Hallottál már Taylor Sheridanről, a színészként csapnivaló és ezért sikertelen, szögletes állú, kigyúrt figuráról? Nem? Pedig kellett volna! Taylor napjaink egyik legsikeresebb forgatókönyvírója, Hollywood üdvöskéje, egy történetmesélő zseni.
Eddigi sorozatai, melyeket showrunnerként, forgatókönyvíróként és egyes epizódoknál rendezőként is jegyez, soha nem látott sikereket arattak: egyesek a streaminges sorozatkészítés korszakalkotó alakjának tartják. A karakterei érdekesek, valóságosak, a párbeszédei frappánsak. A történetei elképesztően érdekfeszítőek, izgalmasak – játszódjanak bármilyen idősíkon és legyenek bármilyen drámaiak is -, szinte sosem nélkülözik a humort. A Yellowstone és prequeljei, az 1883 vagy az 1923, a Mayor of Kingstown, a Tulsa King, a Lioness és számtalan másik sorozat illusztrálják a tehetségét.
A Landman, azaz az Olajügynök a jelenben játszódik, és kétségtelenül a könnyedebb sztorik közül való. Egy független texasi olajvállalat, az M-Tex Oil operatív vezetőjéről, Tommy Norrisról szól, egy borostás, örökké cigiző, cowboykalapban, westerncsizmában és farmerben, gigantikus vállalati pick-uppal rohangáló, késő hatvanas arcról, aki nap mint nap szembesül az élet nagy kihívásaival a munkáját és magánéletét tekintve is. Az Oscar-díjas Billy Bob Thornton zseniális a szerepben. (Kőszegi Ákos, a szinkronhangja, szintén az: rengeteget hozzátesz a műélvezethez). A többi karakter – Tommy családja és munkatársai – szintén sokszínűek és nagyon szerethetőek, a sorozat pedig tele van jobbnál jobb fordulatokkal.
Mondhatnánk, hogy ez egy modern Dallas, de annál sokkal realisztikusabb, lazább, ugyanakkor durvább is.
Egy biztos: a texasi olajbiznisz minden napra tartogat valami súlyos, megoldandó problémát, ami miatt persze a magánélet sem könnyű.
A sok szereplő és történetszál ellenére meglehetősen lassú sztorimesélésről beszélünk: az első évad lényegében csupán bevezető az igazi kalandokhoz. Megismerjük a szereplőket, a viszonyokat, de a „lényeg” a második szériánál következik, akkor indul be igazán a sztori. A hangulat viszont már az első pillanatoktól fogva utánozhatatlan: a képernyő folyamatosan sárgákban „úszik”, szinte perzseli a bőrünket a rekkenő texasi hőség, érezzük a por és az olaj bűzét (vagy ízléstől függően, illatát).
A veszkócsizmák, a laza, szénné kopott Levi’s és Wrangler farmerek, a kalapok az alapfelszereléshez tartoznak, ahogy a szakadt vagy éppen új, de mindenképpen otromba és poros pick-upok is.
Ja, és a csajok!
Beszéljünk akár az olajvállalat elnökének elegáns, felsőbbrendűen viselkedő feleségéről, Cami Millerről (akit Demi Moore játszik); vagy főhősünk tipikus, amerikai, elkényeztetett nejéről, Angela Norrisról (őt Ali Larter alakítja); a szőke, jószívű, ám rendkívül egyszerűnek tűnő lányáról, Ainsley Norrisról (szerepében Michelle Randolph); illetve a fiatal, viszont rendkívül agresszív, mindenkit leiskolázó ügyvédnőről, Rebecca Falcone-ról (Kayla Wallace): mind-mind óriási karakterek, az őket alakító színésznők pedig lubickolnak a szerepükben. Nagyszerűen sikerült a casting!
A magyar szinkron ezúttal fergeteges: sokkal ízesebb, mint az angol eredeti. A szereplők természetesen beszélnek, de főleg a változatos, és váratlanul odavetett káromkodások hoznak pluszt.
Sem az alkotók, sem a sorozat, sem a szereplők nem veszik magukat túl komolyan. A néha túlzó, már-már karikaturisztikus elemek azonban csupán lazítják a feelinget, jó, hogy senki sem görcsölt rá a dologra. Ettől nagyon felszabadult, élvezhető, könnyed szórakozás a végeredmény!
A hírek szerint már javában készül a harmadik évad. Alig várom, hogy folytatódjon a történet! (Ja, csak mondom: állítólag Taylor Sheridan miatt kezd gyorsulni a teljes streamingvilág és áll át arra, hogy az egyes sorozatok minden esztendőben jelentkezzenek új évadokkal.)
__
__
Az olajügynök (filmsorozat)
Premier: 2024. november 17. (első évad)
Streamingszolgáltató: Paramount+ / Skyshowtime
Írta: Taylor Sheridan
Főszereplők: Billy Bob Thornton, Demi Moore, Ali Larter, Michelle Randolph, Paulina Chavez, Kayla Wallace, Mark Collie, James Jordan, Jon Hamm, Andy Garcia, Sam Elliott
Kritika: Cselőtei László
__
__
