Holnap tehát új AC/DC dal érkezik, a Shot In The Dark, az első szám az új stúdióalbumról, amelyről már bizonyosan lehet tudni, hogy november 13-án lát majd napvilágot.

A 2014-es Rock Or Bust lemez utódja a Power Up címet viseli, és a következő felállás készítette el: Brian Johnson énekes, Phil Rudd dobos, Cliff Williams basszusgitáros, Angus Young és Stevie Young gitárosok.

Ismert, hogy Brian Johnsonnak a hallásproblémái miatt négy éve turné közben kellett kiszállnia, a csapat végül a Guns N’ Roses frontemberével, Axl Rose-zal fejezte be a koncertkörutat. Phil Rudd dobos a magánéleti zűrjei miatt nem játszhatott a turnén, őt Chris Slade pótolta, Cliff Williams basszusgitáros pedig a Rock Or Bust turné végén visszavonult. Mindhármuk visszatérése tavaly ősszel vált biztossá. A 2017 novemberében elhunyt Malcolm Young gitáros a betegsége miatt már a Rock Or Bust lemezen sem játszott, noha a dalszerzésben részt vett. A lemezen, majd a turnén is a Young-tesók unokaöccse, Stevie Young vette át Malcolm helyét.

A csapat hangmérnöke, Mike Fraser egy podcastban hosszabban is beszélt az AC/DC visszatérő albumáról.

Mike Fraser sem hitt abban, hogy a Rock Or Bust lemeznek lesz még folytatása:

„A Rock Or Bust turné végén, én is úgy tippeltem, hogy nagyjából ennyi volt a történet, hogy szegre akasztják majd a kalapokat. Lerótták a tiszteletüket Mal előtt, de a turné vége már szinte vicces volt. Szóval, nem gondoltam volna, hogy visszatérnek. De Angus tele van tűzzel, és ha valakiben ott a képesség, hogy újra összerakja a bandát, akkor az Angus. És ő meg is csinálta.”


Mike Fraser két héttel a csapat Vancouverbe érkezése előtt tudta meg, hogy az AC/DC egy új albumra készül.

„Emlékszem, jött egy hívás a lemezzel kapcsolatban, de semmilyen további infót nem kaptam. Amikor első nap besétáltam a stúdióba, sejtelmem sem volt, hogy mi fog történni. Azt sem, hogy kik is lesznek ott. Akkori tudomásom szerint Brian visszavonult, akárcsak Cliff, Philnek meg ott voltak a zűrjei Új-Zélandon. Azt sem lehetett tudni, hogy egyáltalán elhagyhatja-e az országot. Szóval, fogalmam sem volt, hogy mi vár majd a stúdióban.

Amikor megérkeztem, a csapatból még senki sem volt ott, a technikusaik azonban már serényen ügyködtek a cucc felállításán. Az egyikük meg is kérdezte: ‘Hé, te tudod, mi az ábra?’ Nem, mondtam neki, sejtelmem sincs. Csak annyit tudok, hogy itt vagyunk és felkészülünk. Ő meg erre: ‘Nos, az egész banda itt van, Brian, Cliff, Phil és Stevie, mind készen állnak egy új album felvételére.’ Ez aztán sokkoló, de egyben óriási meglepetés volt, azt elhiheted. Hatalmas volt!”

AC/DC – Ízelítő a Shot In The Dark című új dalból #2

Fraser szerint a PWR/UP anyagának megírása és felvétele „nagyon is ugyanolyan” volt, mint a Rock Or Bust albumnál.

„Úgy hiszem, hogy Angus hozott egy csomó ötletet és riffet, egyúttal nem túl sok befejezett dalt. De ez így zajlott a Rock Or Bust-nál is. Mert ő és Malcolm megírt egy csomó nótát még Mal betegsége előtt. Aztán Mal elhunyt, Angusnak pedig van egy kincsestára témákkal és riffekkel. Minden bizonnyal az utóbbi pár évben összerakosgatta ezeket az ötleteket, így aztán amikor eljött a stúdióba, egy rakásnyi demófelvétel volt nála.

Brendan O’Brien producerrel aztán végigvették ezeket az ötleteket, kiválogatták, hogy melyik óriási, melyikből lehet egy igazán jó dal, melyikből hiányzik esetleg valami riff. Szóval nagyrészt ezekre a riffekre és témákra támaszkodtak. Angusnak talán három vagy négy befejezett, csaknem kész dala volt, nem is emlékszem pontosan. Ezekhez csak apróbb kiegészítések kellettek.

Tény azonban, hogy az új anyag azokból az ötletekből és riffekből született meg, amiket Angus és Mal közösen hozott össze az évek során. Miután összeillesztették a dalokat, indulhatott a felvétel. Nagyjából egy nap kellett az összerakáshoz, aztán jöttek és elnyomták a nótát. És ahogy ezek a srácok dolgoznak, nagyjából minden élőben megy a stúdióban. Azt hallod, amit játszanak. Elég gyorsan feltolják, amit kell. Nagyon jól tudnak együtt dolgozni, hiszen olyan régóta együtt vannak már, az AC/DC egy egység. Igyekeznek a maximális energiát belevinni a dalba, ezért is dolgoznak élőben, úgy mint a bulikon. Hatalmas koncertbandáról van szó. Szóval, igen, nagyjából minden úgy zajlott, mint a legutóbbi lemeznél, a Rock Or Bustnál.

A hangzásról nem is igazán beszéltünk, hiszen van egy ikonikus megszólalásuk. Minden egyes lemeznél nagyjából ugyanaz a cél. Amikor csak velük dolgoztam, mindig ugyanolyan erősítőket használtak, Marshallokat… Sosem próbáljuk túlgondolni a dolgot. Nekünk össze kell rakni a cuccot, annak meg a lehető legjobban kell szólnia, aztán jönnek és teszik a dolgukat. Angusék sosem üldögélnek ott, nem játszogatnak órákon át, nem tekergetik a gombokat. Nekünk kell készen állnunk, mert ha elkezdenek játszani, akkor beindulnak. Azt már el kell csípnünk. Hangmérnökként mindig készen kell állnom, mert bármikor jöhetnek, hogy rajta, nyomd le a gombot, felvétel. Szóval, a hangzással kapcsolatban nem volt tervezgetés, mert megvan a saját hangzásuk. Csak azt kell elcsípni.

A stúdiózás időtartamával kapcsolatban Fraser ezt mondta:

„Úgy hiszem, hogy talán hat hétig tarthatott (az alapok és az ének felvétele), aztán két-három hétre Los Angelesbe mentünk, hogy megkeverjük az anyagot. Utána pedig Angus és Brendan még LA-ben átfutotta az egészet, hogy kiválasszák a megfelelően megvágott dalokat. Talán még néhány remixet is készített Brendan. Összességében tehát úgy nyolc hét kellett a munkához.”


Arról, hogy miért tartott több mint két évig, hogy bármilyen infót adjon a csapat a felvett lemezről:

„A korábbi lemezeknél is volt egy hosszabb várakozás a kiadás előtt. Minden bizonnyal azért, hogy megszervezhessék a turnékat, hogy fixálhassák a részleteket. Ezúttal azonban a Covid rendesen megpörgetett mindent… Az AC/DC nem az a csapat, amelyik csak úgy kinyomja a lemezt, aztán mehet a stream, utána meg a koncertezés. Minden részletet a helyén akarnak tudni. A lemezzel turnéra akartak indulni, de ezzel ugye az volt, hogy ‘Várjunk és nézzük meg, mi lesz ebből az egészből’.

És persze ott van még az a probléma is, hogy ez egy rendkívül titkos projekt volt, és amint kész egy lemez, mindig fennáll a veszélye annak, hogy valaki megszerzi és kiszivárogtatja. Sokáig tehát nem lehet ülni az anyagon, mert kicsusszanhat. Komoly bűvészkedésre volt szükség.”