A Hangerőmű rovatban idén az RGT1270PB–DTF az első teszthangszer az Ibanez 2022-es kínálatából. Az előző évhez képest – amikor is közel száz új modellel jelentkezett a japán hangszergyártó – elmaradt az esztendő eleji ‘újdonságcunami’, ám annál érdekesebb friss típusok láttak napvilágot, illetve az azóta eltelt időszak alapján egyértelművé vált az idei koncepció: az Ibanez folyamatosan csepegteti az újabb és újabb gitárokat.

Ebben az évben az Indonéziában készült, de ennek ellenére a középkategória krémjének számító Premium széria számos új modellel gazdagodott, melynek egyik figyelemre méltó darabja a mai tesztalanyunk, az RGT1270PB-DTF.

A gitár egy, a klasszikus RG-dizájnon alapuló formavilággal rendelkezik, azonban olyan specialitások jellemzik, mint az átmenőnyakas kivitel, a nyárfagyökér fedlap és a DiMarzio-pickupok hadrendbe állítása. Rengeteg izgalmas részlettel kecsegtet már első ránézésre is, vágjunk hát bele a tesztbe.

Az árkategóriának megfeleően egy puhatokban érkezik a hangszer, ám ehhez a gitárhoz mindenképp javasolnék egy keménytokot is, melyből az MR500C-típusút ajánlja a gyártó. További tartozékként egy, az Ibanez gitároknál lassan kötelező felszerelésnek számító multitoolt találunk még a gitártokban.

Tesztalanyunk testének alapanyaga nem más, mint az egyik legklasszikusabb Ibanez – különösen a superstrat-stílusú modelljeikre jellemző – faanyag, az amerikai hársfa.

Természetes és kiegyensúlyozott hangkép szerepel a fő tulajdonságai között, sem a mélyek, sem a magasak nem kiemeltek ennél a fánál, emiatt néha a semleges, vagy akár a negatív “jellegtelen” jelzőt is ráaggatják. Személy szerint nekem sem a kedvenc faanyagom, ám ennél a modellnél kellemes csalódást ért, ami nagyban köszönhető annak is, hogy a tipikus RG-dizájntól eltérően a test borítást kapott, mégpedig a nagyon exkluzív mintázatú, 3 mm-es nyárfagyökér-fedlapot. Ez az anyag az utóbbi években lett divatos a gitárgyártásban, de korábban is alkalmazták már, emlékeim szerint főként a manufakturális basszusgitár gyártók. Hangtulajdonságai nagyban hasonlítanak a hársfáéhoz, így használata leginkább esztétikai célokat szolgál, kifejezetten egyedivé téve tesztalanyunkat is. Mindezek ellenére már akusztikusan is gazdagabbnak tűnt a gitár hangképe, mint amit egy kizárólag hársfából készült darabtól vártam.

A gitár lakkozása a deep twilight fade, azaz mély átmenetes alkonyat fantázianevet kapta. Valójában ez egy matt lakkozás, amely szépen átengedi a nyárfagyökér mintázatát, de a nevéhez méltóan úgy tűnik, mintha az a félhomályba veszne. Elegáns és modern, de kétségkívül szemet gyönyörködtető a dizájn. A test hátulját inkább sötétszürkének mondanám, amin szimplán a hársfa erezete rajzolódik ki.

Az RGT1270 esetében átmenőnyakas kivitelről beszélhetünk, mely az egyik legstabilabb, legkényelmesebb megoldás a nyak rögzítése tekintetében, és ez nem utolsósorban kivételes hangkitartási tulajdonságokkal ruházza fel a hangszert. Maga a nyak hét részből áll, anyagát tekintve pedig juhar és diófa kombinációjából készült. A juhart, mint alapvető nyak-alapanyagot nem hiszem, hogy hosszasan be kellene mutatnom: kiegyensúlyozott, de gyors hangszín jellemzi, melyet a dió extra stabilitással és vastagabb hangzással támogat meg.

Az RGT1270 esetében a nyakprofil Wizard III típusú, mely paramétereit tekintve lényegében megegyezik a 90-es évek vége óta létező Wizard-profillal, azonban ez III-as verzió jellemzően az indonéz és koreai modellek sajátja. A fogólap alapanyaga esetében ébenfára esett a gyártó választása, mely feszes mélyeket, gyors hangindítást és gazdag hangkitartást kölcsönöz a hangszernek.

A fogólapot tagoló, 24 jumboméretű bund rozsdamentes acélból készült, mely kiváló korrózióellenes tulajdonságokkal rendelkezik, hosszú élettartamot garantálva ezzel. Ez a széles és magas bundtípus gyors reakciót és erőfeszítés nélküli artikulációt biztosít akkor is, ha akkordokat játszunk vagy épp különálló hangokat. A fogólapot az Ibaneztől viszonylag szokatlan, négyzet alakú akril- és kagylóberakások díszítik, tovább gazdagítva az extravagáns, de elegáns külcsínt.
A nyak játszhatóság szempontjából semmi kívánnivalót nem hagyott maga után, egyből a kezembe simult, a gitár egyébként is hibátlan gyári beállításokkal érkezett: extra alacsony húrnyomással, azonban zörgésnek semmi nyoma, ahogyan én szeretem. Mindezek mellett a nyak matt lakkozása és az ébenfafogólap is az extra kényelmet segíti elő.

Ami a szerelvényeket illeti, a gitár lelke egy floyd rose-rendszerű, tremolós Edge húrláb, mondhatni klasszikus, az RG-típusú gitároknál standardnak számító darab, melyet a kiváló Gotoh kulcsok és természetesen a satus felső nyereg egészít ki, ezzel biztosítva a zavartalan hangolást és intonációt. A szerelvények cosmo black lakkozása remekül illik a test színéhez, hangsúlyozva ezzel a hangszer modern kivitelét.

A gitár gyárilag 9-42-es D’Addario húrkészlettel érkezik, természetesen standard E hangolással, én leginkább drop D-ben használtam , mely könnyen kivitelezhető volt a gyári szettel is.

Az RGT1270 legfőbb specialitását az átmenőnyakas kivitel mellett az elektronikája jelenti, ugyanis az árkategóriáját meghazudtolva DiMarzio hangszedőkkel érkezik, mégpedig egy olyan klasszikus trióval (The Tone Zone/True Velvet/Air Norton), melyek a felsőbb kategóriás japán Ibanez modelleket idézik. Mindhárom hangszedő passzív és AlNiCo 5 mágnesekkel rendelkezik, a hídnál és nyaknál elhelyezkedő humbucker, a középen lévő single coil kivitelű.

A hídnál elhelyezett The Tone Zone hangszedő elég magas jelszintű ahhoz, hogy a metalosabb pickupok közé soroljuk, de sokkal szélesebb dinamikatartománnyal rendelkezik és jobban reagál a pengetés hangerejére, mint a legtöbb ekkora jelszintű hangszedő. Hangképét tekintve vastag, kiemelt mélyekkel rendelkezik, a magasabb fekvésekben lefogott hangok is extra mélységgel rendelkeznek és az akkordok is tisztán szólalnak meg. A DiMarzio által szabadalmaztatott ‘dual-resonance’ tekercselés több felharmonikust generál, mint amit egy ilyen vastag hangú hangszedőtől alapból várnánk, mindezek mellett felezett módban is kiváló single coil hangot produkál. Ez a kettes és négyes kapcsoló állásoknál kifejezetten jól jön.

A True Velvet egy vintage jellegű single coil hangszedő, mely ennek megfelelően tiszta és fényes hangzású, ám a különlegessége abban rejlik, hogy a tizenkettedik bund feletti játéknál sem vékonyodik el a hangja, kiegyensúlyozott a húrok megszólalása, így a teljes akkordok is tisztán szólalnak meg.

Az Air Nortont eredetileg hátsó pickupnak tervezték, kifejezetten a high-gain erősítőkhöz, azonban az idők folyamán bebizonyosodott, hogy remek nyaki pickup is, kiváló párost alkotva példásul a The Tone Zone-nal is. Meleg, de ennek ellenére tiszta hangkép jellemzi, jelszintje magas, de nem túl torz. A külön szabadalmaztatott Air Norton mágnesstruktúra csökkenti a húrok visszahúzását, így javítva a hangkitartást, emelett gyors hangindítást, valamint kezelhető és kifejező dinamikát biztosítva ezzel.

A kezelőszervek szempontjából abszolút standardnak mondható a hangszer kialakítása: a hangerő és a hangszín potméterek mellett egy ötállású pickupváltó kapcsoló kapott helyett. A tipikus egyes, hármas és ötös állásokon túl – amikor is önállóan szólalnak meg a hangszedők – a kettes és négyes állásoknál a középső single coillal együtt a humbuckerek felezett állásban szólalnak meg.

A gitár hangjának tesztelésekor a korábbiaktól eltérően nemcsak a hangzásokat próbálgattam, hanem hagytam, hogy a gitár hangja inspiráljon, és egy kétperces dalt kreáltam ennek alapján, mely a “Kitties on Steroids” címet kapta. Egy viszonylag hagyományos dobgroove mellett gitározva rögtön egy klasszikusabb metalos riffet generált a hátsó hangszedő húzós, de vastag hangja. A modern, breakdownos témához is kiválóan működött a The Tone Zone.

A gitárt a Neural DSP Quad Cortex pedáljába kötöttem, és egy EVH 5150 III-as erősítőmodellt, annak is a piros csatornáját választottam. Hangfalszimulációként a GetGoodDrums cég Cali pluginjét használtam, mely különféle Mesa ládák és a Celestion V30-as hangszórók elképesztő garmadáját modellezi. A pluginban kikevert láda hangzást IR-ként exportáltam és töltöttem be a Quad Cortexbe.

Magát a pedált az RME Fireface UCX hangkártyába csatlakoztattam. A tesztvideóban hallható gitárhangzás ezen kívül csak egy minimális utóprocesszálást kapott annak érdekében, hogy jobban üljön a mixben, illetve ahol kell, át is üssön a keverésen.

A tesztet kevésbé a tiszta hangokra hegyeztem, a felezett hangszedőállásokat leginkább a verse részben hallható finom, szólisztikus részekhez használtam, ahol a hangerő potmétert lejjebb tekerve lőttem be kevésbé torz, crunchos hangszínt. A kettes és négyes pozíciójában a dupla hangszedők felezett állása és a középső pickup elegye kiválóan alkalmas a csilingelő tiszta hangok előállítására, emelett szerencsére viszonylag zajtalanak is ezek a pickup állások, köszönhetően két párhuzamosan működő hangszedő zajkioltásának.

A szólónál a nyaki Air Norton hangszedőt és a tremolókart is csatarendbe állítottam. A pickup gömbölyű hangja elsőrangú lead hangzást biztosított, folyékony, de mégis karakteres sound, jól kivehető hangindítással. Az Edge tremolo rendszer ellentmondást nem tűrően tette a dolgát, nem hiába ez az egyik legkedveltebb floyd rose-os tremoló a szólógitárosok körében.

Az RGT1270 egy, a középkategória sűrűjébe pozícionálható hangszer az árfekvését tekintve, azonban egy kiválóan felszerelt, impozáns és különleges megjelenésű gitárt kapunk kézhez, mely egyedülállóan ötvözi a klasszikus Ibanez hangzást és ergonómiát a modern hangszerkészítési tulajdonságokkal.

A hangszer kereskedelmi ára jelenleg 539.900 Ft, és már elérhető a hazai Ibanez forgalmazóknál. 

A gitárt az Ibanez Magyarország biztosította.

Videó: Pintér Judith JuC https://www.facebook.com/Juc.Ink/
Zene: „Kitties on Steroids” – Kiss József (Nova Prospect) https://www.facebook.com/NovaProspectHungary
Keverés/master: Kiss József
RGT1270PB-DTF – Neutal DSP Quad Cortex és GGD Cali ládaszimuláció – RME Fireface UCX