A Nyíregyházáról indult Petofi a kezdetektől a saját útját járja. Minden dalgyűjtemény különbözik valamennyire az előzőtől, rendre változik, árnyalódik a zenei irány, s ezáltal biztosított a fejlődés, amelyre a zenekar különös gondot fordít. Így történhetett, hogy az első EP kaotikusabb, csaknem tébolyult hangvételű poszthardcore-ja után, több fázist követően mára egy nem kevésbé szenvedélyes, de dallamosabb, rockosabb, továbbra sem könnyen bekategorizálható muzikális irányt vett a társaság. Mi több, egy bizonyos ponton még egy énekescserét is bevállaltak. A fontos mérföldkövekről, a zenében és a zenekarban bekövetkezett változásokról, a koncertezés jelentőségéről és a jövőről kérdeztük a Petofit, akik egy emberként válaszoltak.

Szöveg: Gáti Viktor · Fotó: Bodnár Dávid

–

Ha minden igaz, ez az első interjútok ezeken a hasábokon. Szeretném, ha visszatekintenénk egészen a kezdetekig. Hogyan alakult meg a zenekar? Miképp alakult ki a zenei irányvonal és honnan jött a nem mindennapi név?

„A zenekar 2013-ban alakult Nyíregyházán (Mezei Bence ének, Tomasovszki Zoltán gitár, Szabó László gitár, Smid András dob és Pór Péter basszusgitár). Mindenkinek volt valamilyen zenekari előélete és közös zenei érdeklődése is. Nem voltak különösebb ambíciók, az általunk preferált zenei stílusokat szerettük volna vegyíteni és lehetőség szerint koncertezni a környéken.

A névtörténet viszonylag egyszerű. A kezdetekkor a próbákat egy ’Kisfaludy társaság’ elnevezésű Facebook csoportban szerveztük. Majd a zenekar névválasztásakor nem gondoltuk, hogy ezzel a csoportnévvel mennénk tovább, így valamilyen hasonló történelmi, de könnyen megjegyezhető nevet szerettünk volna. Vicces tény, hogy egyedül Petőfi nem volt a Kisfaludy társaság tagja, de egy korszakban léteztek.

Az első, Hanyatlás című kislemezünk 2014-ben jelent meg, majd ezt követően kezdtünk el aktívan koncertezni legfőképp az egri Téveszmével, a debreceni Hanoival és más kelet-magyarországi zenekarokkal, akikkel már a Petofi előtt is baráti kapcsolatot ápoltunk.

A második, 2015-ben megjelent Árnyunk az égbolt kislemez hozott nagyobb ismertséget számunkra. Ebben az időszakban kezdtek el minket hazai fesztiválokra hívni, és lehetőségünk nyílt külföldi bandákkal (Defeater, Stick to Your Guns, Enter Shikari, Counterparts) is fellépni.

2018-ban történt egy tagcsere a zenekarban, ahol Mezei Bence korábbi énekesünk kiszállt a zenekarból. A váltás oka nem negatív folyamatokból jött, Bencével a mai napig jó kapcsolatot ápolunk, rengeteg grafikát, merch mintát készít nekünk. A helyzetet úgy oldottuk fel, hogy csatlakozott hozzánk Mile Bence (A Király Halott) basszusgitáros poszton, és Peti lett ezt követően az énekes.

A változást követően 2019-ben megjelent a Rossz döntések naplója kislemezünk, amit már az új felállással rögzítettünk. 2023-ban pedig a Levelek a föld alól című, legutóbbi anyagunk.”

Van olyasmi bennetek, hogy „a név kötelez”?

„A kezdeti években kicsit tudatosan rá is játszottunk a ’forradalmi’ arculatra, de ez több mint egy évtized alatt lekopott rólunk. Sokszor mondják irodalmi igényességűnek a dalszövegeket, aminek igazán örülünk, de alapvetően nincs bennünk ilyen hozzáállás, és szerencsére eddig még senki nem kérdezett fel minket nemzeti hősünk életművéből sem. ” (mosolyog)

A hangzásotok és maga a zene a kezdetektől számos hatásból táplálkozik, egyúttal minden kiadványotokon megmutatkozik a fejlődés. Hogyan döntitek el, éppen milyen irányba haladjatok?

„A fejlődést a hosszú, koncertezésekkel, próbákkal eltöltött évek hozhatták, ami egyfajta rutinszerű beékelődés lehet. Belső szemmel talán ott érjük tetten ezt leginkább, hogy minden anyag munkálatát egyre nehezebben tudjuk megkezdeni, mert magasabb elvárásokkal és precizitással szeretnénk dolgozni, a korábbi határainkat feszegetve.”

Az eddigi utolsó, a Levelek a föld alól EP-n több és jobb tiszta ének szerepel, mint előtte bármikor, ami vitán felül sokat tesz hozzá az újfent szintet lépett dalokhoz. Minek köszönhető az ez irányú dinamikus fejlődés, akár a Rossz döntések naplójához mérten is? A következő dalokban milyen ének/scream arányra lehet számítani?

„Az új felállással az ének/scream aránya is átformálódott. Ez részben taktikai megfontolás volt, mivel élőben kevésbé megterhelő, de zeneileg is színesíteni szerettük volna a dalokat. Az első próbálkozásnál még érzékelhető számos túlvállalás és prozódiai megbicsaklás, amit a legutóbbi lemezen már igyekeztünk javítani. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a jövőben nincs hová fejlődni, de ez a tendencia folytatódik majd a következő kiadványon is.”

Nekem úgy tűnik, a kezdetekhez képest a szövegek nagyobb arányban és árnyaltabban fókuszálnak az egyén érzelmeire, főképp mint düh, veszteség, bánat, félelem. Ezek a szövegek személyes vonatkozásúak, vagy inkább átfogóan, esetleg generációs szinten értelmezendők?

„Sok szöveg személyes vonatkozású, de szándékosan kerülve a konkrétumokat szeretnénk, ha olyan univerzális jelentést hordoznának magukban, amit mindenki egyéni szinten tud interpretálni.”

.
A Komorebi klipje igazán különleges lett. Továbbá az énektémák egészen kiválóak. Konkrétan ezek a dallamok, hogyan születtek?

„Köszönjük a dicséretet! Az énektémák rendszerint a zenei alapra íródnak. Ezek általában zsigeri dallamok, amik jól passzolnak a dal hangulatához. A lemezfelvételnél rengeteget segített nekünk Dexter a stúdióban, hogy a lehető legjobb verziók kerüljenek az anyagra. Ezúton is köszönet Luca Brogliának és Nagy Gerdának a rengeteg munkáért, amivel minden várakozásunkat felülmúlták. Nagyon büszkék vagyunk rá, hogy a munkájuk 2023-ban a Magyar Klipszemlén a ’legjobb image klip’ kategóriát is megnyerte!”

Mit jelent számotokra a népszerűség?

„Nagyon nehéz ezt szubjektíven megítélni. Minden visszajelzés, szeretet, amit a közönségtől kapunk motiváló, és valamilyen szinten egy visszaigazolása annak, hogy nem csak magunknak csináljuk ezt az egészet.

Ha zeneipari zsargonok szerint közelítjük meg ezt a dolgot, soha nem volt számunkra olyan célkitűzés, vagy ukáz, amit mindenáron tartani akarunk. Ez a banda egy hobbi, amit baráti alapon csinálunk, és nagyon szerencsések vagyunk, hogy mindezt körül veszi egy olyan támogató színtér, akik koncertekre járnak, hallgatják a dalainkat, vagy épp pólót vásárolnak tőlünk.”

Mi a legemlékezetesebb koncertélményetek, legyen az jó vagy rossz? Jelenleg mi a legnagyobb vágyatok/célotok a koncertezéssel kapcsolatban?

„Tavaly februárban egy nagyon különleges koncertet adtunk a Dürer Kert nagytermében, ahol a Hanyatlás EP tíz éves születésnapját ünnepeltük meg. Eljátszottuk a teljes kislemezt és néhány szám erejéig Mezei Bence is színpadra állt velünk, így az eredeti felállást is felelevenítettük, mindezt egy teltházas bulin, amit akkor és ma is alig hiszünk el.

Iszonyatos fricska a sorstól, hogy egy évvel később a Stagediving Festen, ugyanezen a helyszínen egy nagy kihívás ért minket, ugyanis a koncert előtt egy nappal Zoli gitárosunk lebetegedett, így Bence gitározta el a dalokat és basszusgitár nélkül toltuk le az estét. Egy nappal a buli előtt viszont nem szerettük volna cserben hagyni azokat, akik miattunk váltottak jegyet a koncertre, ezért úgy döntöttünk, hogy habár kicsit sután, de színpadra lépünk. Ha ez nem is feltétlenül rossz élmény, de nagy izgalommal álltunk ki, és biztosan sokáig fogunk erre emlékezni.

Vágyak tekintetében azt gondoljuk, így is rengeteg, korábban álomszerű helyszínen és körülmények között léptünk fel az elmúlt években, amivel már kiteljesedett a legtöbb vágyunk, de egy Budapest Park nagyszínpad azért még a bakancslistánkon van.”

Hogy látjátok a Petofi és a színtér jövőjét?

„Megítélésünk alapján a színtér most nem éli a legjobb korszakát. A közönség kezd felnőni, ezáltal ritkábban, nehezebben jut el egy-egy koncertre. Feltehetőleg ez az oka annak is, hogy manapság egy teltházas koncerthez vagy fel kell oszlania egy zenekarnak, vagy már-már minifesztivál jellegű rendezvényt kell szervezned ahhoz, hogy kimozdítsd a közeget. A jelenlegi zenei trendek ráadásul a fiatalabb generáció körében nem feltétlen az élőzenés metal-, hardcore-, rockzene irányába mutatnak. Ez nem öreges kesergés, tudjuk, hogy van egy ciklikussága ennek, és bízunk benne, hogy a következő felfutásnál még mi is aktívak leszünk.

A zenekart tekintve idén egy picit kevesebbet koncertezünk, és lassan ráfordulunk a következő lemezünkre. A többit pedig majd a jövő eldönti maga…” 

–

(Az interjú eredetileg a februári digitális különszámunkban jelent meg.)