Kiadó: Listenable Records / Írta: Kánya Ferenc / 8
Costa Ricában a banán, kávé meg a megmentendő esőerdők mellett metal is terem, és ahogy az a régióban nagy általánosságban, itt is leginkább a metal extrém változatait szeretik. A közép-amerikai miniország fővárosában lassan 20 éve alakult thrasher Chemicide nem számít már zöldfülűnek, a Violence Prevails már az ötödik teljes albumuk. Otthon ismertnek számítanak, és nem csak latin-amerikai térség országaiban mutathatták már meg magukat, hanem Európában is csináltak már egy kisebb fesztivál-körutat. Nem emlékeztem a nevükre, de két éve a brutális esőzés és áradás miatt lerövidült Metal Daysen néhány percre beléjük futottunk az egyik kisszínpadon. Néhány tucat ember előtt játszottak, számszakilag valószínűleg több volt a sátorban a relatív páratartalom mint a közönség, meg sajnos nem is szóltak túl jól, úgyhogy akkor nem jutottak tovább, mi viszont igen. Lemezt sem hallottam még tőlük, a Violence Prevails az első.
Erről az anyagról, ha semmit nem tudok, akkor azt mondtam volna, hogy valószínűleg dél-amerikai, és nagyon nem is lőttem volna mellé. Olyan energiák sisteregnek az első nótából, ami például a fiatal, Beneath-korszakos Sepulturára volt jellemző. A stílust tekintve valamivel árnyaltabb a kép, a Sepultura itt is játszik, mellette a „kötelező“ Kreator/Slayer/Metallica-hatások is jelen vannak, a fiatalok közül a Crisix, a Havok vagy a Lich King, a belsejében meg egy csomó amcsi hardcore, ezek több nótában is jönnek. A feldolgozások meg a pólók alapján olyanokat gondolok kedvenceknek ezek közül, mint a Dropdead, a Los Crudos vagy a Negative Approach.
A lemez nótái közül nekem inkább az intenzív thrash metalok jöttek be, mint a nyitó Do as I Say, a címadó meg a Chokehold, esetleg a balladásan nyitó Supremacy második fele. A főleg lassú-középtempós crossoverek annyira nem fogtak meg. Három feldolgozás is került az anyagba és szignifikáns, ahogy a négyes mindegyiket saját orcájára formálta. Egy Discharge és egy Los Crudos nótából két gyors crossover lett, egész‘ rendben vannak. Gondolkodtál már azon, hogy mi lenne, ha a 72 Seasons egy igazi feszes ultrathrash nóta lenne? Ha igen, a válasz a Chemicide megoldása. Nem ez adta el végül az albumot nyolcért, de kellett hozzá. Amikor ezeket a sorokat olvasod, szerintem már megtalálod a steamingeken, fülelj is bele!
