Biztosan vannak rajtam kívül is jó néhányan, akik fénykorában ismerték ezt az arizonai thrash metal bandát. A ’80-as évek végén egy-egy új zene megismerése, beszerzése nem volt egyszerű dolog. A bandákkal, lemezekkel kapcsolatban abban az időben leginkább a Metallica Hungarica, majd a Metal Hammer Hungarica oldalairól tájékozódtunk. Volt egy „kapcsolatunk“, akitől a lapot is beszereztük, ő egy egész kis zeneboltot üzemeltetett „fű alatt“. Mindig nagyívű sztorikat mesélt, hogy jutott hozzá a Lengyelországban vagy Jugoszláviában gyártott-hamisított lemezekhez, kazettákhoz, és mindig voltak friss cuccai, néhány hétre behozott szinte bármit. A második Mortal Sin ügyében jártam nála, amikor a kezembe nyomott egy lengyel kalóz kazettát egy Atrophy nevű banda Socialized Hate című albumával, mondván, „ez is az a Metallica-Testament vonal, mint a Mortal Sin, tetszeni fog!“ Tetszett is. Ez volt a csapat debütje.
A második, a Violent by Nature is eljutott hozzám később. Kifinomultabb, változatosabb anyag volt, még inkább tetszett. Kár, hogy a megjelenése után néhány évvel feloszlottak. 2015-ben egy kvázi teljes újjáalakulás történt, a banda intenzíven turnézott, de 2020-ban meg kellett szakítani az európai körutat a Covid miatt, Brian Zimmerman frontember pedig kilépett a csapatból. Helyére egy hazai ismerős, Mike ‘Steel’ Niggl, a Motive énekese került. Néhány hónap után Zimmerman új arcokkal állította talpra a bandát, a felmerülő jogi kérdések okán pedig a többi eredeti tag Scars of Atrophy-ra változtatta az új énekessel felálló csapat nevét. Tehát most két Atrophy van, vagy két Atrophy klón – mindkét állítás igaz. A Scars egy két évvel ezelőtti EP után jelenleg teljes albumon dolgozik, a Zimmerman-féle Atrophy viszont máris itt van egy új lemezzel, ami 34 évvel követi a Violent by Nature-t.
Az irány épp annyira Atrophy, amennyire nem. A nótákat Zimmerman és az új riffgyáros, Marc Coglan jegyzi, és a nótákban ugyanúgy tettenérhető a Killing Machine, a Forgotten But Not Gone, a Process of Elimination vagy a Right to Die-féle, a korai Sacred Reich vagy a Flotsam megoldásait idéző, erőszakos és technikás Atrophy, mint Coglan zenei világa, ahogy Condemned to Dream nevű saját death-thrash bandájában láttatja. A neoklasszikus vonalról érkező Nathan Montalvo szólódarabjai szintén meghatározói az albumnak, bár itt-ott súrolják azt a határt, amikor a szóló elveszi egy dal élét, mint a High Anxiety-ben vagy a Five Minutes-ben. Néhány kulcsnótában, mint a Punishment for All-ban, a Close My Eyes-ben vagy a The Apostle-ban tapasztalható egy erős Testament-érzés is, de számomra ez egyáltalán nem jelentett problémát, kiváló mindhárom. A Socialized fékevesztett tempóit idéző American Dream-ben Kragen Lum vendégeskedik, a szóló monumentális, bár áttételesen itt is érezhető valami Testament-féle – itt sem baj. Hallgatni fogom még ezt a lemezt, lehet később többet is adnék érte. Most annyi amennyi, ugyanakkor azt gondolom, hogy közel 3 és fél évtized után ez egy igen erős comeback.
