A Beton jószerével váratlanul, a semmiből bukkant fel, soraiban olyan hétpróbás, veterán arcokkal, mint Horváth István Pityesz énekes (ex-FreshFabrik, Neck Sprain, Sonic Bear Punch stb.), Jakab Viktor basszer (Undertaking), és Takács Jozzy gitáros (The Hellfreaks, Wendigo stb.), bár a fő dalszerző Kindák Márk gitáros, akit sokan láthattak régebben egy Sepultura tribute csapatban. Első albumuk Önazonos címmel jelent meg, és ez legalább annyira jellemzi az anyagot, mint a csapat neve. Uzseka Norbert tette fel nekik a kérdéseit.
Mindannyian valamennyire jól ismert magyar metal underground arcok vagytok, de pontosan hogy jött össze a csapat?
Pityesz: „Sokszor említettük már, hogy a zenekar eddigi útját az életünk sorsszerű történései kormányozták idáig. Ez a zenekari “mese” durván 10 évre nyúlik vissza az időben! Hogy aztán Márknak köszönhetően tavaly én is megérjek arra, hogy felvegyem a fonalat és nekiálljak az alkotásnak.”
Márk: „A gitártémák 1998 óta születtek folyamatosan, és 2014 augusztusában álltak össze dalokká. Ezeket a dalokat raktuk össze Nabillel, aki az egyik kedvenc dobosom és tini kori haverom. S, bár adta magát a közös meló, ő sajnos akkoriban nem tudta vállalni a zenekarozást. Papíron sok tagja volt az Under///Siege becenéven futó Beton előzménynek, de a közös próbákig sosem jutottunk el senkivel, így egyedül kezdtem el felvenni a dalokat. Amint meghallottam a hangom a felvételeken, egyből tudtam, hogy ide Pityesz kell. (nevet) Viktor is régi barátom, aki már a pucér gitártémáimban is hallotta a potenciált, mindig is szerettünk volna valami közöset alkotni. Jozzy pedig… nem gondoltam volna, hogy egy ilyen kvalitású gitáros láthat bármiféle fantáziát a dalaimban, azonban tévedtem, ő pedig fantasztikus munkát végzett!”
Nabil: „Márkkal már közel 25 éve ismerjük egymást, de sosem játszottunk egy zenekarban. Ugyan voltak próbálkozások és 1-2 közös buli, de soha nem úgy jött ki a lépés. Egészen 2015 februárjáig, amikor megkeresett, hogy megmutatna pár ötletet. El is mentünk a próbaterembe, ahol nagyon gyorsan összeraktunk négy dalt. Amiről Márk azonban nem tudott, hogy én ezeket felvettem. Később ezekre a dobokra vette fel a gitárjait és énektémáit, majd az ezt követő évek során mindig küldte nekem a gitártémákat, én pedig feldobolva küldtem neki vissza. Az „Önazonos” lemez dalai anno így álltak össze. Teltek az évek, minket Márkkal külön utakra sodort az élet, és ez idő alatt Márk a dobtémáimat feldoboltatta Jaksa Robival. Ez akkoriban eléggé mellbe vágott, de hát nem volt mit tenni, hiszen én már kezdtem elengedni a zenélést. Azonban idén januárban kaptam Márktól egy üzenetet, hogy nem akarok-e visszaülni a helyemre? A válaszom pedig azonnal jött: ”erre ráb*sztál barátom, mert most igen a válaszom!” A többi történelem.”
Viktor: „Egy miskolci Fetish /Noise Machine koncert után nálunk aludt a NM legénysége, és Márk azóta szerette volna ezt valahogy meghálálni. Szerintem ezért hívott meg a formációba, haha.”
Honnan a Beton név, ill. a lemez címe?
Márk: „Az egyik pedálom riff beállításának neve Vasbeton volt, amit már rég el is felejtettem. Adta magát, így egyből be is dobtam a névötletet a közösbe, félig viccből. Ezt redukálták le a többiek Betonra. Viszont részemről az „Önazonos” is, mint zenekarnév szerepelt a listán, de úgy gondolom, végül mindkét név a helyére került. A zenénk beton keménységű és önazonos is. Azt hiszem, több magyarázatra semmi szükség.”
Pityesz: „Rengeteg név felmerült és a Beton, annyira, de annyira egyértelmű volt már elsőre is. Ismerve a zenekari név hazai előéletét, azaz a 70-es években volt már egy Beton zenekar, Tunyogi Péterrel, körbe kellett jogilag járni azt, hogy van-e lehetőségünk ezt a nevet használni. Szerencsére sikerült felvennem a kapcsolatot Major Jánossal és Lippényi Gáborral, akik az “offisöl” Beton zenekar még élő tagjai. Ők pedig hihetetlenül kedvesen, mindenfajta jogi hercehurca nélkül engedélyezték a névhasználatot.”
Viktor: „Amúgy a „Ne félj” egygitáros munkacíme “LassúBetonPerDeathrash” volt. (nevet)”
Az, hogy év elején alakult a zenekar, és októberben meg már kijön az első album, még ilyen tapasztalt arcoktól is brutális teljesítmény. Hogy tudtátok ennyire gyorsan összehozni? A stúdiózásról van mit mesélni?
Pityesz: „Az album demóverziója felénekelve, egy gitárral és dobbal, tavaly ősszel készült el. Amikor megmutattam az anyagot, pusztán baráti céllal Jozzynak, azonnal belelkesedett és pár héttel később csatlakozott a zenekarhoz. Az ő technikai háttere, az otthoni stúdiója által lehetőségünk volt az album dalait, gitárilag és basszusgitárilag príma minőségben rögzíteni idén. Én pedig újraénekeltem az egész albumot apránként, dalonként a Sonic Bear Punch próbateremben, Óbudán a Teremben. A gitárosom, Lui rendelkezésemre bocsátotta a stúdiómikrofonját, így aztán 2-3 óra alatt meg is voltam egy dallal. Érdekességként, a rekordidő a “Ne félj” felvétele volt: 1 óra 12 perc alatt kész voltam vele, teljes egészében szólamokkal, díszítésekkel, 11 sávval. (nevet)”
Márk: „Ó, nekem nagyon könnyű dolgom volt a „fa kezeim” ellenére is, mert baromi jó volt Jozzy irányítása, türelme, illetve szakértelme mellett dolgozni. Hiába voltak a dalok már tízen éve a fülben meg a csuklóban, ujjakban, nagy szükségem volt egy tapasztalt stúdiós, ízig-vérig gitáros jelenlétére. Így az album felvétele egy hétvége alatt meg is volt részemről.”
Nabil: „Amikor csatlakoztam a zenekarhoz, akkor ugyebár Robi által már fel voltak dobolva a témáim. Ráadásul a „Féreg” szinte már végső keverési fázisában volt, alig 1-2 héttel a megjelenés előtt. Ezért ahhoz már nem nyúltunk. Mivel nekem otthon adott a lehetőség, hogy felvegyem a dobjaimat, ezért elkészítettem a következő két megjelenés, az „Elásom önmagamban” és a „11-es a nyakban” dobjait, majd ezzel a lendülettel újradoboltam szépen lassan az egész albumot.”
Viktor: „Szerintem nekem volt a legkönnyebb dolgom, a riffek adják magukat, külön díszítésre ott voltak a szólógitártémák, nekem csak a hangzás mélységét kellett biztosítanom. Stúdiózás során mindig van bennem egy stressz, viszont ez most a lehető legminimálisabb szinten volt Jozzy nyugodt, segítőkész hozzáállásának köszönhetően.”
Milyen volt a Rockmaratonon az első koncertetek?
Pityesz: „Izgi volt. Meg jó volt. Nem gondolom, hogy vágynék reális keretek között jobb első koncertre. A kiadónknak, a H-Music Hungary-nek és a Rockmaraton szervezőinek nagyon hálásak vagyunk a lehetőségért. Nagyon jó időpontban játszhattunk, a technikai háttér és a színpadi koordináció teljesen profi és világszínvonalú volt Szabó Mátéval az élen. Köszönjük szépen mindenkinek! Közönség is volt szép számmal, bár nem gondoltam volna, hogy a stílusbeli különbségeket figyelembe véve a nagyszínpadon játszó “Erőfarkas” ennyire elcsalja a közönséget, de hát láttam, mekkora show-t nyomtak, szóval abszolút jogos volt a rajongás. Azok azonban, akik minket választottak, a látottak alapján élvezték a boogie-t. Meg kell jegyeznünk, hogy sportnyelven óriási hendikeppel indultunk, mint “friss hús” zenekar, hiszen az egész műsort “dal-szűzen” adtuk elő. Mi is először játszottuk élőben, a közönség is először hallotta.”
Márk: „Fúúú… hát besza-behu. Totál kiestem ebből az egész mókuskerékből és hát a felkészülést sem vittük túlzásba. Három próbánk volt összesen a debütáló koncertünk előtt. Szinte semmire sem emlékszem a buliból, így nagyon vártam a koncertvideókat. A saját teljesítményemet sokkal szarabbnak éltem meg, mint ahogyan a felvételeken látszik. Így, a látottak/hallottak alapján úgy gondolom, hogy összességében pozitív élményekkel gazdagodtam. Így én sem tudok mást mondani, köszönünk szépen mindent, és reméljük, hogy jövőre, addigra már nem ismeretlenül újra zenélhetünk a Rockmaraton színpadán.”
Nabil: „A debütálásunk 2025 júliusában volt, előtte én 2019 év végén voltam utoljára színpadon. Szerinted? Úgy éreztem magam, mintha életem első fellépése lenne. Azonban a technikai háttérnek és a profi színpadi támogatásnak, valamint a többieknek köszönhetően biztonságban éreztem magam. Aztán az intro után jött a beszámolás, majd minden adta magát.”
Viktor: „Akkora volt számomra a színpad, hogy keresgélnem kellett rajta magamat. Számolgatnom kellett a lépéseket, hogy ha most elindulok valamilyen irányba, akkor mikor érek oda bárhová is. Szóval nagyon szokatlan volt a helyzet, viszont nagyon jó érzés volt a srácokkal színpadon együtt zúzni.”
Augusztusban kivált Jozzy gitáros. Mi történt, s ki lesz az utódja?
Pityesz: „Nos, ez volt az eddigi legkellemetlenebb történés a zenekar életében. Ahogy eddig is, ezt a kérdést nem szeretnénk forszírozni. Legfőképpen azért nem, mert mind a mai napig tiszteljük Jozzyt, és nem szeretnénk belemenni a részletekbe. Hülyén alakultak a dolgok, sajnáljuk az egészet, de fontos kiemelnünk, hogy nagyon sok mindent köszönhetünk neki. Azonban nagyon nem volt időnk sajnálkozni, a feladataink ugyanis ott álltak előttünk megoldásra várva.
Augusztus közepe óta pedig Illés Gáborral próbálunk összebútorozni, akit az Archaic zenekarból ismerhetnek sokan. Ha minden igaz, a színpadon tőlem jobbra, a közönségnek pedig balra, ő fog zúzni a koncertjeinken. Fiatal, tehetséges, alázatos, ambiciózus gitárosról beszélünk, akinek egyáltalán nem kell Jozzy árnyékában lennie. Az ő stílusa más. Ha megveti a lábát nálunk, akkor egy sokkal dühösebb és kevésbé progresszív második albumon lesz elsőként hallható.”
Miféle zene ez? Hogy írnátok le valakinek, aki még sosem hallotta?
Márk: „Viccesen, de én az „old school modern metal” címkékkel dobálózok általában. A klasszikus thrash/death metal vonalról érkeztem, de a ’90-es évek közepén egyből maga alá gyűrt az akkoriban megújuló metal színtér, a groove-os/hc-s, arcletépős albumaival. Úgy érzem, a Beton dalokra ez a korszak volt a legnagyobb hatással és mivel más cuccokat is pörgetek, így egyéb hatások is tetten érhetőek a banda stílusában.”
Pityesz: „Csak azokat az érzéseket tudom összefoglalni, amelyek az első meghallgatástól kezdve jelen vannak bennem. Amikor először hallottam az anyagot, éreztem benne egy iszonyatos energiát, amely átragadt rám is, és elkezdtem fújtatni, mint egy ló. Az ösztönösség, a régi idők hangulata és az egyszerűnek tűnő hatás, egyre inkább teret követelt magának az életemben. És ez annyira ösztönzőleg hatott rám, hogy kihozott belőlem egy olyan alkotói szegmenst, amely eddig vagy el volt nyomva vagy nem volt helye még, talán sehol. Ezt szövegileg, énekileg együtt értem. Ahogy haladtam a dalokkal, annyira egyértelmű volt minden. Minden egyes szó és ének által, úgy alakult ki egy koherens működés, hogy mind a mai napig azon izgulok a legjobban, hogy remélem, sokan tudnak majd azonosulni.”
Nabil: „Jó kis ugrálós arcon csapás!”
Viktor: „Szürkemarha-daráló groove fém.”
Szerintem a tagok múltjából részint következik ez az irány, de hogy ennyire brutális, nyers, súlyos lesz az egész album, arra még én sem számítottam. Mi mindenből születtek a dalok?
Márk: „Ezt már többen viccesnek találták, de ez az igazság. Nézem a ’70-es, ’80-as és ’90-es évek sorozatait, akciófilmjeit, és közben szó szerint csak úgy kigurulnak ezek a dalok belőlem. Néha videó felvételről lesem le a saját témáimat, máskor meg a telefon hangrögzítőjéről kell lefülelnem, majd jegyzetelnem füzetbe a dal felépítését, témákat külön elnevezve, miből mennyi van, haha. Érdekes, de eddig sosem kellett agyalnom egyetlen dalszerkezeten sem. A többiek meg szépen rányomják a kézjegyüket a dalvázlataimra, mindenféle görcs és erőlködés nélkül. Nemcsak a dalok szerkezetén, de az album dalsorrendjén sem változtattunk. Ez azért nekem eléggé félelmetes visszaigazolása annak, hogy a többiek is mennyire könnyen azonosultak az általam megálmodott lemezanyaggal.”
Nabil: „Mindig is szerettem Márknak a témáit, mert gitárosként úgy írja a témáit, mintha dobos lenne. Eleve úgy is küldi nekem azokat, hogy közben a mellkasán és a hasán dobol, ezzel nagyon megkönnyítve a dolgomat . Mind a ketten nagyon hasonló zenei alapokkal rendelkezünk, és rengeteg közös kedvencünk van a ’80-as-90-es évekből.”
A szövegek kíméletlenül őszinték, és ahogy látom, önmagadat sem kímélted. Hol vagy most az életedben?
Pityesz: „Köszönöm szépen, a kisfiam születése óta sokkal jobban rendben vagyok, mint előtte voltam. Ez nagyon sok változást igényelt és hozott is az életemben. Csak a színpadon mérgelődök tulajdonképpen. (nevet) Soha nem voltam még ennyire szabad és kényelmes közegben a szövegírás és ének szempontjából. Meg is lepődtem azon a folyamaton, ahogy íródtak a szövegek és készültek az énekek. Dalonként haladtam, sorrendben. Napközben folyamatosan járt a fejemben az aktuális dal. Aztán elindult a kezem és csak írtam ki magamból a dolgokat. Összepárosítottam a gondolataimat azokkal az élményekkel, érzésekkel, amelyek az életemben megcincáltak, vagy amelyek miatt még mind a mai napig ostorozom, szégyellem magam. A zenei “háttér” tökéletesen követi az adott szövegek hangulatát, a mondanivaló súlyosságát, és ezt énekileg is jobban alá tudtam támasztani. Önmagam “költészetében” kínosan ügyeltem arra, hogy a vulgaritást és a céltalan káromkodást kerüljem, illetve hogy a gondolataim megfogalmazása ne legyen bárgyú. És van elrejtve a szövegeimbe egy-két vicces vagy éppen igencsak komoly gondolat, “odamondás”, amelyet nem akartam ergya módon közölni.”
Feldolgoztátok Pilinszky János egyik leginkább hátborzongató versét, a Ne félj-t. Miért pont ezt?
Pityesz: „Évek óta nagy vágyam volt ennek a versnek a valamilyen szintű megzenésítése. Amikor odaértem ehhez a dalhoz, éreztem, hogy na, ez az album oszlopa, a tartópillére! A középtempós brutalizálások és a rohanós, odabaszós thrash/HC hangulatok után egy sokkal monumentálisabb dolgot hallottam ki ebből a dalból. Fél nap gondolkodás után konstatáltam, hogy erre jelen helyzetemben nem tudok hirtelen olyan szöveget odarittyenteni, amellyel elégedett lennék. Automatikusan beugrott a “Ne félj”. Elkezdtem a dalt hallgatva összevetni a verssel, és kezdett elfogni egy libabőrös állapot, ahogy haladtam a dal vége felé. “Ez tényleg, mindenfajta igazítás nélkül, így ráilleszkedik a dalra?” Döbbenetes élmény volt. Lerohantam a próbaterembe és feltoltam a dalt, mindenfajta előzetes gyakorlás nélkül. Mind a mai napig azt mondom, hogy stílusában ennek a versnek ez a kabátja, mintha csak egymásnak teremtette volna a Jóisten a verset és a dalt.”
Márk: „Először nagyon furcsálltam, hogy megzenésítünk egy verset, de aztán Pityesz már küldte is az első demót és Bakker, nagyon súlyos lett. Nem emlékeztem erre a Pilinszky versre, de tényleg szinte egymásnak teremtettek a zenei alappal.”
Viktor: „Apukám nagyon szereti a verseket. Megöregedtek, anyukámmal aggódnak mindenen. Majdnem elkezdtem felolvasni nekik, de aztán leesett, hogy inkább ne…”
A Van egy visszatérő álmom szövegéből (is) kiderül, hogy eleged van a megmondó emberekből. Mesélsz róluk?
Pityesz: „Ez egy életszerű dal lett. Volt egy tök jó álmom, felkeltem, és olyan kiábrándító szar napom volt utána, hogy elképesztő. Mondtam is magamban egész nap, hogy ezért nem volt érdemes felkelni. A gondolataim súlyosságaiba mindig igyekeztem belecsempészni olyan sorokat, amelyek Neked vagy a közönségnek szólnak, amelyek leszállnak a búbánatos-kesergő rollerről és egy picit adnak valamit kifelé. Például, hogy nem muszáj ilyet átélni, lehet másképpen is, vagy valami kis pozitív löket, hogy aki tud esetleg azonosulni azzal, amit írok, az tudjon kimozdulni a szöveg által nyújtott mélységekből. Itt is van ilyen “Amit hallani vélsz, amit a szemed lát, és amit érzel, tudatosítja, hogy igenis létezel!”. Ez az a fajta üzenet, ami köré fonható “jó tanácsként” a dal szövegéhez, hogy nem kell ugyanolyan „füled-farkad behúzó”, megalázó eseteket eltűrnöd, átélned úgy, ahogy nekem kellett, hanem becsüld magad többre, főleg, ha van is mire. És mondjuk már tettél le az asztalra ezt-azt. Sajnos a megbecsülés nem a szakma és nem az országunk jellemzője, erőssége. Én pedig megosztó személyiség vagyok, persze nem muszáj engem csípni. De azt hadd várhassam el, hogy ha valaki így érez, akkor az haladjon tovább, maradjon távol, hagyjon békén. És főleg ne tegyen plusz károkat az életemben, Én sem csesztetem azokat, akikről szóról szóra tudom, mikor és mit tett pld. De ezeket higgadtan kezelem már. Bízom az egyszerű karmában, bármennyire is szeretem a “hirtelen reagálású” karmát. (nevet)”
Ebben a dalban említed a Slayert és a Neck Spraint. Ez hogy jött?
Pityesz: „Ez egy nagyon kedvenc rész a dalban. A verze zakatolása visszaidézte nekem a Neck Sprain: Intoxicated című dalát, ezért vettem a bátorságot és az odamondós, kiabálós, énekritmikai témámat lenyúltam, elloptam saját magamtól! (nevet) Szándékosan. Eszem ágában sem volt, hogy én ott mást csináljak. Ahogy hablatyoltam a szöveget, mindig az jött ki a sor végére rímként, hogy Neck Sprain. Megkerülhetetlen volt. Ez egy tisztelgés részemről a 2000-es évek elejének egyik legjobb, ha nem a legjobb metál zenekara és teljes munkássága előtt. A Slayerrel meg pont játszottunk is együtt, így “csodaszép” verzió lett belőle. A legerősebb tétel ez a dal a lemezen szerintem!”
Nagyon tetszik, amit a Napjaink Tiborca című dalban, hogyha érintőlegesen is, de a politika kapcsán énekelsz. Kb. hogy sosem akartál politizálni, de mindennek van határa. Hogy látod, van bármi remény, hogy ezt a mentalitást átvegye a magyar nép? Hogy kicsit észrevegyük már, hogy szót kell emelni, ha már tényleg nagyon szar minden?
Pityesz: „Sok helyen félrement a szövegeimnek az értelmezése, így örülök, hogy verselemzési szempontból ezt most helyre tudom tenni. Rémisztő, hogy a szövegeim, amelyek tavaly ősszel már megíródtak, idén elkezdték önmagukat aktualizálni különböző politikai történések alapján. Tavaly októberében beleszaladtam valamelyik tv csatornán Katona József: Bánk bán című művének egy ’70-es évekbeli színházi felvételébe. Pont a “Tiborc panasza” jelenetet kaptam el. És ahogy hallgattam, annyira magával ragadott, hogy mennyire aktuális minden egyes szava. Ez bennem maradt napokig. Akkoriban lépett aktivitás és fejlődés terén egy hatalmasat Teókám, a kisfiam, és ahogy édesapaként otthon, körülöttem zsongva néztem őt szerelmesen, belém csapott hirtelen az aggodalom, egy rossz érzés. Nem tudtam definiálni, de tényleg egy igen erős féltés. És ez inspirált. A szöveg nem csak a hazai problémákat feszegeti, hanem globálisan kritizál és fordítja el a politikai szekérre való felugrástól a szöveget, az utókor és a gyermekeink jövőbeni sorsa felé. Felteszi a kérdést a dal, hogy ha mi úgyis el vagyunk foglalva azzal, hogy egyre szemetebbek és szemetebbek vagyunk egymással, akkor mi lesz “mindenki Teókájával” a jövőben? “ Erről az aggodalomról szól ez a dal!” A félrement dolgok pedig: Mi zenekarilag nem akarunk felugrani ezzel a dallal vagy bármelyikkel arra a politikai szekérre, amelyekre sokan felugranak mostanában. Mi annyira foglalkozunk csak ezzel, hogy ha valamit ki kell nyilvánítanunk, akkor az az, hogy “bal- jobb-közép, fénylő és sötét, egyszerre vagyok mind ellensége”. Mi vállaltan egy politika ellenes zenekar vagyunk, mi úgy utáljuk az egészet, mint a szart.”
Az album első és utolsó szerzeménye zeneileg nem olyan súlyos, mint ami köztük van, de tartalma, üzenete mindkettőnek nagyon mély. Mindkettő a gyászhoz, elmúláshoz kapcsolódik, ezért kérdezem, szerinted mi van az élet után?
Pityesz: „A „Megküzdött megnyugvás” dalcím akkor ütött meg igazán, amikor Márk elmesélte, hogy kórházban dolgozott évekig és miket tapasztalt, az onkológia hospice részlegén. Amikor átlagosan a nagyon beteg emberek a kórházakban azért küzdenek, hogy életben maradjanak, akkor vannak, akik azért küzdenek, hogy végre meghalhassanak, mert olyan állapotban vannak. Ez a kezdő tétel története, hidegrázós azóta nekem, akárhányszor nekiállok az album hallgatásának. Az „Ez a gyertya Érted ég” pedig egy emlékdal, mindazon szeretteink, barátaink emlékére, akiket már nem ölelhetünk többé. Nagyon sokan mentek el az elmúlt években, velem egykorúak vagy még épp fiatalabbak is sajnos. Tehát mindig itt van a szemünk előtt az az egyszerű „hiba a rendszerben”, hogy bármikor kialudhat az a gyertya. És hadd említsem meg Lénárd Lacit, aki ezt a Beton dolgot kurvára élné és, akinek még így is nagyon sokat köszönhetünk! És pont ezért talán, így 51 évesen, már kerülget engem is az elmúlás témája, de nem szeretem, mert rohadtul elszomorít. Főleg a gyermekeim miatt. Jó lenne akkor is ott lenni, amikor a legszebb időszakukat élik. Nincs értelmes, határozott elképzelésem az élet utáni dolgokról és talán jobb is így, mert legalább nem veszi el azt az időt tőlem, amit az életben hasznosan tölthetek.”
És mi jön az album megjelenése után?
Pityesz: „Mi más, mint óriási koncertek, ahová csak mehetünk, ahová hívnak, ahol csak várnak minket. Október 18-án lemezbemutató koncertünk volt az Instantban a Wall of Sleep-pel és a Doomsday Trip-pel. November 28-án pedig az Omega Diatribe megtisztelő meghívásának köszönhetően az Aquariumban zúzunk, december 19-én Debrecenben a Don Gatto hasonlóan megtisztelő felkérésének eleget téve nyomunk egy atom bulit a Víztoronyban, az év zárásaként pedig Miskolcon a Grizzlyben december 28-án az Ozzy/Lemmy emlékesten szögelünk, egy-két, az este hangulatának megfelelő klasszikussal felkészülve! És, ha már felvetetted a zenekar gyors tempóját pár kérdéssel ezelőtt. Elkezdtük a kettes album dalait előkészíteni, a háttérben már dolgozik rajta Márk és Nabil, várom az első dalt, hogy megénekelhessem.”
További Beton koncertek a közeljövőben:
November 28. Bp. Aquarium KisHall + OMEGA DIATRIBE, SPLITLEAF
December 19. Debrecen, Víztorony + DON GATTO, HATRED SOLUTION
December 28. Miskolc, Grizzly – OZZY / LEMMY EMLÉKEST
Fotók: ilovethewordphoto (Kónya Ferenc)
