28 éves korában, leukámiában elhunyt Siklósi Örs, az AWS frontembere.

Örs betegségéről a nyáron érkeztek az első hírek, akkor az AWS le is mondott minden koncertet, a Raktárkoncertjüket is vendégénekesekkel vették fel. Novemberben arról lehetett hallani, hogy Örs már jobban van, azonban pár hete újra kórházba került, ma pedig megérkezett a tragikus hír a zenekartól.

Nyugodj békében, Örs!

AWS:


„Elmondani az elmondhatatlant, leírni a leírhatatlant. Ez az, amit most meg kell tennünk. Júniusban Örsnél leukémiát diagnosztizáltak. Megszakadt szívvel tudatjuk veletek, hogy tegnap, február 5-én társunk, barátunk, testvérünk, Siklósi Örs 28 éves korában hosszú küzdelem után távozott közülünk.

Januárban tervezett kiállni elétek és a nyilvánosság elé, hogy elmesélje a történetét a betegséggel kapcsolatban. Tavasszal készült kiadni első szólólemezét, amit kiegészített zenekaros felállással, nyáron készült volna az AWS legújabb, ötödik nagylemeze és ősztől indultak volna újra a koncertek.

Csodálatos erővel és kitartással vitte végig az egész időszakot, bátorsága és kitartása példaértékű. Elvesztése felfoghatatlan és felbecsülhetetlen veszteség. Határtalan kreativitása, dalszövegeinek mélysége, színpadi jelenlétének elsöprő energiája és karizmája pótolhatatlan űrt hagy maga után, nem csak a mi életünkben, de a magyar könnyűzene és művészet világában is. Örs maga volt a tűz, melegszívű, szerető barát és társ.

Rendkívül impulzív és inspiráló személyiség volt. Mindig lehetett rá számítani, sosem hagyott cserben senkit, elképesztően nyitott és szerető szívű ember volt. Ahogy ő szokta mondani másokra, Örs egy csoda volt. Öleljük a családot, a barátokat és mindenkit, akinek akárcsak a dalain keresztül, de volt szerencséje megismerni Örsöt. Búcsúzunk tőled, barátunk, szerelmünk, testvérünk, fiunk, példaképünk, Örs, Te Csoda!”

A Pulse360-nak még tavaly májusban nyilatkozott a betegségéről: „Necces volt a pandémiás időszak. Neurológiai problémám volt. Az történt pontosan, hogy édesanyámmal beszéltem éjszaka még márciusban, és három-négy éves koromban volt egy szemmozgatóizom műtétem, erről beszélgettünk. Másnap felkeltem, és kettőt láttam. Egy jó másfél hónapig ez a kettős látás meg is maradt. Közben bejutottam egy kórházba, elkezdtek kezelni kis dózisú szteroiddal, de nem volt hatásos. Csomó mindenre gondoltak, hogy mi lehet, különböző autoimmun betegségek. A különböző gyógyszerek nem hatottak. Majd egyszer csak elkezdett lecsukódni teljesen a szemhéjam. Nem tudtam mozgatni…”