak mellékszereplő lehet – akár cserélhetőek is, ha a főhős úgy látja jónak –, ám egyre inkább hajlok arra, hogy Ashok és Donny Durbage nagyon komoly munkát végez, s így leginkább nekik köszönhető, hogy a The Screaming Of The Valkyries nemcsak változatos dalgyűjtemény lett, amelynek valamennyi tétele önálló karakterrel bír, s így valamennyi értékelhető is, de ezek az olykor valóban tradicionális heavy metal hatású dalok (lásd The Trinity Of Shadows, White Hellebore) beragadnak a fülbe, azaz képesek szimplán a zeneiségük okán is emlékezetesek maradni. Dani pedig az időközben benne is kialakult mértéktartásnak köszönhetően ma már nem is akarja szétbombázni ezeket a remek témákat a korábbi lemezein néha valóban teljesen indokolatlanul jelen lévő visításaival.
Ahogy a Cradle Of Filth előző albuma, az Existence Is Futile is egyértelműen jó irányt mutatott már, úgy a The Screaming Of The Valkyriesről is elmondható: ezzel a kilenc dallal egy újabb szintet tudott emelni zenéje értékén a Cradle Of Filth.
–
–
„A legutóbbi favoritom a Hammer of the Witches volt tőlük, rengeteget hallgattam azt az albumot, nagyon el tudok merülni benne, akár most is. A negyedik nóta után úgy éreztem, ez is hasonló karriertörténet elé néz a zenetáramban.”
– Kánya Ferenc 10
„Dani és csapata hozza, amit várunk tőlük és míg sok esetben a kiszámíthatóság hátrány, úgy itt éppen előny. Giccses? Az. Pózer? Naná. Így szeretjük? Igen!”
– Szénégető Richárd 9
„Kiváló a nyitány ezzel az élet ünnepléséről szóló To Live Deliciously dallal (aminek a klipje sem piskóta!). Megadja az alaphangulatot egy olyan albumhoz, amelyet hallhatóan hatalmas élvezettel, mindenféle korlátok nélkül készítettek el Daniék. Ez egy mindvégig élettel teli hanghordozó, amely minőségében egy cseppet sem lóg ki a COF klasszikus alkotásai közül.”
– Zubor Olly 9
„Egy ideje nincsenek nagy megfejtések a COF zenéjében, ezzel együtt számomra az utóbbi lemezeken egyre jobban összeállni látszik a kép.”
– Gáti Viktor 8
„Jó pár korábbi anyagukhoz képest lett valahogy visszafogottabb és kevésbé sűrű az új COF – a thrashes, sőt klasszik heavy metalos témák kimondottan jól sikerültek, úgyhogy ezt a magam részéről nem is bánom. Jobb lett az album, mint vártam, fogom még hallgatni.”
– Schmidt Péter 8
„Féltem, hogy nevetséges lesz, de nem jobban az, mint eddig. Nyilván nem olyan fontos, mint a fénykorában, cserébe van néhány egészen remek heavy metal téma is.”
– Uzseka Norbert 8
„Dani, az apró, de annál gonoszabbul éneklő brit metallegenda kitartása bámulatra méltó. Nekem mindig kicsit túlzó volt, amit csinál. Mindenesetre van olyan gitárszóló az albumon, ami után mind a tíz ujjamat megnyaltam.”
– Cselőtei László 7
„A tavalyi, fezenes buli óta szimpatizálok a Cradle-lel, és itt is bejönnek a thrashesebb vagy épp heavy metalos megközelítésű dalok.”
– Kiss Gábor 7
„Ha egy Post Malone nevű ember felléphet a Nirvanával, akkor Ed Sheeran is szeretheti a Cradle of Filthet, nem igaz? Itt az új LP, sok-sok metalrajongó boldog most (titokban) a világon.”
– Pintér Miklós 5
