Kiadó: Reigning Phoenix Music / Írta: Kánya Ferenc / 7
G.I. Joe alakja cirka 40 éve, a Marvel G.I. Joe: A Real American Hero című képregénysorozatával vált igazán ismertté, majd népszerűvé. ’85-ben elindult egy animációs sorozat is kábé a képregény sztorija alapján. Ebben a sorozatban a legkülönlegesebb és legveszélyesebb antagonista, Zartan a főgonosz Cobra parancsára alakít egy heavy metal bandát, hogy zenéje által tudatalatti üzenetekkel manipulálja a fiatalokat. Ez a banda volt a Cold Slither. A sorozatban játszanak is egy nótát, a saját magukról írt Cold Slither címűt, ehhez egy „animációs klip“ is készült. Négy évtizede. Hihetetlen!
A Hasbro – a G.I. Joe franchise szülőatyja és jogtulajdonosa – az évforduló alkalmából úgy döntött, hogy életre kelti ezt a bandát. Ebben a projektben a Reigning Phoenix Music lett a partnere. Az amerikai kiadónak nem ez az első hasonló együttműködése. A Dark Horse Comicsszal és Tobias Forge-dzsal is dolgoztak idén egy képregényes-sztoris-zenés cuccon, ott egy Ghost koncepció került keretbe, itt viszont pont fordítva történik: valódi zenészek formálják meg a Cold Slithert, elkészítik és kiadják a banda albumát.
Nemrég írtam Matt Harvey és Gus Rios Gruesome nevű bandájáról, szó volt arról is, hogy számos más bandának meg projektnek is tagjai – ezt is ők rakták össze. Egyik különlegessége ennek a produkciónak, hogy Gus – aki többnyire inkább dobol mint gitározik, még ritkábban énekel – itt a fiktív banda gitáros-énekesének, Zartannak a szerepét alakítja. Matt a gitáros Rippert formálja meg, Torch, a bőgős Ross Sewage az Exhumed soraiból, a dobos Buzzer pedig Andy Selway, aki leginkább punk, shock és indusztriál műveltségú, a KMFDM tagja. Amit a Cold Slither nevében létrehoztak, abban leginkább Harvey személyes korai „kötelezői“ (pl. Metallica, Motörhead, Priest, Kiss stb.) érezhetők egy vödör sludge-os sárral meg egy csipetnyi glames csillámmal, a dobokban és az elektronikus dolgokban meg háttérben, de határozottan jelen van valami a Ministry/KMFDM/RevCo/stb. vibe, ami valószínűleg Selway-jel jött.
A feladat adott volt: egyetlen dalból, a ’85-ben megírt Cold Slitherből kellett létrehozni egy teljes genom-alapú rekonstrukciót. Ez egy olyan alap, ami a sztori szerint heavy metal, viszont sem a szerzőjének, sem a szövegírójának, sem az előadójának nem volt semmilyen kapcsolata a heavy metallal, úgyhogy nem is az. Viszont úgy ragad a fülbe, mint a meleg gyanta. Technikailag sikerült hard’n‘heavybe átültetni a dalt és sikerült megírni hozzá az albumot is, bár egy kicsit csálén passzolnak. Az eredetiből örökölt dallamok részleteit szétszórták és megőrizték a mély tónusú éneket, nagyjából ennyi a kapocs.
Érdekes anyag, bár azt nem mondhatom, hogy soha nem hallottam még hasonlót sem. Kicsit sarkosan, például ha az Avenged Sevenfold, a Volbeat, meg esetleg a Nickelback zenéből kicsipkednénk a popos-slágeres sallangok nagyját, viszont a Metallica hatások többségét érintetlenül hagynánk, akkor valami hasonlót kapnánk. Nekem elsősőrban a Knock ‘em Dread, a Thunder Machine vagy a Torched tempói meg a Master of Disguise súlyos riffjei adták a heavy metalt, a gót típusú hangkarakter viszont annyira nem és az ígérettel szemben nem is érzem teljes értékű metal produkciónak. A másik dolog, ami felvetődött bennem, hogy kinek készült ez? Ki lesz a közönsége? Ez a projekt egy nagyon speciális nosztalgiát, egy igen szűk réteget céloz meg. Igazi hiányt nem pótol, a sikere is valószínűleg visszafogott lesz – de ne legyen igazam. Érdekességnek viszont első osztályú, hallgasd meg!
