Kiadó: Napalm Records / Írta: Szénégető Richárd / 8
Sosem tudtam eldönteni, hogy álljak ehhez a zenekarhoz. Nem, nem azért, mert csupa csaj alkotja, hiszen elég a Girlschoolra, Crucified Barbarára, meg egy csomó egyéb bandára gondolni és rögtön rájön az ember, bizony ez a műfaj a csajoké is. Hanem egyszerűen nem éreztem őket kellően izgalmasnak. Amikor bekerült a csapatba Courtney Cox (nem, nem keverendő össze Courteney Cox színésznővel), akkor kezdtem el jobban rájuk figyelni, mert a csaj elképesztően jó gitáros és mindig sajnáltam, hogy egy közepes tribute-csapatra pazarolja a tehetségét.
Az Inquisition már a banda hatodik lemeze és a harmadik, amin az „új” énekesnő, Laura Guldemond énekel. Megmondom őszintén, az ő hangfekvése hozzám jóval közelebb áll, mint elődje, Seraina Telli hangja. Kicsit úgy éreztem akkor mindig, hogy frankó az egész, de valahogy nincsenek emlékezetes pillanatok. Nem azt mondom, hogy ez mára radikálisan megváltozott, azt viszont igen, hogy az eddig teljesen idegennek és feleslegesnek tartott „női Judas Priest” jelzőt már nem érzem annyira falsnak. Feleslegesnek és indokolatlannak igen, de az egy másik téma ugyebár.
Ha az intróként funkcionáló Sanguini Hominumot és a lezáró Malus Magat nem számoljuk, tíz új szerzeményt kapunk, aminek majdnem a felét ellőtte a Napalm Records előre sajnos, így kicsi volt a meglepetésfaktor, viszont azt meg kell hagyni, kerekebb és homogénebb az összkép, mint korábban. Plusz egy árnyalatnyit talán még erősebb is, amihez külön érdekességként fémesebbnek is mondható. Nem egy dalnál már-már thrashes irányt érzek, amire kicsit rá is segít a karcos, szikár megszólalás, aminek amúgy örültem is, mert végre nem valami digitális egyenhangzásra kell elhinnem, ez egy hagyománytisztelő lemez. Igazából dalokat nem biztos, hogy kiemelnék, az első, amire igazán felkaptam a fejem, az a The Spell Of The Skull volt, ebben Laura baromi jól énekel és mutatja meg, sokkal több van benne, mint amit feltételezne az ember elsőre. Kicsit több ilyen karakteres dal kellene és akkor azt mondom, lehetne még jobb is az Inquisition.
Viszont ha az elmondottak után felmerül benned, miért kapott ez a lemez 8 pontot, akkor azt készséggel megértem. Nos, azért, mert próbáltam kevésbé szigorú lenni, akkor is, ha a hetes reálisabb lenne. Inkább azt mondom, megelőlegezek egy nyolcast, mert az viszont egyértelmű: ez a banda legjobb, leginkább kiforrott, kiérlelt anyaga eddig. Nem mondom, hogy rohanni fogok jegyet venni, ha jönnek, de azt igen, hogy a következő lemezt is szívesen meghallgatom majd.
