Nem újdonság, hogy a legötletesebb, legszokatlanabb, leginkább progresszív zenei törekvéseket a black metalban és vonzáskörzeteiben találjuk a metal széles e palettáján. Némelyik kiadó pedig direkte utazik arra, hogy felhajtsa a legbizarrabb formációkat, az adott műfajt – ha egyáltalán van forma, amiből egyesek kiindulnak – elfolyósító öntörvényű alkotókat. Az At The Altar Of The Horned God-ra tökéletesen ráillenek az elmondottak.
Egyszemélyes formációval van dolgunk, melyet a spanyol Hoelstor működtet. Through Doors Of Moonlight címmel 2020-ban adta ki e név alatt az első lemezt, s másodízben is az I, Voidhanger szavazott neki bizalmat. A 39 perces Heart Of Silence egy rendkívül különös mű. Egy olyan dal, mint a harmadikként előborongó Heart Of Silence, mutatja, hogy black metal lenne, amit hallunk, azonban Hoelstor cseppet sem ragaszkodik a műfaj kereteihez. Ugyanakkor az album olyan jól „működik”, hogy nem kétséges: a spanyol excentrikus zenész nem laboratóriumi kotyvasztásokba menekült a műfaji klisék elől, hanem jó értelembe vett kísérletei is egységes, koncepciózus eredményt hoztak. Az említett címadó tétel vonalas, gyors black metalját sajátosan dallamos énekkel tűzdeli Hoelstor, de az ezt követő Chthonic Summoning ennél is izgalmasabb. Hoelstor emelt a dallamok szintjén, melyeket extrém torokreszelésekkel váltogat.
A black metalos részekről olyan bandák jutnak eszembe, mint a korai Code, a Mysticum, a Red Harvest, ám érdekes módon olyan énekdallamokat is hallat hősünk, melyekhez hasonlóakat a „pogány” black metal csapatoktól hallhattunk. Nem is beszélve a rituális/indusztriális témákról, szerzeményekről, vagy egy olyan felettébb hatásosra sikerült feldolgozásról, mint az elektroindusztriál formáció, a Suicide Commando dala, a God Is In The Rain. Az olyan dalok, mint a Severing Light, enyhén darkos, sőt dark popos behatással bírnak, ami Hoelstor énekében mutatkozik meg, mialatt indusztriális kalapálások alkotják a ritmikát, s szakaszosan érkeznek a necro black-témák. A hangzás mint olyan eleve nagyon nyers és érdes.
Egy szó mint száz, roppant érdekes album ez, de nemcsak egy groteszk csinálmány, aminek megállapítjuk az egyediségét, majd tudomást sem veszünk róla, hanem olyan black metal-közeli mű, amit hallgatni is érdemes.
M. P. 8
