Kiadó: Napalm Records / Írta: Gáti Viktor / 8
Az új-zélandi Alien Weaponryt kisiskolásként alapította a két de Jong-fivér, Henry és Lewis még 2010-ben. A District 9 című sci-fi moziból kölcsönzött névvel felruházott triót Ethan Trembath basszer/énekes csatlakozása tette teljessé, a Te Rā pedig a harmadik lemez tőlük.
A Chaos A.D./Roots korszakos Sepultura és a Soulfly törzsi energiákkal átitatott groove metaljából eredeztethető muzsikához mind tudatosabb fogósság társul, melyet angol és maori nyelven egyaránt tolmácsol a társaság, ugyanakkor a csapat nem felejtkezett meg az őserejű fém jelenlétéről sem. Szemben például a svéd Interloperrel, akik szintén három tagú felállásban játszottak masszív és megragadó groove/thrash metalt, különösen a 2021-es Search Party korongon, ám később ellaposodott a zenéjük.
Az Alien Weaponry esetében a kettes Tangaroa némiképp visszalépésnek érződhetett metal szempontból, ám ezzel párhuzamosan a tribe vonal, mondhatni a zene transzcendens éle felerősödött. Jelen dalgyűjteményen ismét az „e-világi” eszköztárra helyeződött a hangsúly. A szűk háromnegyed órás lemez első felében, így például a Crownban és az egyik legerősebb refrént villantó Mau Mokóban, valamint a finálét megelőző Ponaturi tételekben a direktebb, konstans bólogatásra ösztönző dalstruktúra van előtérben. A Blackened Sky-ban kiemelkedően jól érvényesül a groove és a thrash kontrasztja, amely a tömörebb megfogalmazású dalt a viszonylagos rövidsége ellenére változatossá teszi. A Myself To Blame a lírikusabb irányt erősíti, míg a Randy Blythe-tal (Lamb Of God) megerősített Taniwha az egyik legsötétebb és legemelkedettebb darab, egyben nagy kedvenc a tizenegy dal között.
A kerek nóták egy kiegyensúlyozott lemezzé állnak össze, amelyet érdemes egyben hallgatni, ami a rajongóknak természetesen különösen működni fog. A többiek pedig bátran ismerkedjenek az Alien Weaponryval, továbbá egy újabb hazai koncert sem ártana.
–
–
„Új-Zélandon is tolják ám a modern power thrasht ezerrel! És mivel a dallamokról sem feledkeztek meg, nekem ez igencsak bejön!”
– Cselőtei László 9
„Rendkívül ízlésesen adagolt maori hatások – beleértve a nyelvet, a zenei elemeket, a hangszerelés színesítését és a hangulatot is -, illetve ezek által feltuningolt groove metal, ami kellően fülbemászó is ahhoz, hogy érdekes, izgalmas és szerethető is legyen egyben. Ez az Alien Weaponry. Az új album dalai ráadásul még hallgattatják is magukat.”
– Gyuricza Ferenc 8
„Korábban úgy emlegették ezt az új-zélandi csapatot, mint „maori Sepu„. Van benne valami, és valószínűleg ezzel a lemezzel sem fog változni ez a dolog, viszont a Te Rā a banda eddigi legsúlyosabb, legjobban megszólaló és megkockáztatom: legjobb anyaga – ugyanakkor egyelőre nem érzem azt, hogy kiforrottak volna a zenéjükben azok az alt/nu/groove/core hatások, amik a korai időktől jelen vannak.”
– Kánya Ferenc 8
„Továbbra is nagyon jó és szimpatikus banda, de az előző lemezeket egy kicsit karakteresebbnek és ezáltal szerethetőbbnek éreztem. Viszont továbbra is van bennük egy olyan mágia, amit nem tudok nem szeretni!”
– Szénégető Richárd 8
„Van néhány erősebb pillanat, de összességében a maori / új-zélandi fűszerek viszik feljebb a pontszámot.”
– Uzseka Norbert 8
„Profin összerakott cucc, némi extra fűszerrel, amik még ki is emelik a nagy átlagból.”
– Kiss Gábor 7
„Annak ellenére, hogy akadnak egzotikus nyelven előadott egzotikus mondanivalók is, maga a zene meglehetősen egyszerű, mondhatni, biztonságos keretek között mozgolódik. A groove metalra szakosodott rádiók bármelyik dalra rácuppanhatnak, mert a dallamok, a hangzás adott mindehhez, de hogy a hallgatók a sikerlisták élmezőnyébe repítenék a szerzeményeket, azt erősen kétlem.”
– Zubor Olly 7
„Az új-zélandi zenekar ezerszer hallott Killswitch Engage-panelekből építkezik, ami kellemes, de a szobát azért nem rendezem át tőle, és hát a maori sem megy még úgy, ahogyan az egy jól felkészült, értő zenekritikustól elvárható lenne!”
– Pintér Miklós 6
„Groove-os modern metal és metalcore egyfajta elegye az új-zélandiaktól, az angol mellett néhol maori nyelvű szövegekkel és pár, a gyökereiket felvillantó hangszerelési megoldással. Ezekből igazán lehetne több is – így egy korrekt, de nem kiemelkedő modern csapatról beszélhetünk, egyelőre igazi szikra nélkül.”
– Schmidt Péter 6
