Skip to content

THURNIN – A természet ölén

A holland Thurnin nevét bizonyára ismerik néhányan azok közül, akik kedvelik a „Naturmystikk”-világát megtestesítő, lefestő akusztikus/atmoszferikus dark folk-irányvonalakat, zenekarokat. A projektet Jurre Timmer egymaga képviseli, s szólaltatja meg saját maga által írt dalait. A debütáló Menhir után idén ősszel jelent meg a folytatás, az Útiseta című album. A vendégzenészeket is felvonultató album mindazok maradéktalan megelégesésére szolgálhat, akikhez közel áll az Empyrium, a Wardruna, vagy az akusztikus Ulver világa.

Kérlek, először beszélj a zenei múltadról, a háttérről. Milyen jellegű zenén nőttél fel? Melyek voltak a korai inspirációk?
„Azt hiszem, a legelső zene, ami igazán megragadta a figyelmem, valamilyen számítógépes zene volt. Olyasmi, mint a Zelda, a Diablo és a Chrono Trigger. Tizennégy éves korom körül kerültem bele igazán a metal világába (Children Of Bodom, Borknagar, Daylight Dies stb.), és természetesen ez is sokat alakított rajtam mint zenészen, de úgy vélem, a dalszerzési metódusom gyökereit ennek a két zenei világnak az ötvözete határozta meg.”

A Thurnin megalakítása előtt I, Forlorn és Algos név alatt két doom/death formációd is volt. Mivel mindkettő évekkel ezelőtt befejezte ténykedését, feltételezem, hogy beteljesítetted azt, amit el akartál mondani rajtuk keresztül…
„Az Algos egyértelműen lezárt fejezet, de az I, Forlorn most is működik. Ez leginkább arról szól, hogy miképpen tudom hasznosítani a korlátozott forrásaimat. Már évek óta rendelkezésemre áll kb. negyven percnyi anyag a projekt számára, de ez egy költséges és komoly próbatételt jelentő procedúra. Főleg, hogy tematikusan mennyire sötét és személyes dalok ezek.”

Kérlek, beszélj a Thurnin kezdeteiről: magának a formációnak az ötletéről, a zenei és zenén kívüli inspirációkról a Menhir című első album kapcsán.
„Akusztikus gitárral kezdtem mint az első igaz hangszeremmel, ami ugródeszkát jelentett, hogy lássam, szeretnék-e elektromos gitáron játszani. Ám valahogy ezután is visszatértem az akusztikus gitárhoz, miután az erősítőm felmondta a szolgálatot, és nem volt pénzem, hogy kicseréljem, és ki akartam próbálni, hogy mit tudok kihozni egy egyszerűbb, minimalistább dalszerzési megközelítésből. A Menhir direkt válasz volt az I, Forlorn azt megelőző albumára. A vihar utáni csend, hogy úgy mondjam. Sok minden történt a lemez megírása előtt, és én ily módon zártam le az életemnek azt a szakaszát.”

Nagyon szép az idén megjelent második album, az Útiseta. A zeneanyag hallatán vélelmezem, hogy ismered a részben, vagy teljesen akusztikus folkzenék világát – olyan előadókat, mint az akusztikus Ulver, az Empyrium, a Tenhi, a Váli, vagy éppen a Wolcensmen. Hogy született a zene az új lemezhez? Mit akartál másképp csinálni a Menhirhez képest?
„Elég vicces, de kb. egy hónappal ezelőttig soha nem hallgattam az Empyrium vagy az Ulver zenéjét. Ugyanakkor a Váli egyértelműen nagy dolog volt számomra, és az Ulvesang legújabban felélesztette az érdeklődésemet e stílus iránt. Ezt a lemezt olyannak terveztem, hogy nagyszabásúbb legyen, és távolodjon azoktól a zenekaroktól, amelyeket említettél. Szeretem az olyan alkotók minimalista megközelítését, mint a Váli, de arra akartam rájönni, hogy miképpen tudok valami újat hozni erre a területre. Nehéz lenne kimondanom, hogy sikerrel jártam ezen a téren, de tény, hogy ez volt a fő célom. Mindig törekszem arra, hogy kiterjesszem a zenét a korábbi albumhoz képest.”

A zene rendelkezik egy nagyon nyugodt, kiegyensúlyozott hangulattal a varázslatos dallamok, a szárnyaló melódiák, bájos fuvolatémák révén. Milyen körülmények között szeretsz zenét írni? Előfordul, hogy a természetben végzed ezt a foglalatosságot, vagy az otthoni környezet is megfelelő?
„Általában egy bizonyos hangvázlattal indítok, amikor leülök zenét írni. Ez általában egy sötétebb helyről indul, mint amire a zene alapján gondolnál. E dalok többsége különféle mentális egészségügyi problémák körül forog. Sok dallam, vagy atmoszferikus betét improvizáció eredménye, amelyek a felvételek során születnek. Mindig kockázatos úgy eljutni a felvételi fázisba, hogy ezek a dolgok nincsenek előre megtervezve, de azt hiszem, a hangzások emberei közül sokan szeretik ezek improvizatív jellegét.”

Ezt a fajta zenét gyakorta illetik az „eszképizmus” fogalmával. Mit gondolsz erről a kifejezésről, valamint arról, hogy valaki így kezeli a „valóságot” és azt az őrült mókuskereket, amit „való világnak” neveznek a modern időkben?
„Úgy vélem, elengedhetetlen, hogy időről időre legyen valami, ami leválaszt a való életről. Legyen ez zene, vagy bármely más csatorna. Nem hiszem, hogy bárkinek állandóan „bekapcsolva” kellene lennie. Megpróbálom távoltartani magam a hírek bámulásától és a közösségi médiától, mivel ezek révén könnyű belekerülni egy lefelé vivő spirálba.”

A „Naturmystikk” – ami egy Ulver-dal címe – helytálló kifejezés a Thurnin zenéjének lefestésére. Mit gondolsz erről a meghatározásról? Mi a te természetfelfogásod? Ez nálad egy abszolút fogalom, mármint a természet, vagy van egy isten- és abszolútumképed?
„Ez egy teljesen rendjén lévő kifejezés, a természetnek valóban van egy megnyugtató aspektusa. Nem érzem magam túl jól zsúfolt helyeken, így sokkal természetesebb számomra, hogy távolabbi helyeket keressek fel, hogy békességre leljek. Bármilyen érdekesnek is találom a vallás, vagy a halál utáni élet koncepcióját, nagyon nehéznek találom, hogy az életnél és a halálnál többet is higgyek. Ezek egy része az „emlékezés” témakörében is megtalálható, de én úgy gondolom, az a legjobb, ha az emberek ezeket a dolgokat a saját tapasztalataik alapján interpretálják.”

Az Útiseta legtöbb dala instrumentális, mégis mindegyikhez kapcsolódik szöveg. Milyen elv alapján társítottad ezeket a zenéhez?
„Minden dal egy számomra direkt céllal íródott, egy teljes történetet mesélnek el, és arra törekedtem, hogy az albumnak legyen egy meghatározott áramlása mint költészet/történet. Nehéz konkrét történetet kapcsolni egy dalhoz, tehát főleg az én hangulatomról beszélhetünk, mivel én írtam őket, és a cél, amelynek a szolgálatába állítottam a szövegeket is tőlem származik.”

Szép a borítókép, ami újfent Jack Bailey munkája – van egy tündérmese-szerű hangulata. Egyetértesz?
„Ó, igen. Jack festményeinek van egy nem evilági hangulata, és ez az egyik oka, hogy ismét őt kértem fel a lemez illusztrálására. Sok évvel ezelőtt a játékok iránti kölcsönös érdeklődésünk kapcsán találkoztunk, bár megismerkedésünket követően még évekig nem tudtam arról, hogy képeket fest. Számomra van valami különleges abban, hogy olyan emberekkel dolgozom együtt ezeken a lemezeken, akikkel kapcsolatban vagyok, és ez, Jack különleges stílusa miatt, különösen fontos tényezőként jött számításba.”

Az Útiseta alapján érezni bizonyos folkzenék hatását, és egyes klasszikus irányzatokét is…
„Mindig is érdekelt a klasszikus zene, de inkább úgy, ahogyan ezeket a modern zenében értelmezik. Én teljesen képzetlen vagyok zenei téren, híján vagyok sok zenei és klasszikus tudásnak, de azt hiszem ez a tudást olyan korábbi művészeken keresztül kaptam meg, akik egy olyan formába ültették át, amihez tudok kapcsolódni.”

Szereted a neo-folk irányzat olyan klasszikus csapatait, mint a Death In June, vagy a Sol Invictus?
„Csak névről ismerem ezt a két zenekart. Nem vagyok túlzottan benne a neo-folkban a Rome Flowers From Exile albumát leszámítva, amit nagyon nagy becsben tartok.”

Linnea Lindkvist előadásában szép női ének hallható a The Seeress című dalban. Mit kell tudni az énekesnőről?
„A legutóbbi Cân Bardd lemezen fedeztem fel Linnea hangját és ezek után vettem fel vele a kapcsolatot. Nagyon izgatottnak tűnt, hogy kapcsolódhat a dalhoz, és többet is tett hozzá, mint amennyit kértem. Nagy szabadságot biztosítottam a témái számára, ő pedig túlszárnyalta a várakozásaimat. Nem kérdés, hogy remélem, a jövőben is tudunk majd együtt dolgozni, mivel életre keltette ezt a dalt, ami számomra a lemez egyik csúcspontja.”

Milyen volt a stúdiózás?
„Frusztráló. Ínszalagszakadás volt a hüvelykujjamban, ami, tekintve az akusztikus játék jellegét, nagyon megnehezítette a felvételeket. Minden kis hibát lehet hallani, és még amikor a ruhád hozzáér a gitárhoz, az is tönkreteheti a felvételt. Élveztem az improvizációs részeket, hallani, ahogyan összeállnak a dalok, de ez mindig nagyon nehéz folyamat. Szerencsére mindent otthon vettem fel, így beoszthattam az időmet, sok szünetet iktathattam be.”

A Thurnin fellépett az idén ősszel lebonyolított Prophecy Fesztiválon. Hogy sikerült a koncert, milyen volt összességében a rendezvény?
„Igazán nagyszerű volt, megtiszteltetést jelentett számomra, hogy A Musk Ox-ból Nathanael Larochette-tel játszhattam, remekül adta elő a témáit. Mindamellett nem láttam sokat a fesztiválból a Disillusion és a Darkher koncertjein kívül, mivel semmit sem aludtam a hétvégén, de amit sikerült megnézni, az tetszett, és természetesen a rajongókkal és a többi zenésszel mindig nagyszerű élmény beszélgetni.”

Lesznek további Thurnin-koncertek?
„Két koncert a brit Antimatter társaságában novemberben le is zajlott, és még tervben van kettő. Remélem, sikerül még játszani Nathanael Larochette-tel, és többet látni Európából. Ezzel az irányzattal nehéz koncerteket megszervezni, tehát nehéz megmondani, mit hoz a jövő élő fellépések terén.”

KERESÉS
Hammer 354
megjelenés: március 5.
A DIGITÁLIS KIADÁST
KERESD A LAPTAPÍR OLDALÁN!
FACEBOOK
NÉPSZERŰ
PETŐFI X HAMMER
az adások archívuma
SZERKESZTŐSÉGI KEDVENCEK
Cselőtei László
Cselőtei László
CSELŐTEI LÁSZLÓ
vezető szerkesztő
  1. HANABIE.
    Reborn Superstar!
  2. NEMOPHILA
    Evolve
  3. BAND-MAID
    Unseen World
  4. TRIDENT
    Advance Generation
  5. FATE GEAR
    The Sky Prison
Zubor Olly - 300p
Zubor Olly - 300p
Zubor OLLY
online szerkesztő
  1. SUFFOCATION
    Hymns From The Apocrypha
  2. NIGHT IN GALES
    The Black Stream
  3. BJØRKØ
    Heartrot
  4. ASINHELL
    Impii Hora
  5. ROTTEN CASKET
    Zombicron
Posta Janos 24 - 300p
Posta Janos 24 - 300p
Posta János
szerkesztő
  1. THE VISION BLEAK
    Weird Tales
  2. SULDUSK
    Anthesis
  3. ALFAHANNE
    Vår tid är nu
  4. BORKNAGAR
    Fall
  5. ECCLESIA
    Ecclesia Militans
HAJÓGYÁR x hw