Skip to content

DARKEST HOUR: Perpetual | Terminal

Washington D.C. fenegyerekei a metalcore első hulláma egyik alapcsapatának számítanak, mellesleg pedig ők a legnagyobb favoritjaim a stíluson belül. 2000-es debütálásuk óta bele-belekóstoltak ebbe-abba a göteborgi death metalban gyökerező eszköztáron túlmenően, a HC-punkos pőreségtől kezdve a szinte (az ő viszonylatukban legalábbis) popos dallamokig, de igazi fiaskójuk sosem volt. Legutóbbi albumuk, a 2017-es Godless Prophets & The Migrant Flora csúcsformában mutatta őket, és vitathatatlan, hogy egyidőben nyers, komplex és dallamérzékeny zenéjük a harmadik X küszöbén is kiemelkedő.

Ennek fő okai közé sorolható az őstehetség és a dalszerzés mellett a mindig egy leheletnyit tovább csiszolt, ám változatlanul organikusan megszólaló hangzásvilág, amely a korai időkben utat mutató volt, és nem kevésbé kellene, hogy követendő példának számítson – legalább a stíluson belül – ma is, amikor a legnépszerűbb csapatok rommá effekteznek mindent.

A lemezt felvezető címadó intrója veszélyesen emlékeztet a legújabb Parkway Drive-ra, amely mellesleg sikeresen az aussie-k mellé állított engem. Ám a dal szűk hat perce egy esszenciális DH mesterfogássá áll össze a maga rafinált tempóváltásaival és izgalmas dallamvezetéseivel, ennek tetejében a sajátos módon magával ragadó érzelmi világot tolmácsoló John Henry megunhatatlan hangjával. A Social Bile – de a lemez egyik tétele – sem kőegyszerű darab, itt a HC-punk túladagolás viszi le a fejünket, míg az A Prayer To The Holy Death szokatlanul direkt melo-metalcore jegyeivel lóg ki.

Úgy tud mindvégig ízig-vérig DH maradni az anyag, hogy közben játszi könnyedséggel csipeget a régebben domináló stílusjegyekből és a csapattól szokatlannak számító hatásokból egyaránt. A középtájt elhangzó Amor Fati rövid kompozíciójának melankolikus blues-a mintha egy újabb csavarként borítaná fel az eddigi valós/vélt szabályrendszert, amely a hallgató fejében felépülhetett az új lemez, de akár a csapat kiterjedtebb munkássága kapcsán. Ezt a meglátást csak erősíti a Mausoleum akusztikusból epikussá építkező áramlása, a My Only Regret egyszerű tuka-tukára fűzött finomságai és az újabb ars poeticának bizonyuló finálé.

A temérdek méregerős pillanat ellenére adja magát, hogy csúcspontnak a címadó mellett leginkább a The Nihilist Undone és a fogós klipet kapott One With The Void tekinthető. A Darkest Hour egyszerűen kikezdhetetlen.

KERESÉS
MEGJELENT A NOVEMBERI
digitális KÜLÖNSZÁM!
DIGITÁLIS KÜLÖNSZÁMOK
november | október | szeptember
RÉGI LAPSZÁMAINKAT
NÉPSZERŰ
FACEBOOK
SZERKESZTŐSÉGI KEDVENCEK
Cselőtei László
Cselőtei László
vezető szerkesztő
  1. IMPELLITTERI
    Out Of My Mind (Heavy Metal)
  2. AT NIGHT I FLY
    The Sacrificial Lamb
  3. FLOTSAM AND JETSAM
    Burned My Bridges
  4. TONY IOMMI
    Deified (instrumentális)
  5. TEXAS HIPPIE COALITION
    Gunsmoke
Zubor Olly - 300p
Zubor Olly - 300p
online szerkesztő
  1. WOLFHEART
    Draconian Darkness
  2. THE BLACK DAHLIA MURDER
    Servitude
  3. NILE
    The Underworld Awaits Us All
  4. UNTO OTHERS
    Never, Neverland
  5. MIMI BARKS
    This Is Doom Trap
Posta Janos 24 - 300p
Posta Janos 24 - 300p
szerkesztő
  1. MARILYN MANSON
    One Assassination Under God
  2. THE OLD DEAD TREE
    Second Thoughts
  3. YESTERDAZE
    Sentences
  4. THE SISTERS OF MERCY
    First And Last And Always
  5. AKELA
    A Fenevad
PETŐFI X HAMMER
az adások archívuma
HAJÓGYÁR x hw