A 2014-ben Algras révén alakult Aornos kivételes csapat a honi black metal egén, hozzátéve, hogy bármelyik neves külhoni kiadó palettáján díszeleghetnének a formáció lemezei. E cikk apropója, hogy tavaly novemberben megjelent az Aornos negyedik albuma, a Pre Divine. Beszédes a cím, arra a mitikus ködbe vesző világra utal, amikor az úgynevezett szervezett vallásokat megelőzően, de tán még az antik időszaknál is korábban (ez speciel nem szerepel a biográfiában, de vélelmezem, hogy így lehet) még nem fogalmazódott meg a jó és a rossz princípiuma, mint a későbbi „intézményesült” vallás és bölcselet időszakaiban. Nagyszabású koncepció.
Olyan értelemben mindenképpen sikerült megvalósítani ezt a szövegi ideát, hogy az Aornos zenéjében olyan kavargó őskáosz-szerű forgatag tapasztalható, ami bizonyos értelemben analóg lehet a fenti elképzeléssel. Mintha ez a szubsztancia (az ős-alap, amiből valamennyi létező kibomlik) mindvégig ott lenne egyfajta láthatatlan, épp csak érzékelhető bázisként az Aornos zenéjének talapzataként, s amit dalonként füllel is felfogható dallamokként, riffekként, konkretizálható témákként érzékelünk, azok a teremtés aktív aktusát követően emelődnek át a megvalósult létezésbe, ezzel együtt válnak „megfoghatóvá”, hallhatóvá.
Ez a „megfoghatóság” néha egészen kompakt szerzeményeket, vagy dalrészleteket eredményez, miként a vihart lecsendesítve megtestesítő Falling Into The Black Heavens be is mutatja. Algras a dal begyorsulás előtti szegmensében is tekergeti a témákat, de itt jól kivehetők a vonalak, amelyeket a magasabb sebességre való átváltás után is lehet érzékelni. Azonban a gitárok mellett a dob és a basszus játéka is igen komoly szintet üt meg. Név szerint is meg kell említeni Mester Róbertet és Kovács Attilát.
A zene összességében most is kellően cirkalmas, barokkos, tele idővel megmutatkozó részletekkel, de az erőteljes játékstílusnak köszönhetően az album soha nem válik önmagába forduló meddő művészkedéssé. Algras, mint a korábbi lemezeken, ezúttal is figyelmet fordított arra, hogy a monumentális black metal-építményeket kellő hangulati felhőkkel vegye körbe, amire a Meredély című instrumentális dalt hozhatnám fel példaként.
Lehet, hogy velem van probléma, de a keveréssel gondjaim vannak, legalábbis sokszor nehezemre esik meghallani, felismerni Drótos Gábor (Gutted) játékát, aki pedig csellót, brácsát, hegedűt szólaltat meg az Aornos lemezén. Erre nagyobb figyelmet kellett volna fordítani a stúdióban, de tény, hogy ez a zene nagyon összetette, ezer hang füzéréből áll össze, nem lehet könnyű megtalálni a helyes arányokat. A Pre Divine utolsó szerzeménye, az At That Time felteszi a pontot az „i”-re: drámai hangulatú, roppant komplex tételről van szó, amiben szinte minden benne foglaltatik, amiről az Aornos szól, ám olyan elemeket is hallhatunk, amelyekre előzőleg nem volt precedens a zenekar működése során.
Az Emperorra emlékeztető szélvész-tekervények mellett sok a váltás, dallamok születnek és halnak el, s ugyan fülelnem kell, mintha hallanám a csellót felcsendülni a háttérben mintegy a vihar felkorbácsolásának zenei kiteljesedéseként. Nehéz, energiabefektetést igénylő album a Pre Divine, de épp ettől különleges és igényes.
