The Fire I Long For címmel novemberben jelent meg a Jennie-Ann Smith személyében egy varázsos hangú énekesnővel dolgozó svéd doomster Avatarium negyedik albuma, a 2017-es Hurricanes and Halos lemez folytatása.

A decemberi-januári HammerWorld magazinban interjút is találsz Marcus Jidell gitárossal.

Az Avatariumot a Candlemass-főnök Leif Edling alapította még 2013-ban, és Leif az új lemezre is írt három dalt, bár már évek óta csak a háttérből segíti a zenekart. A hírek szerint az új anyag visszatérés az epikus doom gyökerekhez, de olyan klasszikus bandák hatásait is felmutatva, mint a Rainbow, a Led Zeppelin és a The Doors. Az Avatarium magját továbbra is Marcus Jidell gitáros/producer (The Doomsday Kingdom, ex-Evergrey) és Jennie-Ann Smith énekesnő alkotja, a friss lemezen Rickard Nilsson orgonázik, a dobos pedig Andreas „Habo” Johansson (The Doomsday Kingdom).

www.facebook.com/avatariumofficial

Azt nyilatkoztad, hogy a The Fire I Long For című friss lemez esetében az az egyik újdonság, hogy csapatmunkában készült. Én azt hittem, hogy az előző három albumnál is ez volt a helyzet.

Marcus Jidell: „Akkor lehet, hogy félreértették, amit mondani akartam, mert valamilyen módon az eddigiek is csapatmunkában készültek, csak most sokkal inkább ez volt a jellemző. Az új dobosunkkal, Andreas ‘Habo’ Johanssonnal (Narnia, Royal Hunt, The Doomsday Kingdom) például rengeteget próbáltuk az új dalokat, az új témákat, és a stúdióban is végig velünk volt. Ez mindenképpen újdonság volt és sokat is segített, különösen nekem, mint producernek. De Rickard, az orgonistánk is az új arc a csapatban és ő is maximálisan kivette a részét mindenből. Már az első dalok megszületése előtt is többször alaposan elbeszélgettünk arról, hogy mi is a terv ezzel a lemezzel és hogy milyen hangzást szeretnénk. A csapatmunka szempontjából ez mindenképpen egy magasabb szintet jelentett. Rickard és Habo is régi barátom és zenészként is nagyra tartom őket. Adok a véleményükre, így most egy jóval inspirálóbb környezetben alakultak ki az új dalok. És mindez persze igaz Jennie-Ann-re és Leif Edlingre is, de ezt talán mondanom sem kell. Ha kérdéseim voltak, ha kétségek merültek fel bennem, tudtam, hogy tőlük őszinte, egyenes válaszokat fogok kapni. Ez a csapat mindannyiunké.”

Jól érzékelem, hogy ez az album, ha újjászületést nem is, de egyfajta újraindulást jelent a banda számára. Mintha a borítón látható, nagyméretű „a” betű is ezt sugallná…

„Igen, az talán kijelenthető, hogy ez most az ‘új’ Avatarium kezdete. De zeneileg nem történt éles váltás, hiszen a hangzásunk, a zenei világunk már az első albumon is adott volt. Sőt, igazából már akkor megszületett, amikor Leif lehozta a Moonhorse dalát, aztán egy 12-húros gitárral és Jennie-Ann hangjával megszólalt az első Avatarium dal. Annak már jó hat éve… Most is érzelemgazdag, súlyos, sötét és költői számok születtek, talán doomosabb formában, mint legutóbb. Nem a 2017-es Hurricanes And Halos egyenes folytatását készítettük el, hanem egy friss anyagot, megint valami mást. Persze, azonnal ráismerhetsz, hogy ez az Avatarium. De talán most, a negyedik albumnál, már senki sem fogja azt gondolni, hogy a Candlemass húgocskája vagyunk!” (nevet)

Noha Leif Edling, a Candlemass főnöke alapította a zenekart, és az új lemezre is írt dalokat.

„Így van. Leif mindig is tagja lesz az Avatariumnak, ez az ő bandája is, noha nem turnézik velünk. De a háttérben továbbra is a mentorunk, a segítőnk. A bátyánk, ha úgy tetszik. De számunkra nagyon fontos, hogy az Avatarium a saját lábán álljon.”



Leifről tudni lehet, hogy már jobban van, a színpadra is visszatért a Candlemass-szel. Viszont az új Avatarium lemezre csupán három dalt írt. Miért?

„Igen, legutóbb még pont fordítva volt, akkor én és Jennie-Ann írtunk három dalt, Leif pedig a többit. De most ennek leginkább az volt az oka, hogy a februárban kiadott új Candlemass lemezre akart összpontosítani. Másrészt viszont az is igaz, hogy az Avatariumnak mi vagyunk az arcai, mármint Jennie-Ann és jómagam, és ha interjúkat adunk, jobb, ha tudunk mit mondani a dalokról, hiszen azok most nagyrészt a mi gyermekeink. És hát mi adjuk elő a nótákat a színpadon…

Bizonyítani is akartuk, hogy képesek vagyunk jó Avatarium számokat írni. És ezt Leif is pontosan így látta. Egyébként hetente legalább kétszer találkozunk, közeli barátok vagyunk, szinte testvérek. Imád dalokat írni, folyton valami új témán dolgozik. Nekünk most amolyan nyers demóformában adta át a három dalát, és maximálisan ránk bízta, hogy mit kezdünk velük. Nem is akarta túlfeszíteni magát a Candlemass mellett. Hozzáteszem, zseniális dalszerzőnek tartom, és ha kétszer ennyi dalt írt volna az új Avatarium lemezre, én annak is nagyon örültem volna.”

AVATARIUM – Voices (a 2019-es The Fire I Long For albumhoz)

Találgathatok, hogy melyik három szám jött tőle?

„Persze! (nevet) Kíváncsi is vagyok a tippjeidre!”



Epitaph Of Heroes, Voices és Porcelain Skull. Én ezeket gondolom Leif dalainak.

„Nem is rossz, háromból kettő! (nevet) A Voices-t nem Leif írta, a másik kettő stimmel. Mondjuk, az Epitaph… annyira Leif, hogy azt nem volt nehéz kitalálni! (nevet) Csodálatos nóta! A Stars They Move a harmadik dal, ami tőle jött. De az tényleg nem tipikus, és ennek meg is van az oka, ugyanis Rickard és Jennie-Ann rendesen átgyúrta az eredeti verziót. Egy egészen intim hangulatú, szinte jazzes, zongorás nótát hoztak össze belőle, bár az akkordmenet és a dallam nagyon is Leif maradt, úgy gondolom. Lehet, hogy egyszer majd felvesszük az eredeti változatát is. Bár az csaknem 10 perces volt, egy jó hosszú gitárszólóval. Nagyon más lett így a végeredmény.”



Említetted, hogy ez az új lemez újra doomosabb lett, mint az elődje. Visszatérés a gyökerekhez?

„Igen, mindenképpen. A Hurricane And Halos egy rendkívül változatos anyag lett, jó sok korai Deep Purple hatással, különösen a Mark II. felállásra gondolok itt. Büszkék is vagyunk rá, de most a klasszikus hard rock felől kicsit visszakanyarodtunk az eredeti, doomosabb vonalhoz, az igazi Avatarium-világhoz. Ennek a bandának a különlegességét szerintem éppen ez a kettősség adja. Mármint a rendkívül súlyos, lassú riffek keverése a különleges finom, érzékeny, törékeny, akár romantikusnak is mondható énekkel. Épp ezt a kontrasztot akartuk még inkább kiemelni a Stars They Move másfajta verziójával. Az olyan doomos dalokhoz képest, mint az Epitaph…, a Voices vagy a Rubicon, az nagyon más.”


A teljes interjút megtalálod a decemberi-januári HammerWorld magazinban.

AVATARIUM – Rubicon (a 2019-es The Fire I Long For albumhoz)