Az előrejelzések szerint ritkán tapasztalt időjárás várható június 23-án az Instant-Fogas Komplexumban. Minden égtáj felől zord és hideg szelek fújnak, egyedül keleten szakadozik a felhőzet és süt ki hosszabb-rövidebb időre a nap. Az északi melankóliát az Of The Wand And The Moon (DK) hozza, skandináv szomszédja. a Trepaneringsritualen (SWE) a rituális-himnikus fogcsikorgatást képviseli, a legkisebb kontinensről pedig – sztereotípiákkal ellentétben – csonttörő ipari zakatolással érkezik a Kollaps (AUS). A legyőzhetetlen Napot az idén 30 éves Scivias (HUN) csalogatja csak elő.
A Kim Larsen vezette Of The Wand And The Moon utoljára 2011-ben, a legendás első Focus Abyssi keretén zenélt Budapesten. A koncert előtt nem sokkal jelent meg a „Lone Descent” lemez, amely erősen eltért a korábbi neo-folk elemekben gazdag zenei vonaltól. Az aktuális album, a 10 év után, 2021-ben megjelent „Your Love Can’t Hold This Wreath Of Sorrow”, ez utóbbi korong világának folytatása. Melankólikus, filmzeneszerű elemek uralják a dalokat, ugyanakkor messze nem háttérzenéről van szó. Kim Larsen magánmitológiája ez, amelyre Hollywood aranykorának hangzása, valamint a 60-as és 70-es évek költői, művészei és lázadói hatottak, mint pl. Serge Gainsbourg vagy éppen Leonard Cohen. A műfaji kategóriákat nehezen tűrő zenét egy interjúban „lone folk”-nak nevezte a dalszerző és igen, a magány az egyik alapmotívuma ennek a zenei világnak. Rendkívül komplex, sok hangszert és hangszínt felvonultató súlyosan lírai dalok várják a finomhangolásra érzékeny közönséget, amelyet teljes zenekari előadásban hallgathatnak meg az este folyamán.
A Trepaneringsritualen is egy belső utat jár be, hasonlóan mélybe ránt, de nem finom költői képekkel és utalásokkal, hanem ősi szimbólumokkal. Így invitálja a hallgatókat ritmikusatavisztikus, zaklatott mélyálom-szerű utazásra. Komor és szigorú poszt-apokaliptikus világ ez, kiszolgált igények és könnyű elvárások helyett, lassan kibomló műélvezetre kényszerít. Élő fellépései során rituális elemek felhasználásával teremti meg sajátos, sötét légkörét, amit a magyar közönség 2018-ban már átélhetetett egyszer az A38 fedélzetén.
Zajkeltő hangszerekben a Kollaps sem szűkölködik, kegyetlen, csontig hatoló, minden ízében rideg horizontot rajzol fel. Az összes talált tárgy, legyen az digitális hangfoszlány, vagy nagyon is analóg fémhulladék hozzájárul a nem éppen vidám összképhez. A hazánkban már többször megfordult trió egy szónikus tömegbaleset képét vetíti elénk, amelyre a befogadónak kénytelen minden idegszálával figyelnie. Legújabb lemezük ‘Until The Day I Die’ címmel, júniusban jelenik meg a Cold Springs Recordsnál. Gyenge idegzetűek receptre is felírathatják.
A magyar Scivias a neo-folk színtér egyik nemzetközileg is magasan jegyzett csoportja. Rájuk jellemző módon erre az estére is megújulnak, mind tagságban, mind pedig zeneileg; korábban sem volt és ezután sem lesz két egyforma koncertjük. Zeneiségük az est többi fellépőjétől eltérően keleti hatásokból építkezik, de itt nem a konyhakész miszticizmusra és a lakossági fogyaszthatóságig hígitott “keleti bölcsességekre” kell gondolni, hanem egy szilárd fundamentumra, amelynek mély ismerete magabiztossá teszi az alkotókat. A Scivias legutóbb 2015-ben lépett színpadra.
