A belfasti Sweet Savage bőgős/énekese, Ray Haller elmesélte, hogyan vált szélesebb körben is ismertté a zenekara, miután a Metallica feldolgozta a Killing Time című számukat. A későbbi DIO/Def Leppard-gitáros, Vivian Campbell szerzeményéből készült átdolgozás a The Unforgiven kislemez B-oldalán jelent meg.
„Nagyon nyíltan és őszintén beszélek. Tudom, hol áll a Sweet Savage, és azt is tudom, hol a helyünk. A Sweet Savage már majdnem eltűnt. Úgy értem, egyre kevesebb volt a koncert, ráadásul egyre kisebbek lettek, a turnék pedig egyre rövidebbek, a pénz is egyre kevesebb volt. Aztán a Metallica kiadta a Killing Time-ot. Megkértek minket, hogy adjuk rá az áldásunkat, ők pedig kiadták a Killing Time-ot, és hirtelen minden megváltozott. A turnék nagyobbak lettek, a fesztiválok szintén nagyobbak lettek, több pénzünk lett. Mindez hatalmas lökést jelentett számunkra. Lehetővé tette, hogy lemezt vegyünk fel, csupán az a tény, hogy a Metallica rögzítetette azt az egy dalt. Aztán jöttek az ügynökök és a promóterek: ’Helló, szeretnétek eljönni és fellépni?’ ’Szeretnétek fellépni egy fesztiválon?’ ’Szeretnétek ezt csinálni?’ Ez mind a Metallicának köszönhető. Ha ez nem történt volna meg, ha a Metallica nem vette volna fel a Killing Time-ot, akkor te meg én nem beszélgetnénk most itt. Sokat köszönhetek a Metallicának, hogy felvette azt az egy dalt. És mind a mai napig, amikor a városba jönnek, felhívnak. ’Szeretnél eljönni a koncertre?’ Én pedig lemegyek és megnézem őket. Ha minden jól megy, jövőre is meg fogom nézni őket. Szóval, nem tudok elég hálás lenni a Metallicának. Nem hiszem, hogy valaha is felvennének még egy számot, de azzal az egy dallal nagyon sokat segítettek a Sweet Savage-nek.”
***
A Behemoth frontemberétől, Adam „Nergal” Darski-tól megkérdezték, könnyű vagy nehéz feladat-e minden új album elkészítésekor valami friss és dinamikus hangzású dologgal előállni:
„Nyilvánvalóan egyre megterhelőbb, egyre nagyobb kihívást jelent. De kik vagyunk mi, hogy ezt mondjuk? Vegyük csak a Priestet vagy a Metallicát, milyen nagy feladat ezeknek a zenekaroknak kitalálni valamit… Azaz, James Hetfield most már nyíltan beszél erről. A Black Album esetében is az volt, és azóta is küzdelmes dolog. És, ahogy ő mondta, ’soha nem voltam teljesen elégedett azzal, amit csinálunk’. És ezt ő mondta. Szóval, higgyétek el, ez nem könnyű feladat! Vegyük például a Judas Priestet. De a Judas Priest legutóbbi lemeze rohadt jó! Az előző, a Firepower is rohadt jó volt. Szóval felnézek ezekre a bandákra, és azt mondom: ’Tudjátok mit? Ők még mindig képesek rá. Ha ők képesek rá, akkor én is képes vagyok rá.’ De ez nem könnyű. Messze nem az. Ezért kell néha nulláról indítani önmagam.”
Max Cavalera, a Soulfly frontembere is elárulta, hogy a szövegírást továbbra is rendkívül megterhelő feladatnak tartja. Sőt, egyáltalán nem is kedveli a lemezkészítésnek ezt a folyamatát:
„Szeretek énekelni. Élvezem az éneklést, különösen a Chama albumon. A Chama egy olyan lemez, amelyen visszatértem ahhoz, hogy a stúdióban újfent megütögettem magam, hogy igazán érezzem a dalokat. És még ha közben zúzódások is keletkeznek, mindez része a tapasztalatszerzésnek: csiklandozd meg önmagad, hogy libabőrös legyél. És szeretem énekelni ezeket a dalokat. Szeretek énekelni, amikor mások írják a dalszövegeket. Ezen az albumon a fiaim segítettek a dalszövegek megírásában. És néhány szövegük nagyszerű volt, sőt, elképesztő, én pedig nagyon szerettem énekelni őket. Sokszor találok olyan szövegeket, amik nagyon tetszenek. De őszintén szólva, igen, ez olyan számomra, mint a házi feladat. Unalmas. Nem a kedvenc időtöltésem. Inkább a gitárommal töltöm az időt, riffeket írok. Az az, amit igazán szeretek, amit igazán élvezek. De ez egy szükséges rossz. Szükség van a dalszövegekre… De őszintén szólva, ha már szóba jött, én nem szeretem. Ez a legkevésbé kedvelt része az egész lemezkészítésnek; a dalszövegek a legkevésbé a kedvenceim. Viszont vannak mások, akik éppen ezt imádják. Mint a fiam, Igor, aki azt mondja, imádja a szavakat. Ő könyvíró, ezért imádja a szavakat. Én azt imádom, amikor találsz valamit, ami illik a dalhoz, aztán elénekled, és tökéletesen illeszkedik hozzá. És ilyenkor már az első fellépés előtt tudod: ’Ha ezt élőben eléneklem, az emberek megőrülnek majd. Imádni fogják. Együtt fognak énekelni.’ Ezt mi ’horgoknak’ hívjuk. Néha szükség van a ’horgokra’. Majdnem olyanok, mint a gyermekdalok, az altatódalok a kisgyerekeknek. Minél egyszerűbbek, annál jobbak. Számomra olyan dalok, mint például a Roots Bloody Roots a legegyszerűbbek. Igazából megpróbáltam azt újraírni az Eye For An Eye című dalhoz. Megpróbáltam, de előfordul, hogy az a varázslat csak egyszer jön el. Megpróbálhatod újra megragadni, de nem lesz ugyanolyan, mint az eredeti. Az eredeti mindig a legjobb, a legnagyszerűbb.”
***
A The Violent Hour énekesnője, Carla Harvey arról beszélt, milyen volt, amikor a tavalyi év folyamán, bő másfél évtizedes együttműködést követően el kellett hagynia a Butcher Babies zenekart:
„Nem tudtam turnézni, mert súlyos szemkárosodást szenvedtem. Ők viszont nélkülem is elmentek turnézni. Aztán azt mondták: ’Nos, akkor mi nélküled folytatjuk a zenekart.’ Amikor olyan sokáig beleteszed a szívedet és a lelkedet valamibe, és aztán hirtelen kiszorítanak belőle, eljön az a pillanat, amikor azt mondod: ’Vagy lefekszem, és nem csinálok semmit, vagy nem hagyom, hogy mások mondják meg, mikor vagyok kész azzal, amit csinálok!”
Carla a férjének, az Anthrax és a Pantera dobosának, Charlie Benantének köszönheti a The Violent Hour beindítását:
„’Ne csináld! Kelj fel az ágyból! Csessze meg! Írunk egy albumot’ – idézte fel a férje szavait Carla. – Charlie lelkesedése nagyon sokat segített az én lelkesedésemben. Reggelente a kávénk mellett állandóan gitárriffeket játszott.”
***
2026. január 16-án a Nuclear Blastnál jelenik meg a Kreator új albuma, a Krushers of the World, amellyel kapcsolatban a frontember Mille Petrozza újabb érdekességeket osztott meg:
„Ha van valami, amit nem akarok, az az, hogy nosztalgikus zenekarrá váljunk, és csak ismételjük azt, amit már a múltban elkövettünk. Ezért minden alkalommal, amikor albumot készítek, úgy kezelem, mintha az az első albumom lenne. Tudom, hogy abszurdnak hangzik, mert ez a tizenhatodik albumom, de így próbálok hozzáállni egy új dalszerzői munkafolyamathoz. Nem tudom, hogy mindig működik-e, de igyekszünk nem ismételni magunkat, és nem csinálni olyat, amit már korábban csináltunk. Ez nem könnyű, hiszen metalt játszunk. Nem progresszív metalt játszunk. Hanem elég egyszerű metalt játszunk. Szóval akadnak korlátok. Számomra a dalok a legfontosabbak. Számomra a dalszerzés a legfontosabb. Nagy rajongója vagyok a dalszerzőknek, bármilyen műfajból is jöjjenek. Imádom a dalszerzés művészetét, és ebben a tekintetben igazi nerd vagyok. Számomra az új zene létrehozásának egész folyamata egy kihívás, hogy olyan dolgokat találjak ki, amelyek fellelkesítenek. És remélhetőleg, ha ez működik, és engem is lelkesít, egyszerűen csak kiadom, és abban bízom, hogy mások is lelkesedni fognak érte. Így dolgozunk. Alapvetően ennyi.”
