Kiadó: NAPALM / Írta: Cselőtei László / 7
Jó lenne, ha minden bandát ismernék. Dehát ez lehetetlen. Ezért aztán néha megdöbbenek, amikor elém kerül egy olyan csapat, amely már 2004 óta létezik és, bizony, bizony, már a hatodik albumát jelenteti meg…. és akikről ennek ellenére még sosem hallottam. Viszont az a jó benne, hogy tiszta lappal indulnak nálam.
Nos, az Adept egy svéd zenekar, de lehetne akár amerikai vagy angol is. Északi származásuknak köszönhetően tökéletesen zenélnek, érzik a hangszereket, a dalokat, a kisujjukban van minden, amit a műfajról tudni kell. Mármint a metalcore/poszthardcore stílusról. A 2004-es indulás azt is feltételezi, hogy eléggé együtt mozogtak az irányzattal, amely igazán 2010 körül lett világszinten látható.
A srácok minden jellemző elemet felvonultatnak. Sikeresen gyúrják egyben a keményebb hangulatokat, amelyeket például a Miss May I képvisel, az érzelmesebb, Sleeping With Sirens / Pierce The Veil jellegű témákkal. Ennek megfelelően kellemes is hallgatni, de hiába próbálunk megkapaszkodni egyes részletekben, mint egy angolna csúszik ki a kezünk közül. Nincsenek fogódzók, az egész tükörsimára van polírozva és hiányzik belőle az egyéniség. És az az érdekes, hogy mindez fel sem tűnik, amikor hallgatod. Simán végigmegy az album, mert semmi kivetni való sincs benne. De amikor vége, akkor csak a nagy üresség marad. Hiába dallamos, ráadásul a jó értelemben, mégsem fogós.
Lehet, rossz passzban kapott el, nem voltam ráhangolódva és holnap már bánni fogom, hogy így a földbe dorongoltam őket, de most tényleg úgy érzem, ebből hiányzik valami. Ezzel együtt a műfaj rajongóinak érdemes vele próbát tenni. Ráadásul ott van még öt album, amelyet nem hallottam, szóval lehet, hogy csupán arról van szó, most éppen nem volt ihletett pillanat a dalíráshoz.
„Érzelmileg telített és technikailag feszes anyag. A göteborgi hatású riffek, a punkos zúzás, a dühös hardcore hatások, a balladás dallamosság, a posztmetalos atmoszférák és az elektronikus hangzás együtt egy érdekes és modern metalcore-anyagot rajzolnak ki.”
– Kánya Ferenc / 8
„A metalcore túlburjánzásának egyik eklatáns példája.Hallgatható, befogadható anyag, ám minden riffje elcsépelt, s minden megoldása ismerősként köszön vissza valahonnan.”
– Gyuricza Ferenc / 6
„Korrekt anyag, de a boy band refrének nélkül sokkal jobban tudnám értékelni.”
– Pintér Miklós / 6
„Elgondolkodtam egyel több ponton is, de amikor ez járt a fejemben, mindig jött valami részlet, ami alátámasztotta az első benyomásomat. Ez a lemez minden, csak nem kiemelkedő. Patikamérlegen kimért, mindenhonnan összelopkodott Frankenstein-szörny. Napjainkban nekem ez már kevés.”
– Szénégető Richárd / 6
„Ha nem is kimondottan az én zeném, értékelem, hogy vannak egész korrekt dallamaik, amikkel együtt a tipikus, unalmas metalcore-klisék is elviselhetőbbek.”
– Uzseka Norbert / 6
„Örömteli, hogy a svédeknek még majd’ egy évtizeddel az előző albumuk megjelenését követően is van mondanivalójuk. Az persze már egy másik kérdés, hogy a világ zenerajongóinak szükségük lesz-e rá, hogy ezt meg is hallgassák.”
– Zubor Olly / 6
„Ennyire kaméleon alkatú és karakterszegény bandába ritkán akadok bele, szerencsére. Pedig svédek…”
– Gáti Viktor / 5
„Objektíve ez egy vérprofi metalcore-anyag, atomhangzás, mutatós körítés, miegymás. Szubjektíve viszont nem mozdít meg bennem semmit. Összhatásában az egész nagyon művi, és sok helyen bizony idegesítően szirupos is. Nem vagyok ab ovo a zsáner ellensége, pl. az új Heaven Shall Burn kimondottan tetszik – ez viszont nagyon nem.”
– Schmidt Péter / 4
