Kiadó: Inside Out / Írta: Kiss Gábor / 9
Amellett, hogy idén öt speciális, pillanatok alatt teltházasra futott koncerttel ünnepli fennállásának 30. évfordulóját az Ayreon, továbbá újra megjelent a 2004-es lemez, a The Human Equation ráncfelvarrott verziója, a projekt mögött álló kreatív agytrösztnek, Arjen Anthony Lucassennek még arra is volt ideje, hogy összehozzon egy szólólemezt. A Songs No One Will Hear szeptember közepén jelenik meg, és természetesen a mestertől megszokott módon konceptalbum ez is. Sztorija szerint egy szép napon az emberiség arra ébred, hogy egy aszteroida öt hónap múlva becsapódik a bolygóba, elpusztítva ezzel az életet, a történet középpontjában pedig az erre adott reakciók állnak.
Arjennek eddig is voltak már szólólemezei, egészen pontosan három, és bár természetesen írásukkor sem tudott kibújni saját bőréből, ezeknek a világa markánsan elkülönült az Ayreon-lemezeken hallható muzsikáktól.
Ezúttal viszont nem így van. Szilárd meggyőződésem, hogy ez a dalcsokor Ayreon-címkével is simán kijöhetett volna, és kétségkívül ezen név alatt is megállná a helyét. Arjen leginkább azért definiálta ezt az anyagot szólólemezként, mert az énektémák nagy részét ezúttal önmaga vállalta fel, ellentétben az Ayreon-cuccokkal, ahol mindig énekesek garmadájával dolgozik. Ettől függetlenül a Songs No One Will Hear zeneileg mégis abszolút illik a főállásának tekinthető projekttel megjelentetett albumok sorába, azaz egyfajta bónusz Ayreon-anyagnak is tekinthető. Zeneileg és koncepcióját tekintve is, hiszen a végén azért huncutul csak átvezeti a történetet az Ayreon-univerzumba, bőséges muníciót adva ezzel a rajongótábor geekebbik felének.
Mivel a történet a közelgő katasztrófákra érkező különböző emberi reakciókat járja körbe, így természetesen a muzsika is rengeteg műfajból csen el alkotórészeket, a poptól a folk zenéken keresztül egészen a metalig. Ez persze mindig is így volt Arjennél, aki a dalokat ezúttal is a rá szintén a kezdetektől jellemző zenei játékossággal és humorral fűszerezi meg. A lemez promószövege szerint az anyagot belengi egyfajta „zenekari atmoszféra” és egyet is kell értsek ezzel, hiszen a rengeteg női háttérvokál, az extra hangszerek és a remek gitárszólók sem feltétlenül egy dalszerző egyszemélyes alkotásának képét festik elénk.
És ugyan valóban Arjen hozza a szólóének oroszlánrészét, számos Ayreon-családtag vendégeskedik a dalokban: háttérvokálozik Marcela Bovio, felbukkan Robert Soeterboek, Mike Mills narrálja a dalokat, de itt van Patty Gurdy, Joest van den Broek, a hegedűs Ben Mathot és egy nyúlfarknyi vendégszereplés erejéig pedig még Peter Daltrey is.
A dalok színvonala egyenletesen magas, de az elsőre is fülbe ragadó Goddamn Conspiracyt, a Floor Jansen vendégeskedésével készült She’ll Never Knowt és a záró giga eposzt, a 14 perc feletti Our Final Songot azért így is érdemes kiemelni.
Arjen Lucassen szólóban is hozza tehát a tőle megszokott magas színvonalat, címkétől függetlenül továbbra is abban a zenei világban mozogva, amelyet rajongói a leginkább várnak tőle. A Songs No One Will Hear egy soron kívüli Ayreon-anyag, igazi ajándék a tábornak.
