Kiadó: Napalm Records / Írta: Szénégető Richárd / 9
Tobias Sammet, a legnagyobb mesélők egyike, aki két, egymástól kis túlzással független bandát is képes volt sikerre vinni. Megmondom őszintén, mindig is szimpatizánsa voltam az Edguynak, még ha rajongója nem is, az Avantasia pedig volt, hogy nagyon beszippantott, volt, hogy teljesen érdektelenné vált számomra. Rossznak egyik lemezt sem gondoltam, szimplán csak azt éreztem, ez most nem nekem szól, bár az idő utólag mindig Tobiast igazolta és megszerettem a azokat is. És most?
Nyilván nem nagy hakni, ha már ránéztél a pontszámra, pontosan tudod, imádom a Here Be Dragonst. Ám bevallom, kicsit helyre kellett rakjam magamban ehhez először. Nem lennék meglepve, ha ezt az anyagot Sammet először az Edguynak szánta volna, mert olyan a benyomásom sokszor, mintha egy több énekessel előadott Edguyt hallgatnék. Ez persze nem baj, csak ebbe a kávéházba nem ilyenért járunk ugyebár. A másik a sztori. Ezúttal korántsincs meg az a tipikus nagy ívű drámaiság, mint azt megszokhattuk. Ám, ha ezeken ti is túlléptek, ahogy nekem is sikerült, jó eséllyel szeretni fogjátok a lemezt!
Az első single-nek kiadott Creepshow is abszolút az Edguy érzetet hozta, aminek örültem is, meg nem is. A dal viszont kétség kívül fülbe ragadós, abszolút sláger. A Geoff Tate közreműködésével és nem kevés Queensryche-hatással operáló címadó az egyik legjobb dal a lemezen és csak pislogtam, Tobias mikre nem képes, ha akar, márpedig úgy tűnt, most nagyon akar. Ezek mellett nálam a két harapósabb dal, a Ronnie Atkinsszel megtámogatott Phantasmagoria és az Unleash The Kraken működött még nagyon, illetve a simán Magnum-dalnak beillő Bring On The Night, amiben Bob Catley szintén remekel. Illetve bár a dal nem a lemez csúcsa, Roy Khan közreműködése miatt mégis muszáj kiemelni az Everybody’s Here Until The Endet is!
Nem tudom, a koncertprogramba mennyi kerül be végül a lemezről, de simán el tudom képzelni, hogy akár az egész albumot eltolják majd. Nem tudom, élőben mennyire működnek majd ezek, illetve hogy hova lehet még innen tovább vinni az Avantasia világát. Az azonban tuti, hogy előbbire választ kapunk április 1-én a Barba Negrában!
–
(A lemezismertető eredetileg a márciusi digitális különszámunkban jelent meg.)
–
„»Éliás, Tóbiás, egy tál dödölle…« Ettél belőle? Ha még nem, akkor most kóstold meg! Tobias Sammet finom, ízes anyagot tett le az asztalra. Kis Queensryche itt, kis Helloween ott. Epikus, rockoperás, mégis könnyen értelmezhető. Ízes-zamatos, már-már Michelin-csillagos!”
– Cselőtei László 9
„Bizony, itt sárkányok vannak, meg szörnyek, boszorkányok, varázslat, mindenféle szürreális dolgok, de sebaj, Tobias megint zseniálisat alkotott, egyszerűen nem lehet tetten érni, hogy mikor hibázik. A korai, valóban sokszereplős, opera jellegű darabokat – amelyben a jól kidolgozott karakterek áriákat, duetteket és kórusokat is énekeltek – jobban szerettem, itt ez a drámaiság másképp működik, de a 18-19. században rengeteg német meg olasz szerző a lelkét is eladta volna, hogy ilyen művet tudjon írni.”
– Kánya Ferenc 9
„Esszenciális Avantasia-dalgyűjtemény, ismét remek vendégénekesekkel, akik közül Ralph Scheepersnek és Tommy Kareviknek különösen örülök.”
– Gáti Viktor 8
„A szokásosan minőségi Avantasia-bombaszt, a szokásosan kiváló vendégekkel! Jöhet is a koncert!”
– Kiss Gábor 8
„A szokásosnak mondható dallamos tobimetalt hozza az új Avantasia, amint arra számítani is lehetett. Ahogy mindig, úgy most is a vendégénekesek jelentik az album fő vonzerejét, és megint vannak igazán nagyszerű alakítások. Alaposan átgondolt és aprólékosan kivitelezett lemez a Dragons, néhol azonban nekem már kissé túl hatásvadász. Nagytotálban azért alapvetően tetszik.”
– Schmidt Péter 8
„Klasszikus Avantasia-védjegyekkel felvértezett, némileg dinamikusabb, frissebb hatású album a Here Be Dragons. Ugyanakkor letisztult, túlpolírozott dalok gyűjteménye, aminek köszönhetően egyre inkább azt érzem, hogy az Avantasia jól termelő gépezetté válik, de elveszíti azt az erőt, ami a zene természetességében rejlik.”
– Gyuricza Ferenc 7
„Van pár idegesítően nyávogó énekhang, de összességében szórakoztató anyag.”
– Uzseka Norbert 7
„Szokás szerint jó sok vendégénekes megfordul a lemezen, de azért Tobias barátunk egy pillanatra sem engedi ki a kezei közül a gyeplőt. Annak azért örülök, hogy bár egy ’operásnak’ nevezett formációról van szó, ez a lemez már sokkal inkább nevezhető egy kellemes rockalkotásnak, mint egy áriáktól hemzsegő művészkedésnek.”
– Zubor Olly 7
„Középszerű, önmegvalósító operett-musical metal, eurovíziós, lakossági refrénekkel. (Április 1-jén lépnek fel egyébként a Barba Negrában várhatóan nagyszámú közönség előtt, nehogy lemaradjon valaki!)”
– Pintér Miklós 5
(Tobias Sammettel készült interjúnkat a februári számban olvashatod.)
