Kiadó: King Volume Records / Írta: Szénégető Richárd / 9
Frontcsajos, okkultista, ’70-es éveket idéző doomster metal, egyenesen Brooklynból? Azért valljuk meg, ez így leírva annyira bizarr, hogy nem tudtam őszintén lelkesedni érte. Aztán elindítottam a lemezt, és továbbra sem. Aztán pedig…
…megszállt a Sátán és ezeket a sorokat innentől ő írja!!! Na, de a marhulást félretéve, azt kell mondanom, a Castle Rat egy hatalmas meglepetés. Az első nagylemezről tavaly lemaradtam, pedig ha azt a borítót akkor meglátom, tuti rámegyek a cuccra! Az a helyzet, hogy a Castle Rat esetében nálam elsőre győztek az állatias ösztönök és elsősorban Riley Maureen Pinkerton-McCurry kisasszony, vagyis a The Rat Queen miatt kezdett el érdekelni a banda. És nem, nem a hölgy külleme, hanem a hangja miatt volt érdekes a történet, ugyanis megvan benne minden, amitől tényleg jóféle retrós cuccot kapjunk. Olyan ez kicsit nekem, mint a The Oath, a(z első) Lucifer, vagy a Jess and the Ancient Ones. Viszont még ezzel együtt sem akart elsőre működni a cucc.
Lehet a szikár, lecsupaszított hangzás, vagy a túlságosan is sabbathos feeling miatt, de kicsit hangolódnom kellett az albumra, viszont másodszorra kegyetlenül elkapott és bizony ki kell mondjam: teljesen magába szippantott. Valami ilyesmit vártam elsőre, csak kicsit „poposabbat”, de ha őszinte akarok lenni, örülök, hogy ilyen a The Bestiary, amilyen. (Poposnak ott vannak Jessék és a Lucifer.) Abszolút nem az a klasszikus lovecrafti feeling, amit a lemez hoz, hanem inkább ilyen néhol elszállós (Sun Song), világvége feeling, néhol meg kicsit rockosabb, de azért a nyomasztó, szinte már olasz giallo hangulatot árasztó (Siren, Crystal Cave, Serpent, Summoning Spell), máskor meg tiszta dark fantasy (Wizard, Dragon, Wolf I-II.). Ebben pedig pont az a jó, hogy minden prekoncepció, amit elsőre felállítottam (szép csaj, manowarosnak ható korábbi lemezborító, okkultizmus és társai) gyakorlatilag hamisak. A hangzás sem illeszthető egyértelműen egyik most futó retrós trendbe, azoknál jóval élőbb, szikárabb, ettől pedig az egész lemez egy más karaktert mutat.
A The Bestiary egy kiforrott világú, egyedinek ható hangvételű, de mindenképpen pályája elején lévő csapatot mutat, akik előtt, legalábbis a nézettségeik alapján, szép jövő állhat. Megmondom őszintén, nagyon bízom benne, mert abszolút felkeltették az érdeklődésem. Kíváncsi vagyok, mi lesz a benyomása róluk az Olvasóknak?
