Kiadó: Metal Blade / Írta: Uzseka Norbert / 9
Az A-Z-t Mark Zonder alapította, akit a legtöbben (bár így is túl kevesen) a Fates Warningból ismerünk, ahol kiválásáig teljesen képtelen, de zseniális dobképletekkel rakta tele a dalokat. A 2020-ban indult csapattal az volt a terve, hogy rádióbarát, könnyen befogadható hard rockot játsszon, aztán relatív, ez a debütalbumukon mennyire sikerült (bár az kiderült, hogy Zonder képes húzós négy-negyedet is ütni), de az új anyagra nagyon is visszaszivárgott az énekes Ray Alderrel közös progresszív metalos múltjuk. Nem mondom, megadallamok vannak itt is, de két refrén között azért jó adag zenei varázslás is megy. Ráadásul a csapat hallhatóan igyekezett a modernebb megszólalásra, még ha olyan mélyre hangoltabb, ütős riffek nincsenek is, mint a kései Fatesben.
Ray Alder még Zondernél is inkább fogalomszámba megy, annyira jellegzetesek a dallamai, az énekhangja. Az évek során kopott azért a hangja, itt pl. a Running in Place-ben érződik ez főleg, de hát amit ő fáradtabban elénekel, arra az énekesek többsége fénykorában sem lenne képes. S persze ez az egyediség azt is eredményezi, hogy az A-Z is Fatesnek hat, akkor is, ha nyilvánvalóan nem azt a zenekart halljuk. Még akkor sem, ha Ray ott is hozott már számtalan fogós, gyönyörű dallamot.
A különbség talán inkább Jim Matheos gitáros-FW-agy hiányában rejlik. Itt a Redemptionből ismert Nick Van Dyck a fő dalszerző Mark mellett, és ha azt mondom, az általuk írt zene nem annyira karakteres, mint Matheosé, az nem kritika: Matheos annyira egyedi (meg Alder, de ezt már mondtam). Jelentős különbség az is, hogy James Waldo (Alcatrazz/New England) billentyűs, ha az előtérbe ritkán lép is, meghatározó szintifutamokat tesz a dalok alá (néhol Hammond hangszínnel), ahogy Simone Mularoni szólógitározása is teljesen más, mint Matheosé. Az olasz imád (szakszóval élve) virgázni, szóval aki a villantós, skálázós, Vai/Satriani/Petrucci-vonalas szólómunkát élvezi, az A-Z muzsikáját is fogja.
Amúgy az egész album olyan, hogy akár lehetne egy hard rockosabb, dalközpontúbb Dream Theater műve is. Ennél is meglepőbb, hogy állítólag H. P. Lovecraft A kívülálló (The Outsider) című novellája ihlette a szövegeit. Nem mondom, hogy csajozós hajmetalnak tűnt itt bármi, de hogy ennyire komor, félelmetes legyen a szövegi háttér, arra végképp nem számítottam. Relatív is, mennyire követi a természetfeletti/gótikus horror hangulatot ez a zene – de inkább azt mondanám, hogy nem nagyon. Mert bármit varázsoljanak is a zenészek, bármiről szóljanak is a szövegek, az A2Z²-t is Ray dallamai uralják, a nyitó, magával ragadó Fire Awaytől a filmzenés részeket is hozó, címéhez illően szomorúbb, záró Now I Walk Awayig.
Most már csak egy A-Z-koncert kellene…
–
(A 2025. júniusi digitális különszámban interjút is olvashatsz Mark Zonderrel.)
„Nem tudok elvonatkoztatni az A–Z/King Of Mercia párhuzamtól, nem is kell: a második nekifutás mindkét brigádnál nagyon meggyőző lett, de az Alder–Zonder páros ezúttal olyan rétegzetten zseniális dalcsokrot hozott össze, amit nemhogy a két zenekar között, de a színtér jelentős részével sincs nagy értelme hasonlítani.”
– Gáti Viktor / 10
„Ez a lemez egy csoda. Bárhonnan nézem, bárhogy szeretném cincálni, mindig oda lyukadok ki, hogy az ilyen lemezekért érdemes élni.”
– Szénégető Richárd / 10
„Olyan finoman rétegzett, elegáns és nagyvonalú zenélés hallható itt, amire ritkán van példa. Ezek a dalok azonnal megragadnak a fülben, az A2Z2 amiatt jobban is tetszik, mint az első album. Mark Zonder pedig egy dobisten, ezen nincs mit magyarázni.”
– Gyuricza Ferenc / 9
„Ha tényleg nem lesz már soha többé új Fates Warning-lemez, az A–Z legalább némi gyógyírt jelent a sebre. Egyelőre ez jobban is tetszik, mint az első album. Valahogy több benne a FW-íz.”
– Kiss Gábor / 9
„Két régi nagy kedvenc, Ray Alder énekes és Mark Zonder dobos – mindketten ex(?)-Fates Warning tagok – zenekara az A–Z, ez pedig már a második album. Némileg megváltozott körülöttük a felállás, a zene is karcosabb cseppet, mint legutóbb, azonban ez még mindig, és már megint nagyon nagy muzsika. A név kötelez, és ők most sem okoztak csalódást.”
– Schmidt Péter / 9
„Ray Alder énekes és Mark Zonder dobos (mindketten a Fates Warning tagjai is) bandája nem annyira prog, mint az anyazenekar. Kellemes, elsőre is kedvelhető, de igazán akkor fogsz beleszeretni, ha sokszor meghallgatod. Érzem. De én még nem tartok itt. Ezért ‘csak’ annyi a pont amennyi.”
– Cselőtei László / 8
„Tulajdonképpen nagyon prog-relatív az Alder–Zonder tandem kettes lemeze, de a klasszikus dallamos hard rock és az AOR hatások is jelentősek az A2Z² dalaiban – és persze tagadhatatlan a Fates Warning-kapcsolat is, de ez mégis egy könnyen befogadható, dallamos, érzelmes hard rock album. Running in Place. Helyben futás.”
– Kánya Ferenc / 7
„A világ legrosszabb nevű top formációjának hasonlóan borzasztó címmel kiadott lemezén szinte minden tökéletes a muzikalitás szempontjából: gigantikus szólók, óriási ritmusok, jól elénekelt dallamok, de az A2Z² valamiért mégsem jut túl nálam a ‘kellemes háttérzene, amire néha felkapom a fejem, de semmilyen revelációt nem okoz’ szintjén.”
– Pintér Miklós / 7
„Nagy nevek, nagyot zenélnek. Természetesen én is elismerem a FW-os ‘srácok’ muzikális teljesítményét, ám ennek ellenére az album nótái közül csak kevésre tudnám azt mondani, hogy akár csak egy kis mértékben is ‘hozzám szólna’.”
– Zubor Olly / 7
