AURORA
Más világ
(EDGE/HMP)

Jó ideje érett már egy akusztikus jellegű Aurora anyag. Ilyen jellegű koncerteket már évek óta adnak (Pesten klubjelleggel egy időben rendszeresen is), a lemezt is ígérgetik egy ideje, ez végül mostanra öltött végleges formát. Nem vagyok nagy elkötelezettje az ilyen nekifutásoknak, ritkán sikerül valóban arra érdemes módon megközelíteni egy-egy ilyen projektet, a Más világ viszont maximálisan felülmúlta a várakozásaimat.

Hallhatóan komoly munka fekszik a produkciós részben, ami azonban az egész savát-borsát adja, az az, hogy roppant izgalmas módon tudtak elrugaszkodni az eredeti verzióktól. Professzionális módon kerülték ki azt a csapdát, hogy a dalokat szimplán akusztikus hangszerekre áttéve egy kiszámítható, „ötlettelen” album szülessen.

Nem is teljesen akusztikus ez az anyag, simán előkerülhet pl. elektromos gitár is, ha egy szóló megkívánja, nyilván a kiadvány jellegéhez igazítva. Adalokba pedig az eredeti váz meghagyásán túl simán belenyúltak, egyiket-másikat néha egész bizarr módon átformálva, kicsit talán ki is forgatva önmagából. Dalválasztásban sem a kiszámítható utat járták, kalapba került olyan is, amit kb. dekádok óta nem maceráltak semmilyen formában.

Ami ezen túl a lemez igazi erénye, az a csodás hangszerelés: kis díszítésekből, vendég hangszerekből simán beálmodtak bármit az adott dalba, amit csak a verzió igényelt. Vonósok épp úgy hallhatóak, mint pl. a Firkinből vendégszereplő Péter János, aki elsőként a Robin Hoodban fuvolával váltja ki a trombitás témákat, majd később jó pár dalban színesít még roppant izgalmas módon. Minden hangszer élőben is szól, nincs stúdiós varázsolás.

Hogy pár példát konkrétan is kiemeljek: itt a Nem hagyom magam, amihez egy teljes nem létező középrészt hozzáírtak, szinte jazzes kis futamokkal, szólórésszel. ABella Ciao meg szinte sanzonos formát öltött, a Csodatevő női vokállal bőven kibélelt változata is toplistás, itt olyan bluesos szóló-témákat pakoltak a dalhoz, ami még egy Vadászat-korszakos Hobo nótának is becsületére válna. AViszlát Ivános Másvilág meg egy lassított, szinte reneszánsz hangulatú formát kapott a vonósoknak, és főleg a hozzáköltött fuvolás résznek köszönhetően. Atop kedvenc az összes közül amúgy mindezzel együtt is egyértelműen az Ez a város, ami klasszikus szaladós punk slágerből lett egy ska alapra ültetett rütyőzős kis vidám dal, vidéki kocsmaéjszakákat szégyenítő la-la-lázós kórussal. Óriási!

Ezek a verziók egyébként rávilágítanak arra is, milyen jól is üt Víg Norbi. Az egy szem új dal (Az élet zsoldosa) pedig azt is igazolja, hogy van élet a Pusztai Zolival történt szakítás után is. Vigi simán meglépte szövegíróként azt a szintet, amit a zenekar múltja e tekintetben megkíván, ez pedig a jövő szempontjából szintén pozitív.

Ezt a lemezt nem csak úgy megcsinálták, hogy ilyen is legyen. Feelinges, ötletes és kreatív – ha már unplugged, azt mindenkinek csak így lenne szabad megvalósítani.

Sz. G. 10

AURORA – Más világ (lemezelőzetes)