Kiadó: BLACK LION RECORDS / Írta: ZUBOR OLLY / Értékelés: 8
A 2008-ban Costa Ricában alakult, de ma már Berlinben működő melodikus death metal zenekar hosszú várakozást követően adta ki első nagylemezét. A The Moirai bő hét évvel a bemutatkozást jelentő Carved Memories EP után került kiadásra.
Pontosabban, a melodikus death metal jelző nem is annyira kifejező a zenekarral kapcsolatban. Hiszen, elég csak belehallgatnunk az album első témáiba, és máris konstatálhatjuk, hogy itt bizony a szimfonikus jelleg is igen markánsan tetten érhető. A srácok nem is tagadják, hogy ezen elemek segítségével, a hangszerek agresszivitásán és erején keresztül szeretnének erőteljes érzelmeket közvetíteni. Mindez annyit jelent, hogy a szinte mindvégig gyorsan száguldozó húros hangszerek, dobok mellett a nagyzenekari részek is majdhogynem megszakítások nélkül jelen vannak. Ez utóbbiakat egyébként a Carach Angren billentyűsének, Clemens Wijersnek köszönhetjük.
A Carved Memories messze nem könnyen megjegyezhető dallamokkal és témákkal dolgozik. Ezen az albumon nincsenek olyan vissza-visszatérő részek, amelyeket akár napok múltán is dúdolhatnánk. Sokkal inkább egyfajta nyugtalanító jelleg érződik rajta, igazodva a zenészek katonás imidzséhez. Mintha egy hatalmas csatározás lenne az egész album, amiről nem tudhatjuk, hogy vereséggel vagy győzelemmel fog végződni.
Alapból a gyors témákkal, a slágerességet fényévekre elkerülő hozzáállással nincsen problémám. Nekem egyedül egy picivel több mélység hiányzik a nyolc szerzeményből. Nem azt mondom, hogy a keverésért felelős Marcos Monnerat rossz munkát végzett volna. És nem is azt, hogy Fredrik Nordström maszterelési munkálatában bármiféle kivetnivalót lehetne találni. Hanem azt, hogy az én ízlésemnek ezek a jellegű death metal szerzemények öblösebb megszólalással még jobban megfeleltek volna.
Tegyük gyorsan hozzá, hogy vokális téren viszont pont azt a brutalitást hozzák a srácok, amit egy death metal zenekartól elvárna az ember. A gitáros KV és a bőgős Raven beleadnak apait-anyait, hogy a mondanivalójuk minél mélyebben jusson el a hallgatók agytekervényeibe. Sokszor több szólamban hörögnek, morognak, már-már totálisan háttérbe szorítva a hangszeres szólamokat. Így kell ezt csinálni, kérem szépen!
Mindent összevetve ez egy korrekt módon összerakott, már-már a német precizitást is magán viselő hanghordozó, amely jó alapot szolgáltathat a folytatáshoz. Csak ne kelljen a következő Carved Memories hanghordozóra újabb hét évet várni!
